Két paróka, egy szemüveg

Ezt a képet egyedül a kettősportré jellege az, ami bent tartja a barátság témakörben. És ezért azt mondom most az elején, rögtön, hogy a Szilviától is azt várnám, hogy magát a barátság témakörét próbáljuk meg feldolgozni kicsit kevésbé direkt módon, mint sem, hogy a barátunkkal kamera elé állunk. De ez egy nagyon fontos, ez az összetartozási helyzet és nagyon fontos az, hogy az ember meg tudja saját magát mutatni egy ilyen szituációban. Tehát ezért én ezt abszolút el tudom fogadni, de a későbbiekre nézve is várnék egy ismétlést erre a leckére. Ezt most így az elején tudjuk le. A képről pedig azt tudom mondani, hogy egy nagyon szerethető és nagyon kedves üzenet. Az előző képekhez csatolva nyilvánvalóan egy farsangi helyzetet látunk itt parókákkal és egy vidám ünneplést. Ez még akkor is jól értelmezhető, hogyha a képen szereplő párból a férfialany kevésbé impulzív módon áll hozzá ehhez a történethez, de az ő szemén is ott van, az ő szemén is látszik és a szája sarkában megbúvó mosolyban is látszik az a fajta bolondság és öröm, amit egy télbúcsúztató helyzet adni tud. Egyetlenegy pici megjegyzés, hogyha jól látom a háttérből, akkor ott azért volt valamilyen természetes megvilágítás is, talán a nekünk most, a képnek a baloldaláról valamilyen fénynek érkeznie kellett ott a vetett árnyékból ez számomra kiderül. Ami azt jelenti, hogyha lehet, akkor próbáljuk meg a természetes világításokat használni és minél kevesebbet a vakut, mert a vaku most annyira sokat nem segít azon, hogy a női szereplőnek ezt az úszószemüveget olyan mértékben világítja meg, hogy az egyik szem az tulajdonképpen szinte csak jelzésértékkel értelmezhető. Tehát figyelni kell magyarán és röviden arra, hogy a vakunál van egy ilyen helyzet, hogy tud olyan tükröződéseket is hozni, ami nem biztos, hogy szerencsésen történik. Nagyon szeretem ezt a képet, mindattól függetlenül, amiket eddig elmondtam, mert pontosan ez az összetartozás az, ami nagyon is jól látszik és nagyon is erős üzenet. És itt most egy zárójeles megjegyzés fog következni. Mégpedig az, hogyha megnézzük Szilvia korábbi munkáit, akkor abban számomra mindig is érzékelhető volt valamiféle melankólia, valamiféle, talán még úgy is nevezhetném, hogy szomorúság. Nézzünk vissza a képeire, érdemes ezeket tallózni és ehhez képest ez egy óriási minőségi ugrásnak tűnik az, hogy ezen a képen mer boldog lenni, mer ránk mosolyogni és ezt a boldogságot, amit ő sugároz, a nézőre is hatással tud lenni. Nagyon örülök ennek, és óriási változást látok és ez az óriási változás remélem, hogy a munkákra is és a későbbiekben kihatással lesz és arra az aktivitásra, amit a Szilvia ezen az oldalon mutat. Tehát várjuk a többi munkákat, hajrá! És én most azt mondom, hogy minden hibáját hozzászámolva ahhoz, amit eddig elmondtam, ez a kép kettő kiscsillaggal tud rendelkezni. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Új hozzászólás