Nem ismétlés, azt majd jövőre, hanem egy másik megközelítés.

Láttunk már Tamástól egy ilyen őszi leckét a kombájnnal. Itt most egy másik harci gép támad. Ezt jónak tartom, bár egy kicsit elviszi a fókuszt az, hogy fölfelé lőttünk, vagyis itt rajta vagyunk azon is, hogy ezek a gyönyörű felhők nehogy elvesszenek. Én azt mondom, hogy fenébe a felhőkkel, most akkor mi a fontos az aratásban: a felhők, vagy az, ami a földön történik? Mert most ennek a hangsúlyát átvitted a felhőkre. Ez így nagyon lírai, miközben a meló maga valószínűleg nem annyira lírai. Ettől a szemlélődő attitűd erősödik, tehát, hogy lebukik az, hogy ott áll a fotós a mezőn, és fotóz, ahelyett, hogy segítene betakarítani, ezen majd jót röhögnek a melósok. Nem tudom, hogy érted-e, ez vicc is akar lenni, de valami ilyesmit érzek. Olyan, hogy pesti csávó lement vidékre, és lefotózta. Tudom, hogy nem erről van nálad szó, csak az élmény maga ez. Nagyon szép, nagyon egyben van, a kompozíció is egyben van, festői. Csak ez nem biztos, hogy a szó legjobb értelmében értendő most. Itt most én számonkérem a fotográfusi erényeket. (hegyi)
értékelés: