Hajnali mosoly

Csak mert szeretem...

Nagyon pontos fogalmazás, nagyon szerethető. Számomra ez a címadó figura nem is olyan fontos, mert olyan az egész, mintha a nézőt is behívná ebbe a hangulatba Diána, azt mondaná, hogy "gyere, ülj ide mellém, és igyunk egy teát". Vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor úgy elmereng dolgokon, és elbíbelődik tárgyakkal. Ha épp a keze ügyében egy teáscsésze van, akkor azzal. Figyeli, bambulja, közben a feje valahol máshol jár, de a megfigyelés valami hasonló élmény, amikor egy kicsit fókuszálatlanul nézünk valamit, és nem is nagyon matekolunk, hanem az élményeket próbáljuk meg helyretenni, az elmúlt időszak élményeit. Nekem ezt hozza ez a kép, nagyon örülök ennek a munkának, és nagyon tetszik. Azon elgondolkodtam, hogy biztos jó-e az, hogy ez a Sir Morton címke ebben a formában jelenik meg, értem ezalatt azt, hogy ott van az a kis ragasztó, és ez egy kicsit engem mintha kibillentene, visszahoz a valóságba, hogy ez hogy van odaragasztva. Lehet, hogy én ezt megfordítottam volna, hogy ez hátra kerüljön. Lehet, hogy ez szőrözés a részemről, így is elfogadom. De itt is szeretném kérni Diánát, hogy első leckéket mutasson nekünk, várom a munkáit, mert nagyon izgalmas az a kezdés, ahogy ezeket ide behozta hozzánk. (hegyi)
értékelés:

Kövek

Nem egy tökéletes kép, de az egyik kedvencem.

Nagyon szeretem ezt a fajta játékot, amikor tárgyakból építenek az emberek kompozíciókat, és kifejezetten örülök annak, hogy itt a világítással is dolgozik Diána, ami nagyon egyszerű dolognak tűnik, de mégis a megfigyelés által válik egységessé. Arra gondolok, hogy van egy főfényünk, ami térbe helyezi, és formákat mutat a képen, és a fehér felületről visszaverődő szórt fény az, ami a plasztikusságát, a térbeliségét megadja ennek a dolognak. Ez egy nyugalmat is hoz, miközben érezzük azt, hogy ezek a kövek, amik itt egymásra vannak téve, a formájukból adódóan, egy türelemjáték ügy, ahogy megtalálták ezt a nyugalmi pozíciót. Hasonlóképpen van ez a fényekkel is, hogy ezt ki kell tudni találni, hogy hogyan és honnan világítom azt meg úgy, hogy a forma is megmutatkozzon, hogy a köveknek a nyugalmi állapotával egyensúlyt is képezzen a világítás, de mégis dinamizálja ezt a formát, szóval én ezt nagyon szeretem. Azt írja Diána, hogy "nem egy tökéletes kép, de az egyik kedvencem". Az, hogy nem tökéletes, én nem tudom, hogy Diána mire gondol, én egy dolgot tudnék ehhez hozzátenni: az élesség nem ártana, ha ennél határozottabb lenne, mert ezek a formák a gömbölyűségük folytán, elég lágyak ahhoz, hogy a felületet meg kell tudnunk mutatni élesen. Ha már a világításról beszéltünk, itt a kép aljánál van egy picit zavaros dolog: elindul ez a forma, és ennek az árnyéka lényegesen nagyobb, mint amit most meghagytunk a képen. Ez nem baj, de lett itt most egy olyan párhuzamos vonal az árnyék és a képhatár között, ami két dolgot igényelhetne: az egyik az, hogy ezt levágjuk. De ha még szűkebbre vesszük a kép alját, akkor nagyon nem lesz tér, amin ülne ez a kompozíció. A másik, hogy ha többet hagyunk meg az aljából, akkor elindul egy olyan forma, ami nem biztos, hogy tetszik. Gondolom, hogy ez lehetett az oka annak, amiért Diána ezt a vágást itt és ebben a formában hozta meg. Én erre azt mondom, hogy talán a vetett árnyéknak kellett volna egy picit nagyobbnak lennie, felénk, a nézők felé ki kellett volna jobban terjednie, és akkor kevésbé kellett volna az aljánál ennyire szorosra vágni. Egyébként rendben van ez a dolog, az élesség miatt mondom azt, hogy kettő csillag. Az nekem hiányzik. (hegyi)
értékelés:

Őszi levelek

feketén-fehéren.

Örülök annak, hogy Diána fekete-fehér képet küld a leckére, mert ez egy teljesen más értelmezése az ősznek. Itt a formai jellegre van téve a hangsúly, szemben a színes fotográfiákkal, ahol az ősz jellegzetességei a színekben jelentkeznek. Ha lehet ilyet kérni Diánától, az első három leckét mindenféleképpen jó lenne, ha megcsinálná, legfőképpen azért, mert mi ezzel szoktunk egymásnak bemutatkozni. Persze a többi lecke mehet úgy, ahogy kedved tartja, de az első három leckéből 1-2 képet nem árt megmutatni. Visszatérve a képre: ami ebben izgalmas számomra az a faágak kemény vonala, ahogy találkozik a levelek gömbölyded, női formáival. Itt van egy dinamikai játék, ami nagyon jó. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ez a formai megoldás, amit ezek a levelek tudnak adni a maga tagadásával, ténylegesen belül tartja-e magát azon a határon, ami az Ősz leckének a sarokpontjait jelenti. Ha nagyon elvonatkoztatok, akkor nem kötelezően az őszhöz csatlakozik ez a látvány. A rügyekből kiindulva, a kis hajtásokból, ez akár lehetne egy kora tavaszi kép is. Lehet, hogy egy olyan helyzetben, ahol a levelek jobban mutatják ezt a fajta elszáradt formát, kevésbé határozottak, lehet, hogy az egy erősebb megoldást adna. De én megadom erre a három csillagot, legfőképp azért, mert kedvelem azt, hogy más irányból közelít Diána, mint ami a megszokott. (hegyi)
értékelés: