Százhalombattai hőerőmű kéményei.

Kicsit most meg vagyok lőve, ugyanis értem én, és én ismerem Battát, tudom, hogy az ott micsoda, meg ő le is írja a leiratban, hogy ezek a "Százhalombattai hőerőmű kéményei". Ha nem tudom, hogy micsoda, akkor is viszonylag jól felismerhetőek. Azt nem teljesen értem, hogy ehhez egy ennyire konkrét, és ennyire erős hatású organikus formát választ ellenpontként, ami ezt most, mint egy ilyen kis zöld szörnyike, elkezdi bekapni. Nekem ez most nehezen visszakódolható, hogy hogyan kapcsolódik a 13-as leckéhez, és az is, hogy mit szeretett volna ezzel most Szilvia mondani. Ez a mondanivaló része. A tömegelhelyezésben pedig az a problémám, hogy jelen pillanatban az egész képnek a hangsúlya, tömege, folthatása, minden-minden, a kép jobb oldalára helyeződött el, és a bal oldala ezt nem húzza vissza. Hogy ha a bal oldalán még hagy körülbelül a mostani oldalhatárig tartó részt, amiben folytatódik ez a víztükröződés, akkor azt mondom, hogy az kezdi majd tömegében egyensúlyba hozni ezeket a nagy sötét flekkeket. Tehát én azt mondom, hogy ezt visszaadnám ismétlésre, nem azért mintha a helyzet rossz lenne, hanem ezeket konkretizálni kell, magunkban el kell dönteni azt, hogy mit szerenénk ábrázolni és hogyan, és most ez nekem nem értelmezhető. Nem támasztja alá a kompozíció azt a döntés amit most itt a képhatárok kiválasztásánál Szilvia megtett. Ismétlés. (hegyi)