Nyár.

Az a jó ebben az egészben, mintha elkezdenénk nézni egy Google-térképet, és most még a lehető legnagyobb nagyításban nézzük, aztán elkezdünk távolodni, és látjuk, hogy itt vagyunk a faluhatárban, aztán látjuk ezt a falut teljes magasságban, aztán a megyét és az országot. Nekem ez az élmény jön, legfőképpen azért, mert nagyon jól választotta meg a helyszínt, ahol ez a fotó készült. Ez a kis ember vélhetően valamilyen domboldalon áll, amitől ez a térjáték elkezd működni, hogy most ő ott feküdt, és fölállt, tehát a képkivágás nagyon rendben van. A modell elhelyezésével vitatkoznék, ott lent, a modell alatt nekem kicsit több is lehetne, de az ötlet jól és tetszik. A nyárról is jól mesél, arról, hogy elmentünk apával kirándulni, aztán apa addig hajtott, amíg én már majdnem szomjan haltam. Kettő csillagot adok azért, mert az ilyen kevés elemmel dolgozó kompozícióknál a modell elhelyezése sarkalatos kérdés. (hegyi)
értékelés: