Egy hét képből álló képsort látunk. A téma felvetése egy viszonylag jól induló képpel történik. Érdekes az a fajta kompozíció, hogy a fő motívum tulajdonképpen csak jelzésértékkel van aláhúzva a kép alján, és ez a nagy felhős ég uralja ezt a kompozíciót, de el tudom ezt fogadni. Egy picit a horizont dől, ezen nem ártana javítani, de maga a képsor felvezetése jól indul ezzel a képpel. Második képként kapunk egy egészen konkrét ráközelítést erre a vasútállomásra, és utána előbb egy kicsit távolságtartó, majd a következő képnél már egy sokkal barátibb, az ismerkedési folyamatban egy közelebb álló képet kapunk erről a mozdonyról, utána hagyja magát Szilvia, hogy elragadják ezek a formák, az érzései, az élmények. Nagyon szépen, nagyon finoman és tiszteletteljesen ábrázol ezeken a képeken a fény által. Ettől válik az egész meseszerűvé, hogy ez az ellenfényes helyzet, ami a háttérből és formákon átszűrődő nagy fényeknél jelentkezik. Ez egy nagyon finom megvilágítással találkozik, és az anyagszerűség is jelen tud lenni, ugyanakkor ezzel a monokróm hatással, ezzel a szépiaszerű színnel az egész korban passzol ahhoz a korhoz, amikor ezek a mozdonyok végezték a munkájukat. Utána kapunk egy egész közelit egy mozdonykerékről, és azt kell mondanom, hogy itt is a ritmusok azok, amik nagyon izgalmasak. Azok az átlátások, amik ezeken a felületeken megtörténnek, hogy látunk egy nagy kereket, utána ezeket a rugókötegeket, majd megint kerekeket tudunk megszemlélni, tehát ez nagyon izgalmas. Utána kapunk egy képet a képsorozat záró képeként magáról az irányító pultról, amiről a mozdonyvezető ezt az egész technikai csodát üzemeltette. Itt, mivel változik is a nézőpont, ezért azt kell mondjam hogy ez egy jó irány, hogy ebből a nagyon is érintett érzelmi helyzetből egy kicsit hátrébb lépünk, és magára a munkafolyamatra tevődik át a mi megfigyelőpontunk, mert ez adja meg azt a tiszteletet, ami ennek a munkának is kijár, hiszen ezeket a mozdonyokat nem volt egy egyszerű történet akkoriban ezeken a síneken terelgetni. Egyetlenegy problémám van, hogy ez a sorozat nincs lezárva. Tehát egészen jól indul, nagyon-nagyon köszönöm azt a fajta megfigyelést, amit kapunk ezekről a gyönyörű berendezésekről. Nagyon örülök annak, ami most a záró kép, hogy elindulunk ennek a munkafolyamatnak a megfigyelésébe, de most nekem hiányzik ehhez valami, ami ezt az egész történetet keretbe foglalja, és a slussz poént hozzáadja ehhez az egész helyzethez. Ha van mód még ezt újból megszemlélni, akkor érdemes keresni valamit, nem biztos, hogy ez egy kép, lehet, hogy kettő. Tehát várnám a befejezést. Ez most így kettő csillag, és szeretném arra ösztökélni Szilviát, hogy fejezze be ezt a sort. (hegyi)
értékelés: