3. Természetfotó

Nyár.

Az a jó ebben az egészben, mintha elkezdenénk nézni egy Google-térképet, és most még a lehető legnagyobb nagyításban nézzük, aztán elkezdünk távolodni, és látjuk, hogy itt vagyunk a faluhatárban, aztán látjuk ezt a falut teljes magasságban, aztán a megyét és az országot. Nekem ez az élmény jön, legfőképpen azért, mert nagyon jól választotta meg a helyszínt, ahol ez a fotó készült. Ez a kis ember vélhetően valamilyen domboldalon áll, amitől ez a térjáték elkezd működni, hogy most ő ott feküdt, és fölállt, tehát a képkivágás nagyon rendben van. A modell elhelyezésével vitatkoznék, ott lent, a modell alatt nekem kicsit több is lehetne, de az ötlet jól és tetszik. A nyárról is jól mesél, arról, hogy elmentünk apával kirándulni, aztán apa addig hajtott, amíg én már majdnem szomjan haltam. Kettő csillagot adok azért, mert az ilyen kevés elemmel dolgozó kompozícióknál a modell elhelyezése sarkalatos kérdés. (hegyi)
értékelés:

Hát, ez nem jön le erről a képről Gime, és azért nem, mert alapvető vele a saját nyavalyám, és emiatt nem tudok továbblépni: ez olyan, mintha már a bejárati ajtót már rögtön eltorlaszolná valami. Nem tudom erről a képről elhinni, hogy ez hóban készült. Biztos, hogy így van, de a kép erről nem mesél. Most erre mondhatod azt, hogy ilyen hó volt idén télen, de a képen most nem tudom eldönteni, hogy ez most hó, vagy salak, vagy kiömlött a liszt, vagy egyszerűen csak túl világosra van exponálva. A hó jellege nem jelenik meg. Innentől kezdve, hogy ez a hóban történik-e, nem világos. A következő lépcső, még ha ezen túl is tudom magam tenni, az, hogy mesterkéltnek érzem ezt a párhuzamot, hogy ez táncról szólna. Itt látunk egy madarat, ilyen van nálunk is a kertben, lépeget ő, ez a lépegetés lehet, hogy a valóságban tényleg egy tánclépéshez volt hasonlítható, de a képen ez nem jön le. Nem is biztos, hogy nagyon könnyű ezt megcsinálni, de én nem vagyok sem madárfotós, sem természetfotós, nem fogok tudni neked most konkrét tanácsokat adni. Biztos van az oldalon olyan, aki direkt ilyesmivel foglalkozik, de ezt a leckét nem érzem megoldottnak, sem mint Évszakok, sem mint Mozgás. A kép jellegzetességei hiányoznak, az egyedisége, amitől ezt ott le kellett fotózni, ez most nem érthető. Látunk a képen valami autónyomot, de sem a városi környezetet, sem a telet, sem a havat, sem a táncot bennem nem ébreszti föl az a látvány, amit kapunk. Ismétlés. (hegyi)

Ezt a képet egy lyukkamerával készítettem, Hegyi Zsolt: Az öreg c. képe, alatt kialakult vita válaszaként.

A leirat szerint ez a kép lyukkamerával készült, és ez azért érdekes, mert egy olyan archaikus technikát használ az alkotó, amit a digitális technika még kevésbé érintett meg, a digitális technikában kevésbé látunk rá példákat. Én elgondolkodtam már azon, hogy mi lenne, ha én is csinálnék egy ilyen lyukkamerát, de digitális fényképezőgépből, ez a projekt még a megvalósítás előtt áll. Én most nem idézem vissza azt a vitát, amit az én képem alatt készült, a lényeget érintve csak annyi, hogy a technika megválasztása mennyiben befolyásolja a végeredményt, és mennyiben tekinthető tudatosnak. Beszélhetnénk erről a fotográfiáról úgy is, mint kísérleti tapasztalatszerző megoldásról, hiszen talán Feri a megmondhatója, hogy számára mennyire jelentett újdonságot ez a technika, hogy mennyiben volt már egy bejáratott út az, hogy nekiállt lyukkamerával fényképezni. Talán a végeredményből is látva, azt gondolom, hogy ez inkább a kísérleti fotográfia területe jelen pillanatban. De a megoldás szép. Ami számomra kérdéses, az a kompozíció. Biztos, hogy nehéz egy ilyen technikánál a beállításokat pontosan nyomon követni, tesztfotókat készíteni is nehezebb, nincs meg az a könnyebbség, hogy a hátoldalon megnézzük, hogy milyen lett, és még exponálunk kettőt-hármat. Tehát a szerencse mindenféleképpen szerepet kap jelen esetben, de az nagyjából tudható, hogy merre állítottam be a kamerát. Itt most egy izgalmas játékot látunk. A kép két-harmada tökéletesen teljesíti a feladatát, hozza azt a hangulatot, amit ez a téli táj mutat, miközben egy lírai elrajzoltság is jelen van, olyan, mint egy akvarell festmény fekete-fehérben. Talán izgalmas lett volna ezt színesben megfogni, legfőképpen azért, mert a téli táj eleve redukálja a színtartományt. A fekete és a fehér tónusok azok, amik mérvadóak, és nagyon minimális az a színinformáció, ami általában ilyenkor jelen van, tehát lehet, hogy ez megérne egy ilyen próbát is. Ami a kompozíciót illeti, nekem a képnek a bal alsó része az, ami tömegben nem igazán húzza vissza azt, ami a kép felső részében történik. Van egy kiüresedett előterünk, amivel nem nagyon kezdett az alkotó semmit. Itt fölmerülhet a kérdés, hogy mennyire lehet beleavatkozni egy ilyen helyzetbe. Ez mindenkinek a saját döntése, de visszatérnék ahhoz a régi mániámhoz, hogy van egy leckénk, a Csendélet, és ebben a leckében kellene egy kicsit többet jeleskedni, és megmutatni azt, hogy a klasszikusan értelmezett csendélet mit jelent számotokra. Most már több leckénk van, és a Csendélet lecke is ismételhető, így különválasztható a klasszikus megközelítés, és a modernebb felfogású csendéletek. Elsősorban én a klasszikus csendéleteket forszíroznám Ferinél is: tárgyak elhelyezése, formák, tömegek elhelyezése a kompozícióban, ez szerintem fontos. Itt ennél a képnél is ezzel van számomra probléma, mert a képnek ez a fajta horizont törése, ami itt jelen van, az kívánná azt, hogy ez tovább tudjon a képen élni. Tehát ha elindítunk egy ritmust, akkor ezt jó, ha valamivel vissza is tudjuk húzni. Elindul egy törés a horizonban, és ez a törés kívánná azt, hogy a kép bal alsó részén is valami még ezt tömegben visszarántsa. Nekem ez a meglátásom ezzel a képpel, de a leckét tökéletesen jól teljesíti, a hangulat jól jön. Azért kettő csillag, mert én arra szeretném Ferit sarkallni, hogy ezt a technikát is próbálja úgy kigyakorolni, hogy arra a szintre tudja hozni, amelyik szinten ő a hagyományosnak tekinthető, ma elfogadott fotográfusi útját járja. (hegyi)
értékelés:

Majd ha lesz egy kis időm, rendes sorrendben fogom megcsinálni a házikat.

Vettem az adást abban, ami a leiratban szerepel, hogy ha lesz időd, akkor elkezded előlről a leckéket. Remélem ez mihamarabb megtörténhet, de ez nem von le semmit ebből a képből. Itt nagyon jónak tartom a gondolatot: az elszáradt virág és az esti fényekkel világított háttér, ami ráadásul ha jól látom, egy havas utcarészlet lehet. Ami most elviszi a figyelmemet az a háttérben két flekk: az egyik a jobb felső, a másik a bal oldalsó része a képnek. Ebből a jobb felső az, ami jobban zavar. Ez azt jelenti, hogy mivel ez egy beállított fénykép abból a szempontból, hogy vagy te, vagy valaki segítő tartotta oda neked ezeket a virágokat, tehát meg lehetett volna ezeket a rózsákat úgy fogni, hogy keressek valami olyan hátteret, ami kevésbé billeg. Az nem baj, hogy nyomok vannak, sőt, az nagyon izgalmas, az mindenképpen meghagyandó lett volna, de valami olyat kellett volna, ami nem felesel ennyire nincs egyenértékbe hozva azzal a formai helyzettel, ami a fő motívum: a rózsalevelek, a rózsabimbók, az elszáradt növény. Ez a két dolog az, ami engem zavar. A világítással is egyetértek, meg az is jó, hogy ilyen grafikai szintre van hozva a fény, tehát ez mind-mind nagyon jó, ezt mind nagyon jó iránynak tartom. De a háttér megválasztásával kellett volna egy kicsit még dolgozni. Az ötlet jó, tetszik, egy csillag megvan, de a kivitelezéssel van problémám. (hegyi)
értékelés:

Akinek van kedve játszani vele, nézze meg alternatív vágásban is: fent addig vágva, hogy bal felsőbe fusson ki a fényes csík, lent a hosszú sötét folt aljáig. Szóval egy erős panoráma vágásban.

Elmondom nektek, hogy természetfotóban nagy vitáink nem lesznek, mert ha kompozícióban rendben van a dolog, akkor engem könnyen meg lehet vásárolni természetfotóval. Az, amit most látunk, nekem egy picit indoklásra szorulna. Legfőképpen az a része, ami a színeket illeti. Ez nekem most olyan, mintha egy rég bezárt utazási irodának lenne a falán ez a kép, amit a nap már évek alatt kiszívott. Azok a felvételek szoktak ilyen érdekesen módosulni, mert a vöröset teljes egészében ki tudja a nap belőlük szívni, és ettől ezek a kékes-zöldes árnyalatok maradnak csak meg. Itt valami nekem most nem százas, és nem látom az indokát, nem értem, hogy miért hagyta meg ezt a színtorzulást. A másik az, amit ő maga is fölvetett a képaláírásban kérdésként, hogy akinek van kedve játszani, nézze meg alternatív vágásban is. Itt kettő eset lehetséges: az egyik eset az úgymond fotóriporteri szemlélet, hogy azt mondjuk, hogy képhatártól képhatárig dolgozunk, a képkocka számít, és nem vágunk. Akkor a kompozíciónál kell ezt elérni, és ez a kép is megengedné ezt, hogy ezt a kompozíciót feszesebbre vegyük. Gondolok itt a képnek a bal oldalán lévő sötétebb hegyoldalra, ez nem jelent a képnek túl sokat, sokkal fontosabb az a kis bokorcsomó, ami másik oldalon szerepel. Tehát ezt a vágást meg lehet úgy is csinálni, hogy nem csak föntről vágok akkor, ha ragaszkodok a képhatárokhoz, és a képarányokhoz. Természetesen az is egy érvényes verzió, hogy az ember azt mondja, hogy azért van alkotói szabadságom, mert azt csinálok, amit én akarok. Tehát az, hogy a képérzékelő gyártók, vagy régebben a film gyártók ezt a képarányt állapították meg, és épp 24 mm x 36 mm-es a kisfilmnek a mérete, vagy 6 cm x 6 cm a roll-filmnek a mérete, ez nem jelent semmit, csak annyit, hogy ekkora hordozóval dolgozom. Persze lehet az mondani, hogy használjuk ki a maximumot, amit ebből ki lehet hozni, de hát ez ne legyen annak akadálya, hogy szabadon komponáljak. Ha nekem például egy 24 x 30-as kompozíció fog tetszeni, akkor csináljam meg azt. Én így gondolom, nem kötelező velem egyetérteni, de az is egy érvényes verzió, ha a tetejéből vágunk. Ez a mostani most nekem kicsit slendrián vágásilag és a színtorzulás sem teljesen világos, hogy mi célt szolgál. (hegyi)
értékelés:

Ez egy jó fotográfia, nagyon kedvelem, legfőképpen azért, mert egy viszonylag egyszerű eszközzel sikerült Ágnesnek megmutatnia valamit. Talán ha egy kicsit lejjebb kerülünk, közelebb a földhöz, akkor lehet, hogy ez az egész egy más perspektívába, más helyzetbe tud kerülni. Ha ez csak egy erdei részlet lenne, és nem lenne benne a kerítés, és nem lenne benne az a nagyon fekete rész a közepén, akkor a többi, az ágak és az út önmagában tökéletesen rendben lenne ebben a képkivágásban is. Viszont ettől, hogy ezek ott vannak, és határozottan jelen vannak, ezek elkezdik a szemet vinni befelé, de most valahogy a szemem följebb akar menni, mint ahol ezek a jelek vannak. Bár a perspektivikus rész is, és ez az egész fekete részlet hasonló irányba vinne, mégis valahol föntebb keresem a fókuszpontot. Ott meg beakadna a fejem. Vagyis ha mennék, és ebben a magasságban mennék, akkor valószínű leverném a fejemmel ezeket a havas ágakat. Kettő csillag, de a kép tetszik. (hegyi)
értékelés: