3. Természetfotó

Szeretem ezt a képet. Dinamikus, abszolút jó és mozgalmas. Nem tudok rá semmi olyat mondani, amibe bele tudnék kötni. Én elfogadom ezt a fajta tél értelmezést, hozzám a tél nincs közel ennyire, de abszolút értem, hogyha valaki kimegy a hóba és maga a hóesés helyzete is ennyire fel tudja villanyozni. Mert itt azért azt tessék észrevenni, hogy dinamikában itt nagy dolgok történnek, nem csak színdinamikában, hanem abban, hogy ezek a „hócsomók” nagyon jól felelnek arra a dinamikus formára, amit ez a kúszó tuja vagy fenyőág mutat. Szóval, nagyon köszönöm és nagyon jó megoldásnak tartom a tél leckére. (hegyi)
értékelés:

Bonnyán, a sziklakerten.

Szeretem ezt a képet, jó képnek tartom, olyan fűbehasalós, életteli, vidám. Itt szeretném a Rozi figyelmét is felhívni arra, hogy amit találunk, az úgy, abban a formában általában még nincs kész. Ő most megtalálta ezeket a virágokat, nagyon aranyos, ahogy ezek bujkálnak a zöld fűszálak és a növények között, és onnan próbálnak kitörni. Ugyanakkor ennél a képnél az lenne a fontos, hogy tisztítsuk, nyugtassuk meg ezt a kompozíciót. Most ebben, van egy elszáradt inda, ami keresztbe fut. Ezt, oda kell menni, ki kell venni, ennek ott nincs helye, nem tesz hozzá ehhez a tavasz érzethez. Ráadásul nagyon durván vágja át ezt a képet. És még egy, hogy a kép alsó részében szintén van egy olyan keresztbe futó növényszál, amit érdemes lett volna kihajtani. Az egy élő növényszálnak tűnik, de az is egy ilyen szürkés színben megy keresztül, és vágja keresztbe ezt a képet. Ezek nem nagy melók, viszont ennyit érdemes beletenni pontosan azért, hogy ha ezt megfigyeli Rozi, és elképzeli, hogy milyen lenne, ha kivette volna ezeket, akkor ő is látja, hogy sokkal élettelibbek, dinamikusabbak lehetnének ezek a formák. Ráadásul nem viszi el a figyelmet arról, amit ő mutatni szeretne a nemtudomilyennevű virágról az a fajta csúnyaság, ami ezekben a télről ott maradt, elszáradt növényi részekben látszódnak. Nem kell teljesen kitakarítani, de érdemes arra odafigyelni, hogy mi az, mint rendezetlenség hozzáad a kompozícióhoz, és mennyi kell meghagyni ebből, és mi az, amit ki kell ebből takarítani. Erre most két csillagot adok. (hegyi)
értékelés:

Nagyon örülök annak, hogy Márti újból elkezdett küldeni nekünk házi feladatokat. Ez egy nagyon egyszerű eszközökkel dolgozó fotográfia. Pont az egyszerűségében van az ereje. Kompozícióban lehetne azt mondani, hogy igen, de hát a kép baloldalából, meg a kép tetejéből lehetne még vágni, feszesebb kompozíciót lehetne létrehozni, ez is lehetne egyébként egy irány. Én pedig azt mondom, hogy az a nagyvonalúság ennek a képnek az erénye, hogy a Márti hagyja azt, hogy ebben a térben ez a hajó tudjon úszni, hagyja azt, hogy a néző úgymond meg tudjon nyugodni, rá tudjon hangolódni arra az élményre, amiben neki ott része volt. Olvastam a hozzászólásokat, azt is, hogy hát ez egy képeslap. És én azt mondom, hogy én elfogadom, és szívesen látnék ilyen képeslapot a boltokban. Ugyanis pont az ebben a képben az erény és pont azért fontos számomra ez a fotográfia, mert a Márti ezt bevállalva elérte azt a szintet, hogy azt mondja, hogy igen, készítettem egy ilyen képet, és ez olyan, mint egy képeslap. Ezek, akárhonnan is nézem olyan szintek, amiket az embernek bátran vállalnia kell. Aztán majd lehet azt mondani, hogy igen, akkor most akarnám látni azt, hogy a Mártának mi a véleménye a nyárról, meg bevonhatna minket a – remélem be is fog vonni – maga élményeibe a nyárral kapcsolatban. Most ő ezt az érzést küldte el nekünk és ez nagyon is szépen megmutatkozik, nagyon-nagyon jó formai játék és ez a lemenő Nap, ezek a narancs színek, ezek pedig mint szignó, nagyon finoman, de utalnak a szerzőre is. Úgyhogy én köszönöm, én erre adok három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Ebben a képben, ami nagyon izgalmas számomra, az a természeti formáknak és ennek a kovácsoltvas kerítésnek a kapcsolódása. Az a formai megfelelés, ami nagyon is jól látszik és nagyon is jól értelmezhető. Ez nagyon szép hátteret mutat. Mindehhez képest a kép előterében, vagyis pontosabban a középterében elhelyezkedő padok - ezek ilyen sörpadnak tűnnek, amit ennek az étteremnek a tulajdonosa kinnfelejtett – ezek egy másik történetet mutatnak. És ez a kettő jó kontrasztot hoz és jól indít egy történetet. Ugyanakkor a kép előtere viszonylag szűkre van hagyva, de ebben a viszonylag szűk előtérben is ez a hó és a hóban látszó nyomok azok, amik elindítanák ezt a mesét a tulajdonképpen a képen még intenzívebben. De most ez, ettől a kompozíciótól, ettől a vágástól lemetsződik és nincs ehhez megfelelő mennyiségű tér hagyva az előtérben. Tehát ha egy picit tágabbra hagyom ezt a kompozíciót, ha egy kicsit távolabbra megyek – már ha ez lehetséges egyáltalán -, akkor egy nyugodtabb, tényleg mondhatóan meseszerűbb üzenet kerülhet a fényképre. Én, tehát mindamellett, hogy nagyon kedvelem ezt a képet, nem vagyok 100 százalékig meggyőzve, hogy Eszter azt a pozíciót foglalta el a kamerájával, ami optimális. Ezt persze ő fogja tudni megmondani, hogy mennyi mozgástere volt még és mik lehettek azok az okok, amik miatt ezt a képkivágást választotta. Nekem most a képnek a jobboldalán van olyan rész, ami annyira nem tartozik szervesen ehhez az üzenethez, míg a képnek a baloldalához én még adtam volna egy picit ebből a fából. Erre én most kettő csillagot tudok adni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Nagyobb méretben itt látható.

Egy panorámafotót kaptunk a lecke megoldására és a technikai része ennek a dolognak az nagyon izgalmas. Az az érdekes ezekben a képekben, hogy olyan vizuális élményt tud adni a nézőnek, amit ritkán tapasztalhat meg, sőt, hát azt kell, hogy mondjam, hogy a valós életben így mi nem látunk, mert az emberi látás az tulajdonképpen lényegesen kisebb szögben ad éles és értelmezhető képet, és a periférikus látás az, amivel tulajdonképpen a mozgást érzékelni tudjuk, de igazán formákat nem. Ez az, ami ezeket a képeket úgymond érvényessé teszi, hogy nyugodtan körbe tudunk nézni egy olyan panorámában, ami egyébként nem adatik meg nekünk. Hogyha ezen a technikai élményen túljutottunk, akkor a kép ugyanazokat a szabályokat kell, hogy tudja teljesíteni, mint bármi más fotográfia. Kompozícióban, fényben, elrendezésben. És nagyon szép az a háttér, amit ez a kép ad. Nagyon szépek az ívei, az a – ha hunyorított szemmel nézem – szájforma, ami ezen a havas vízparti tájon elénk tárul. Ami nekem problémám ezzel a képpel, az az, hogy igazándiból ez egy háttér egy történethez, de maga a történet az nem került a képre. Magyarán, hogyha az ember egy ilyen technikai játékkal foglalkozik, akkor lesz izgalmas ez a kép, hogyha közben azért valamilyen történetet erre is fel tudunk építeni. És adja magát az a lehetőség, hogy szereplőkkel dolgozzunk. Akár azáltal, hogy ez több expozícióval készül ugyanazzal a szereplővel dolgozzunk és akkor annak a többszöri felbukkanásával mint mozgásfázisokkal létrehozunk egy mesét, vagy azzal, hogy különböző szereplőket szerepeltetünk különböző cselekvésekkel, de a lényeg mind a kettőben ugyanaz, hogy valamivel mozgalmassá kell tudni ezt a helyzetet tenni. Így, önmagában most ez olyan, minthogyha egy színpadot fölépítettünk volna, de a színielőadás még nem kezdődött volna el. Úgyhogy a kísérlet az sikerült és pontos és jó ez a fajta megoldás, de ettől még igenis szükség lenne erre a történetre. Én most ezért azt mondom, hogy szeretnék ehhez kedvet csinálni Eszternek, hogyha ő ezzel foglalkozni szeretne, mert maga a kiválasztás az jó, tehát ezért a két csillagot megadom, de azt is hozzáteszem, hogy tulajdonképpen ez így önmagában még nem kép. Tehát a két csillag, az inkább egy ilyen előremutató jelzés szeretne lenni most, hogy hajrá Eszter, és tessék dolgozni. Kicsit próbálj meg arra koncentrálni, hogy ne vigyen el maga a technika és a szépség magával, ne ragadjon el, hanem ugyanabban a koncentráltságban maradj meg ezeknél a technikai helyzeteknél is, mint amit az egyéb képeiden látunk. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: