:) Azért annyira nem durva dolog. 50-100 ezer között van valahol a colormunki photo kalibráló eszköze, ami ha nem is mindenható, de tud monitort és nyomtatót is kalibrálni. Van ennél olcsóbb is - ha meg nem nyomtatsz skat, érdemes lehet az is, hogy egyszer belőni a nyomtatót és a monitort is kalibrálós céggel, és utána azt használni.

Tökéletesen érthető. De utaltam a körülményekre, az enyémekre. Hiányzik az az egy-két millió, ami ahhoz kell, amit leírtál. Én is ezt tanultam, de: Non scole, sed vitae discimus.

Csak azt tudom elmondani, amit nekem tanítottak színkalibrálásnál, tehát amit írok, az nem a kút fejem, hanem amit abba beletőttöttek. :) És nem kifejezetten Tamásnak mondom csak, hanem úgy általánosságban.

A színkalibrálásnál a cél az, hogy egy úgymond etalonnak elfogadott mérőjelhez minél közelebb hozzuk az eszközeinket, hogy azután ezek egy úgymond etalonnak elfogadott színtérben lehetőségeikhez képest az optimálishoz közeli eredményt adjanak.

Ennek a metódusa az, hogy először a monitort kalibráljuk be. Ez nem szemre megy, hanem ehhez egy úgynevezett optikai kalibráló eszközt használunk. A metódus az, hogy van egy hardver eszköz, egy ilyen kis bigyó, amit a monitor elé teszünk, ez nézi a szemével a monitort. A gépen egy szoftver fut, ami a megadott színtér körülmények között működik, jellemzően 6500 kelvin, 2.2-es gamma, és 100-120-as fényerő. Röviden: a szoftver színeket jelenít meg a monitoron, a mérőfej ezeket beolvassa és összehasonlítja az etalonnal. Amelyiknél amelyik irányba módosítani kell, ott módosít a hardver színkezelőjén, és a végeredmény egy speciálisan arra a számítógépre és arra a monitorra jellemző vezérlő görbe, azaz ICC profil. Ez lesz a monitor színprofilja. Gyakorlatban ez azt csinálja, hogy ha mondjuk példaképp a 60%-os vörös az a monitoron 45% lenne, akkor azon a mért ponton 15%-ot erősít.

Ha ez megvan, akkor ez a színprofil kerül használatba a számítógépen - NEM a PS-ben, oda tilos ezt betölteni. A PS színkezelése más dolog, ott verziószámtól függően és a kimenettől függően kell az adott profilt behívni, ami a PS profilja, és ezeket a megállapodott etalonokat tartalmazza, mondjuk Adobe RGB-t. Tehát végeredményben a PS Adobe színtérben dolgozik, a monitor pedig kapott egy saját színprofilt, amivel ezt az Adobe színteret a minőségéhez mérten legjobban megközelíti.

A nyomtató kalibrálása úgy történik, hogy a kalibráló szoftverből a nyomtatóra küldenek egy színflekkeket tartalmazó lapot, amin szabvány színkockák vannak. Erről az nyomtat valamit, amit aztán a színkezelőnek szintén egy hardverével, hasonlóan egy szkennerhez, beolvasnak. Az a fejébe raktározott elvi szabványhoz méri a valós nyomatot, és hasonlóan a monitorhoz, azt mondja, hogy XY színnél ennyivel kell több, annyival kevesebb, ésatöbbi. És legyárt egy ugyanúgy ICC profilnak nevezett kifejezetten arra a nyomtatóra való profilt. Ha többféle papír van, akkor ezt mindegyik papírra megteszik, akár több lépcsőben egymás után, ez már nyomtató függő, és ha több felbontásnak akarunk megfelelni, célszerűen akkor mindre meg kell ezt ismételni. Macerás.

Amikor a PS-sel dolgozik az ember, ugye a monitor már kalibrálva van, akkor a monitoron melózik először a képpel, ott kell a szabványhoz közelit látni, tehát ekkor a nyomtató még nem szerepel. Aztán amikor nyomtatásra kerül a sor, akkor a nyomtató meghajtóba beolvasásra kerül a nyomtató speciális meghajtója, és azzal kerül kinyomtatásra a dolog.

A rendszerben tehát egyrészt van egy ETALON, ami egy színtér szabványban rögzített értéke, ehhez van belőve a monitor is, és a nyomtató is. Hivatalosan spektrofotométer azt hiszem a neve a monitor kalibrálónak, ami ezekhez a referencia színekhez állítja a gépet és ami fontos, hogy ez a profil csak azon a gépen és monitoron igaz.

Én ezt tudom erről, vagyis én úgy tudom, hogy nem a monitort állítjuk a nyomtatóhoz, mert akkor az a nyomtatód aktuális állapotához lesz beállítva, vagyis neked otthon abban a rendszerben működik, de akár más képét, akár más helyzetet figyelembe véve magad csapod be vele. Nekem ezt úgy magyarázták, hogy azért nem a monitort állítgatjuk, mert az olyan, mintha ahhoz, hogy színhelyes képet kapnánk, színes szemüveget tennénk fel - mi jól látjuk attól majd, de más, akinek nics ilyen szemüvege, nem azt látja, amit mi. Nem tudom, hogy így érthető-e.

Ez egy nehéz téma, de nézzük!
Először is, nyomtató és nyomtató közt, igen nagy különbségek vannak. Ha egyszerű készülékről van szó, akkor a nyomtatás kimenetele csak lutri. Az enyém egy EPSON Pro 3800. Ennek minden papírtípushoz külön színprofilja van, valamint még ezen kívül is számtalan beállítása. Mivel a nyomtatás egy igen bonyolult folyamat, ezért a mi körülményeink között, a nyomtató egyéni kalibrálása nem célszerű. Marad tehát, a monitor kalibrálása. Az enyém egy EIZO, persze a legolcsóbb, de ez azért viszonylag jól beállítható és színhelyes. A módszerem az, hogy kinyomtatom a tiszta alapszíneket és azok fele-fele arányú keverékét, valamint egy szürkeskálát. Azután, több órai, néha napi, babrálással, behangolom a monitort. Mert a színprofilok önmagukban nem sokat érnek, a tónusskála és a telítettség, valamint a fényerő is alapvetően befolyásolja az eredményt.
De ezen kívül, ahol dolgozol, a szoba megvilágítása, a falak színe is megváltoztatja azt, hogy mit látsz a monitoron, vagy a kinyomtatott képen. Vagyis, vagy természetes fényhez állítod, vagy mesterségeshez.
Az önmagában kalibrált gép (ez a jellemző), nem illeszkedik rendszerbe, ezért komoly munkára nem alkalmas. Hiszen, minden monitor mást mutat, de még az sem mindegy, hogy milyen képnéző programot használsz, mert ugyanazon a monitoron egészen más egy kép Photoshopban, mint például a Windows képnézőjében.

Ilyen kalibrálásos dologban én a nyomtatókkal hadilábon állok, rühellem is, nekem a gép önmaga van kalibrálva, már a monitor, a nyomtató meg kísérletezésként működik, de ez nem úgy van, hogy a nyomtatónak is van egy színprofilja, amit behívsz a PS_be és akkor abba nyomtat? A monitort is elállítja a nyomtatód? Jó ez így?

Zsolt, köszönöm az elemzéseket erről a kis sorozatról. A harmadiknál írod a lényeget, hogy, ha van értelme a beavatkozásnak, akkor nincs ellene kifogásod. Nos, ezért küldtem be ezeket, bár a második kép esetében nem volt türelmem kikeresni egy megfelelőt. Azt sajnálom, hogy ilyen kevés hozzászólást váltott ki.

A tónuskülönbségről: Az én monitorom, a nyomtatómhoz van kalibrálva. Ezért először hiába kerestem az említett tónuskülönbséget. Aztán felnyomtam a fényerőt és a kontrasztot, az általánosan használt szintre és akkor nálam is megjelent. Ezért tartom én, a monitoros megjelenítést, csak szükséges rossznak.

Köszönöm Anita és Mariann. Ágnes: Azt nem mondom, hogy nincs igazad, de engem az egységes és mégis varázslatos felület fogott meg.

Bindzsi nálunk fotosoppolást jelent.
Tamás, ha már bindzsi, akkor arra a középső kukoricára nagyobb hangsúlyt fektettem volna. Különben ügyes angyal-alapanyag :)

Húúú, de jó! De mi itt a bindzsi? segíts, mert ezeket a kifejezéseket nem igazán értem. :)

Jajj, ez nekem nagy kedvencem :-)