Sétaséta, falevelek, színkavalkád, napsütés, jókedv, nevetés, friss levegő; szeretlek, ősz.
Nagyon finom kép. Finomak a színei, izgalmas az, hogy viszonylag kis mélységélességgel dolgozik az alkotó, abszolút jó helyre van téve az élesség, a szájon van én a sálon. Már a haj maga is egy kicsit életlenben van tartva, és a háttér már csak jelzésértékű, csak szín foltokként van jelen. Ezt nagyon kedvelem. Az is jó, hogy egy dekomponált képet látunk. Ez azt jelenti, hogy a komponálás konzervatívabb szabályai szerint amerre a modell néz, arra nagyobb helyet kell hagyni. Ez a modell most erősen kifele néz a képből, annyira, hogy nincs is más rajta, csak a szája. A szeme már teljesen kimaradt. Én ezt azért tartom jónak, mert nekem Kosztolányi jut róla eszembe. A Kosztolányi-féle verselés. Erotikus kép, nőies, finom, és abszolút kapcsolódik nekem az őszhöz. Az, hogy ez pont a november, volt erről rádióműsor, hogy nekem a november egyik legkevésbé szeretett hónap, ilyen hasonló már csak a február van. De elfogadom azt, hogy van, aki az utolsó lehetőségeket kihasználja, amikor kiskabátban ki lehet szaladni a parkba, és mint egy jelenés, áttűnik a színen a modell, és amikor ellibbent, utána már csak ezek a sárguló, pusztuló levelek maradnak a nyomában. Nagyon szeretem, ez nekem három csillag. (hegyi)
értékelés:
Hát Tamás, kicsit gyakorold tökör előtt, hogy ebből a fejtartásból balra nézel, de ne soká, mert kancsal maradsz :) Félreértés ne essék, a dekomponált az nem szitokszó.