3. Természetfotó

Ha már újból felvettük a fonalat, és elkezdtünk dolgozni, akkor adnék egy tanácsot Anitának ezzel a képpel kapcsolatban: nem baj, ha egy modellnek látjuk a szemét. Az alvó kisgyerek mindig nehéz téma, hogy egyértelmű legyen, és ne lehessen félreérteni azt, hogy mit lát a néző. Ez akkor történik meg, ha az arcon lévő gesztusok, amik alvás közben is megjelennek, erősítik ezt az élményt, azt, hogy itt nem egy babáról van szó, hanem egy élő emberről, aki most éppen alszik. A másik problémám a csonkolt végtagok. Valaki ezt a kisgyereket tartja az ölében, látok is két felnőtt kar-darabot, de ezek a darabok furcsák. Valamilyen forma most keretezi ezt az egészet, de nem biztos, hogy ez optimális. Fentről nem fényképezzük a kisgyereket, mert ettől a koponya rész, a fejtető lényegesen hangsúlyossá válik, mint az arc, vagy az áll helyzete. Egy picit így groteszk hatást kelt. Ezekre érdemes odafigyelni. Ismétlés. (hegyi)

Mintha el lennék maradva a leckékre készült képeim feldolgozásával. Kissé.

Én most vitatkozni fogok Gáborral több okból. Azért mert nekem ezzel a képpel azért van bajom, mert valami olyan helyzet, amit párhuzamosan ezzel a történettel kutyáknál, macskáknál szoktunk megfigyelni, amikor a gazda valami cukiságot akar elkövetni. Akkor mondjuk a kismacskát beleteszi egy nagy lábosba, és az milyen aranyos. Vagy a kiskutyára kis béna pulóvert ad, és ettől az egésznek lesz egy túlrajzoltsága. Ennél a képnél most az a helyzet, hogy a gyerek mindig ad témát, de azt ne felejtsük el, hogy az egész attól működik, azért tudunk nevetni, mert a felnőtt önmagunkkal hasonlítjuk össze, és tulajdonképpen nem vele nevetünk, hanem rajta. Ez nem biztos, hogy jót tesz. Ez a kicsi ember épp annyira szuverén személyiség, mint az alkotó. Az, hogy ő nem tudja azt mondani, hogy menj a francba, mert én most eszek, és hagyjál békén, ne fényképezz, ez nem jelenti azt, hogy minden képet el kell kattintani. Ha pedig amellett döntünk, hogy ezt a képet szeretném megcsinálni, akkor a tisztelet egy fontos kiindulási alap. Részletesebben mondom: az a része tökéletesen igaz, és elfogadható a képnek, hogy a kép előterét használja Gábor a dinnyékkel, amik megadják az egésznek a terét, én ennek nagyon örülök, hogy ilyenre odafigyel. Ezeket a dinnyéket lehetett volna használni takarásként. Azon a helyen a pelenka jól, és elfogadható módon van jelen, viszont egy fotón megörökítve már „befagy” annyira, hogy túlságosan jellemzővé válik. Ezt ki lehetett volna nagyon egyszerűen takarni a dinnyékkel. Kicsit mozdulok, és máris takarja a pelenkát. Az arc gesztusa, a kéz rendben van, nincs vele semmi bajom. Engem viszont irritál az, ha valaki leeszi magát. Felnőtt embernél ezt nem is szoktuk megörökíteni szívesen, de ha nála nem örökítjük meg ahogy például a Jókai bableves zsírja folyik végig a szakállán, és eszi le a szép fehér ünnepi ingjét, akkor ezt egy gyereknél sem kell megtenni. Attól még, hogy ő gyerek, az, hogy a hasán folyik végig a dinnyelé nem biztos, hogy jó. Ez mindenképpen megért volna egy végiggondolást, fog az ember egy papírtörlőt, áttörli. A kisgyerek biztosan ette volna a dinnyét tovább akkor is. Lehet, hogy ebben velem sokan nem fognak egyetérteni, de az ilyenfajta gyerekekről készített portrékat nem nagyon kedvelem. Nem tudom mitévő legyek, mert a dinnyék miatt, meg az előtér-használat miatt én megadnám az egy csillagot, nem kérem, hogy ezt ismételje Gábor, hanem azt kérem, hogy erről beszélgessük egy kicsit itt a kommentekben. Kíváncsi vagyok a többiek véleményére is ebben a kérdéskörben, hogy mikor exponáljunk. Nem mondom azt, hogy teljesen nekem van igazam, várnám a ti meglátásotokat is. (hegyi)
értékelés:

Nem ismétlés, azt majd jövőre, hanem egy másik megközelítés.

Láttunk már Tamástól egy ilyen őszi leckét a kombájnnal. Itt most egy másik harci gép támad. Ezt jónak tartom, bár egy kicsit elviszi a fókuszt az, hogy fölfelé lőttünk, vagyis itt rajta vagyunk azon is, hogy ezek a gyönyörű felhők nehogy elvesszenek. Én azt mondom, hogy fenébe a felhőkkel, most akkor mi a fontos az aratásban: a felhők, vagy az, ami a földön történik? Mert most ennek a hangsúlyát átvitted a felhőkre. Ez így nagyon lírai, miközben a meló maga valószínűleg nem annyira lírai. Ettől a szemlélődő attitűd erősödik, tehát, hogy lebukik az, hogy ott áll a fotós a mezőn, és fotóz, ahelyett, hogy segítene betakarítani, ezen majd jót röhögnek a melósok. Nem tudom, hogy érted-e, ez vicc is akar lenni, de valami ilyesmit érzek. Olyan, hogy pesti csávó lement vidékre, és lefotózta. Tudom, hogy nem erről van nálad szó, csak az élmény maga ez. Nagyon szép, nagyon egyben van, a kompozíció is egyben van, festői. Csak ez nem biztos, hogy a szó legjobb értelmében értendő most. Itt most én számonkérem a fotográfusi erényeket. (hegyi)
értékelés:

Kérdés, hogy itt a tükör mi elsődlegesen, mert ugye van egy tükröződő vízfelületünk, és van egy tükrözésünk. A tükrözéstől félek, hogy ez egy számítógépes trükk, és nem valami valós tükröződő helyzet hozta ezt létre. Azért mondom ezt így, hogy félek, és ez most kifejezetten Barának szól, amit mondok, hogy én őt, magát féltem picit ettől a fajta technikai játéktól, ugyanis Bara rendkívül pontosan tud mértanilag komponálni, anélkül, hogy különösebb segédeszközöket venne igénybe. Kezébe vesz egy kamerát, készít egy felvételt, és kész, rendben van. Tehát ha ennek valaki a birtokában van, akkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ezeket a megoldásokat is kell használja, de mondom, ez kifejezetten csak Barának szól. Izgalmas amit látunk. Nekem egyékbént nagyon tetszik ez a képi megfejtés, leginkább a kép alján egészen gyönyörű struktúrák jönnek létre. Női formákat látok a víztükröződésben. Nekem ez a kép még izgalmasabb lenne, ha a főszereplők - tulajdonképpen két alakot látunk ott: egy idősebb nénit és egy kislányt - torzóként szerepelnének a képen. Ritkán mondok ilyet, de nekem ennél a képnél elkelne a vágás nyak magasságban a kislánynál, mert a feje, az arc, a háttérben lévő fák és a háttér egyrészt le is buktatják ezt az egész dolgot, másrészt elviszik a figyelmemet arról, ami a víztükörnél létrejön. Talán ennyi. Bara saját magához, és ehhez a tükröztető technikához mérve is egy jó szintet hozott ennél a képnél létre, csak hát ez nem az én világom. De ami létrejött, azt el kell ismerjem, hogy egy jó minőség. Bara, ugye nem baj, ha erre most én kettő csillagot adok? Ennél a képnél mondom Barának, mert az előző képeknél már mondanom kellett volna, és itt gondolok arra a macskaköves utcára, hogy egy kicsit kezdem azt a fajta Barát hiányolni, aki lelki- és filozófiai kérdéseket boncolgat. Bara, te kényeztettél el minket ezekkel a gondolataiddal, én örülnék azzal, ha a kétkedő és kétségek közötti Barát visszakapnám, úgymond a mértanilag, kompozíciókban fogalmazó Bara megvan, abban egyetérthetünk a többiekkel, hogy ez neked megy. Egy picit talán az érzelmekhez kellene visszanyúlnod. Ez nem erről a képről szól, hanem úgy általánosságban, Barának. (hegyi)
értékelés:

feketén-fehéren.

Örülök annak, hogy Diána fekete-fehér képet küld a leckére, mert ez egy teljesen más értelmezése az ősznek. Itt a formai jellegre van téve a hangsúly, szemben a színes fotográfiákkal, ahol az ősz jellegzetességei a színekben jelentkeznek. Ha lehet ilyet kérni Diánától, az első három leckét mindenféleképpen jó lenne, ha megcsinálná, legfőképpen azért, mert mi ezzel szoktunk egymásnak bemutatkozni. Persze a többi lecke mehet úgy, ahogy kedved tartja, de az első három leckéből 1-2 képet nem árt megmutatni. Visszatérve a képre: ami ebben izgalmas számomra az a faágak kemény vonala, ahogy találkozik a levelek gömbölyded, női formáival. Itt van egy dinamikai játék, ami nagyon jó. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez a formai megoldás, amit ezek a levelek tudnak adni a maga tagadásával, ténylegesen belül tartja-e magát azon a határon, ami az Ősz leckének a sarokpontjait jelenti. Ha nagyon elvonatkoztatok, akkor nem kötelezően az őszhöz csatlakozik ez a látvány. A rügyekből kiindulva, a kis hajtásokból, ez akár lehetne egy kora tavaszi kép is. Lehet, hogy egy olyan helyzetben, ahol a levelek jobban mutatják ezt a fajta elszáradt formát, kevésbé határozottak, lehet, hogy az egy erősebb megoldást adna. De én megadom erre a három csillagot, legfőképp azért, mert kedvelem azt, hogy más irányból közelít Diána, mint ami a megszokott. (hegyi)
értékelés:

Szép nap volt...

Csongornak ez a képe akár egy meseillusztráció is lehetne: mennek a törpikéknek a falujába látogatók, és ez a kép tárul eléjük. Veszélyes világ ez a törpe-világ, mert mindjárt ránkdől a hegy. Ehhez még egyetlen dolgot tudnék még hozzátenni most, hogy egy picit eldöntetlennek érzem azt, hogy ez a mese a törpékről vagy az óriásokról szól-e, vagyis a nézőpontot lehetett volna úgy megválasztani, hogy talán, ha valamennyivel lejjebb jövök, akkor ezek a kis moha-zuzmók, meg a patakocska, ami itt folyik, nagyobb hangsúlyt tudott volna kapni. Ez azért lett volna fontos, mert ez az izgalmas, ami a felső részben történik a fákkal, az viszonylag szokványos. A kevésbé szokványosak ezek a levél-játékok a kövekkel, meg a folyócska, meg ez a partszakasz ami ránk dől. Ennyi javítást tudnék mondani, de nekem az élmény abszolút átjön. Erre most megadom Csongornak a három csillagot, későbbiekre mondom, hogy ezeket a megfigyeléseket magunkban kell tisztázni, hogy kinek és mit mesélünk, mi a mese. Te írtál meséket gyerekeknek, pontosan tudod szerintem, hogy mire gondolok. (hegyi)
értékelés: