Fél pár

Nagyon kedvelem ezt a képet. Azt nem tudom technikailag, hogy ez egy nylon fólia, amit használ az alkotó ahhoz, hogy ennyire szórt fényű, lágy legyen a rajzolata ennek a képnek, vagy valami üvegablak mögött van a felvétel, de nem is igazán lényeges. Ami lényeges az az, hogy egy nagyon jó kompozícióban egy nagyon jól ritmizáló képet látunk. Bár annyi javaslatom azért volna, hogy ha a kezeddel kitakarod, Szilvia, a képnek a tetejét a szemöldök fölött, akkor láthatod, hogy feszesebb lesz a kompozíció, hogyha ott történne egy vágás, talán jobb lenne, a homlok rész ehhez már igazán nem ad hozzá, és jobban tudnánk akkor ritmusban belül maradni azon a háromszögön, ami mondjuk a száj, a szem és a fülbevaló között jön létre. De nagyon kedvelem ezt a képet, és nagyon jónak tartom, hogy mert Szilvia olyan irányokat is kipróbál, amik nem a hagyományos és szokványos portréfotózás területei. (hegyi)
értékelés:

Szilvafa virágzás

Én nagyon szeretem ezt a képet, mert valaki mert azzal az egyszerűséggel szembenézni, ami egy nyíló cseresznye vagy meggyfa vagy valamilyen gyümölcsfa adhat, és ezt elküldi nekünk bátorsággal. Tavasz van, és ennyi. Amitől ez nekem mégis több, az az a fajta színvilág, és az a fajta pillanat, amikor ez elkészült, ami, ha jól látom, ez valamilyen késő délután helyzet lehet, amikor már a lemenő nap egy kicsit sárgásabb fényt ad, de még azért van kellő mennyiségű fény az égen, hogy az kék maradjon. Ez a kettősség az, amitől nekem az egész izgalmassá válik, és ettől van meg nekem a képnek a dinamikája, ettől lesz más, mint amiből már sok-sok más szokványos verziót láttunk, hogy nyíló virágokat fotózunk. Én nagyon köszönöm ezt Szilviának, és én erre megadom a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Jennyvel

Egy enyhén szépia tónusú képet látunk, egy természeti környezetben lefotózott helyzetet, ami – hogyha elolvassuk a barátság lecke felhívását, akkor mondhatnánk azt is, hogy – nagyon didaktikusan teljesíti a leckét. Anno azért is lett házi kedvenc kategória a leckék között, mert viszonylag sok kutyás, macskás megoldás érkezett a barátságra. Hogyha ebből indulnék ki, akkor azt mondanám, hogy tegyük át a házi kedvenc leckére, és ott majd én leelemzem és mondok róla szépeket. De igazándiból ennél a képnél akár a kutya, akár a modell, mint szereplő csak jelzésértékkel van jelen és nem rájuk van kihegyezve ez a fajta gondolatiság, amit a kép tükröz, hanem nagyon fontos, ezzel egyenértékű szerepet kap a környezet, az a táj, az a helyzet, ahol ez a kapcsolat létrejött. Ha ez el tudjuk fogadni, hogy itt a táj és a tájból kimetszett részlet fontossága egyenértékű azzal a közléssel, amit ez az ölelés mutat, akkor ebből kell elindulnunk, és a kompozíció ebben a tekintetben fontos, hogy mit mutat. Most, hogyha megnézzük, akkor a képnek a jobb oldalán vannak olyan ágak, amik abszolút kifelé visznek a képből, másrészt pedig az a fajta ritmus, amit ezek a vízparti fák adnak, és tulajdonképpen be is keretezik ezt a párt, aki a víz partján ül, a kép jobb oldalán ez a fajta keretezés kifut. Tehát, ha a képből annyit vágunk amennyi a kép fölső, jobb oldali részén, ahol a fa hozzáér úgymond a képhatárhoz, ott még megmarad, tehát hogyha ezt a rész levágjuk, akkor egy sokkal feszesebb kompozíciót kapunk és jobban fókuszálunk erre a helyzetre. Ugyanis most, a centrális kompozícióval „vitatkozik” a modell és az a fa, aminek a tövében ők ülnek. Nem tudok odakoncentrálni erre a baráti párra. Nem engedi meg az a képrendezés, amit most látunk. Ha ezt a vágást megcsináljuk, akkor, bár kimozdítjuk a kompozíciót a centrális rendjéből, de ettől a kimozdulástól válik az egész egyrészt bensőségesebbé, másrészt pedig jobban tudunk ezen a megmaradt képhatáron belül az ember és kutya kapcsolatára fókuszálni. Én ennyit tudok ehhez hozzáfűzni. A gondolat abszolút szép. Lehet, hogy én azért ezt a fajta lágyítást nem használnám, amit ez a szín most ehhez a képhez hozzá ad, ugyanis érzelmes a téma egyébként is, és ettől egy picit érzelgőssé válik, és a kettő nem ugyanaz. Én ezt megnézném fekete-fehérben. Azzal egyetértek, hogy monokróm a rendszer, csak ez a vöröses, szépiás színtónus ez nekem nem kellene. Azt mondom Szilviának, hogy kezdjen el azzal is foglalkozni, ami a lecke eredeti célja, hogy ez a történetet, amit a barátság jelez, saját magán átszűrve fogja meg, kevésbé tárgyszerűen, mint ahogy most ez itt történt. Szeretnék látni majd egy ilyen képet is. (hegyi)
értékelés:

Ide nem jöhet senki...

A technikai megoldás - nem azért, hogy lerántsam a leplet, hanem mert értelmezendő – alapvetően egy inverzbe fordított képkocka. Ugyanakkor nagyon is jók ezek a kékes, lilás színek, mert a magány hangulatát jól hozzák. Érdemes megfigyelni, hogy ez az egész helyzet ettől a fajta transzpozíciótól, ami most itt színben történik, ettől válik elemelkedetté, univerzálissá, hogy nem tárgyias. Nem arról szól, hogy leltárszerűen meg tudjuk nézni, hogy egyébként ez valami nylon függöny, ami mögött ott van az alkotó, és a nylon függöny lágyít ezen a képen, és ettől lesz az, hogy az alkotó arca kevésbé látható, míg a keze élesebben megmutatkozik. Most ezt a leltárt így nem nagyon tudjuk elkészíteni, hanem kapjuk azt a képi információt, amit ő mutatni szeretne. Ezért tulajdonképpen indokolt ez a technikai megoldás. Ez a lecke eléggé intim ahhoz, hogy elfogadjuk azt, hogy akkor, és ott, ő ezt a helyzetet így tudja magán átszűrni, és számára ebben összpontosult a magány érzete. Szilviának, miközben megvan a három csillag, azt tudom mondani, hogy kezdje el a kisebb számú leckéket is megoldani. Tudom, küldött ő már ezekre megoldásokat, én még várnék képeket. Itt is arról van szó, hogy a rutint, a kompozíciós biztonságot megszerezzük. Ennél a képnél ez tökéletesen rendben van, de ahhoz, hogy a többi leckénél ugyanezzel határozottsággal tudjon nekifogni, ahhoz az kell, hogy biztonsággal kezelje a kamerát, hogy ura legyen a kompozíciónak. Tehát várnám az első pár leckére is a megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

Porpasztel rajzom.

Nagyon szeretem ezt a képet. Most megint azt fogom mondani, hogyha összehasonlítjuk Szilvia előző munkáival, akkor egy óriási változást látok, legfőképp érzelmileg, ami ezen a képen nagyon is jól tükröződik. Tényleg egészen hihetetlen, hogy maga a mosoly, az öröm, a boldogság mennyire meg tudja változtatni azt az üzenetet, amit az arcunk hordoz. Érdemes ezt megfigyelni pontosan azért, mert ezt a későbbiekben nem csak Szilvia, más is a saját munkájában tudja majd alkalmazni. A kép egy nagyon személyes és privát üzenetet hordoz. Nagyon szeretem azt, hogy ha végig megyünk azokon a képeken, amit Szilvia most beküldött, akkor olyan, mintha egy spirálban, a középpont felé haladva a fókuszálás egyre erősebb lenne. A farsangi helyzet kicsit távolságtartó megközelítésétől, a barátság leckén keresztül eljutunk egy személyes üzenetig. Hogyha megfigyeljük, a háttérben ott van egy kék polár felső, ami egy előző képen is szerepelt, tehát ebből következtethetünk arra, hogy a háttérben ez a barát meghúzódik. De ha eltekintek attól, hogy mik voltak az előző leckemegoldások, akkor önmagában ez a kép is ezt a fajta boldog, felszabadult helyzetet mutatja. Két észrevételem van. Az egyik az, hogy egy kicsit vágva van az arc az állnál és ez annyira nem szerencsés, a másik az, hogy az orra rácsavarodott egy hajszál – mondhatjuk, hogy egy-egy hajszállal miért foglalkozunk – de most ez egy picit nekem ettől olyan, mintha ceruzával összefirkálta volna egy gyerek (ilyennel biztos találkoztunk, hogy könyvbe a kisgyerekek belefirkálnak formákat). Tehát egy kicsit nekem most ezek a hajszálak az arcon, a homlokon és az orrnál különösen olyanok, mintha ilyen utólagos firkák lennének. Ettől az üzenet egy picit erre a gyermeki létre is utal, ami akkor jó, hogyha ezt az ember tudatosan használja. Magyarán vagy ezek a hajszálakat elsimogatom, és akkor kitisztítom úgymond a képen szereplő arcot ettől a fajta jelzéstől, vagy pedig azt mondom, hogy igen, ezzel szeretnék foglalkozni és ez az, ami nekem izgalmas, akkor viszont még többet el kéne rendezni itt az arcon ebből, tehát még több hajszálat oda kéne rendezni és akkor egy másik, egy maszkosabb, rajzosabb üzenetet kapunk. De ettől függetlenül és nagyon szeretem ezt a képet, és azért fogom megadni a három csillagot, merthogy egy olyan pillanatot tudott rögzíteni, amit nem is biztos, hogy olyan könnyű a valós életben elkapni, főleg saját magunknak, hogy most jól érzem maga abban a helyzetben, amiben vagyok, boldog, kiegyensúlyozott vagyok. Tehát ezt a létállapotot épp olyan fontos rögzíteni úgy, hogy azért megmaradjon diszkrét módon, egy bizonyos határon belül. Tehát, hogy a boldogság és a nyugalom és a rendbenlévőség üzeneten ne csapjon át egy harsány, kiabálós, túlrajzolt helyzetté. Házibulikon készült fotóknak szokott ez lenni a sajátja, hogy nagyon fölszabadultak vagyunk, nagyon bulizunk megfelelő mennyiségű alkoholbevitel után, és ez akkor ott helyénvalónak tűnik, hogy az ember ezt rögzíti, de aztán később, amikor visszanézi, néha egészen groteszk vagy komikus képi megoldásokat is hordoz, és szerencsére ez a kép belül marad ezen a határon és nagyon finoman jelez számunkra. Úgyhogy ezért három csillag. (hegyi)
értékelés:

Nagyon tetszik ez a képi megoldás. Nagyon jók ezek a kis maszkok, és nagyon jó az, hogy Szilvi berendezett egy ilyen helyzetet és ezekkel a színekkel hozza a farsangi hangulatot. Még azt is mondom, hogy pontosan a méretkülönbségek miatt nagyon is jól értelmezhető az a fajta forgatag és az a dinamika, ami egy ilyen télbúcsúztató helyzetben benne van. Egy pici segítség, vagy javítási lehetőség lehetne az, hogyha a kép mostani bal oldalán szereplő álarcnál egy picit alátámasztom a homlokrésznél, és akkor formájában nem az állkapocs és az áll része ennek a maszknak az, ami ennyire előtérbe kerül, hanem jobban a szem és a maszkjelleg, tehát síkban egy kicsit tudnánk ezt módosítani azáltal, hogy egy gyufásdobozt oda aláteszek, amit utána el tudok takarni a háttérben lévő krepp-papírral. De mindenféleképp azt mondom, hogy ez egy háromcsillagos megoldás erre a leckére, mert nagyon fontos, hogy nem csak egy havas táj lehet az, ami a telet nekünk bemutatja. (hegyi)
értékelés: