3. Természetfotó

Borvíz télen

Borvíz forever!

Ágnes itt van a képen, én ennek nagyon örülök. A borvíz egy speciális helyzet ott ahol ő él, egészen hedonikus történetek vannak, mert ők nem sima csapvízben fürdenek, hanem ásványvízben, tehát ez majdnem olyan, mint pezsgőfürdőt venni, és félreérteni, és Törley-t tölteni a fürdőkádba, úgyhogy izgalmas. A kép önmagában egy kicsit még kevéske. Gondolom, hogy Ágnes valamit beledobott a vízbe, hogy létrejöjjön valamilyen mozgás, de félt attól, hogy mi van, ha lefröcskölöm a fényképezőgépemet. Ez a félelem bizonyos tekintetben jogos, de azért az ember ezt előtte legyakorolja, hogy ha egy kicsivel nagyobbat dobok, akkor az hova fröccsen, szóval kitesztelhető előre. Nem veszélytelen, de azért megoldható, és akkor konkrét formák jönnek létre. A személyessége megvan a dolognak, de ezen a leckén még kell dolgozni. Ismétlés. (hegyi)

Duna

Ez olyan, mintha valami leletmentés során egy festő vásznát találtuk volna meg a kisszobában, és a sok lim-lom között egy restaurátor ezt áttörölgette volna, és előkerült volna a kosz-csíkok mögül a gyönyörű tájkép. Zseniálisan jól látja Bara a vonalakat, és a tömegelhelyezést is. Talán most a kép előterét szigorúan vágta el, én ide az előtérbe még egy kicsit kérnék, jó lett volna, ha ott van egy fél centi, hogy ez a kép előterében lévő vonal is be tudjon jobban fejeződni. Nagyon finomak ezek a felhőjátékok is, nagyon szép, de ezekhez a határozott vonalakhoz ez nem biztos, hogy elég. Lehet, hogy ha a kép aljához kapok még egy fél centit, akkor a felhők is helyükre kerülnek. De kár ezt így cincálni, mert a látásmód abszolút izgalmas és festői. Ritka, amikor azt mondom, hogy ez itt helyén is van. Bara, ez egy nagyon jó kép, nagyon kedvelem. El lehet kezdeni rajta szöszölni, hogy a kép jobb oldalán milyen fény szűrődik vajon be, amitől olyan kis szürke lesz az egész, de nincs nekem ezzel semmi bajom. Nem egy darabolós, könyvelői megközelítés, hanem egy érzelmi megközelítés, úgyhogy ez szerintem elfogadható technikai helyzet. Megvan a három csillag, és az ötödik osztály Természetfotó leckéjét is megoldottad. (hegyi)
értékelés:

Kacsa

Nem tudom itt telel-e vagy ilyen korán jött haza - azt mondják van mindkét féle kacsa a Balatonon. De furcsa látvány volt az úszó jégtáblán állva látni.

Őrület, ez olyan, mintha valamilyen természettudományos filmet néznék, és menne a mese, hogy a kis kacsa hogyan találkozott a jegesmedvével. Ez egy jó illusztráció, és az is tetszik, hogy a háttér ezekkel a jégtáblákkal már majdnem teljesen egy szilárd képet tud mutatni, tehát a képen föllelhető képelemekkel dolgozva oldotta meg Nóra a hátteret. Ez egy jó meglátás, és jó ötlet. Kompozícióban annyi hozzáfűznivalóm van, hogy itt most két eset lehetséges: vagy a klasszikus forma felé megyünk, de hát maga a kacsa is eldöntötte ezt a kérdést, hogy ő nem a klasszikus helyre állt, vagy pedig hangsúlyosabban lehetett volna ellenpontra komponálni, vagyis a kép jobb oldalából egy kicsit még lehetett volna vágni, és akkor aranymetszésbe kerülne a fő motívum. Megvan a három csillag, csak így tovább! Nehéz helyzetben vagyunk az Évszak leckével, de Nóra még nyugodtan megmutathatja a saját látásmódját a tavaszt és a nyarat illetően, szóval várom a folytatást ebben a leckében is. (hegyi)
értékelés:

Jön

Ágnes retteg valamiért a tavasztól meg a nyártól, ennek a megfejtését én nem tudom magamra vállalni, mert nem vagyok meteorológus sem. Az biztos, hogy van egy borzasztó nagy belső feszültség, amit Ágnes szeretne velünk megosztani. Nagyon szépek ezek a ritmusok, amik itt létrejönnek. Ha egy picit közelebb megyünk ehhez a facsoporthoz annyival, hogy a kép aljából egy, másfél ujjnyi lekerüljön, ami nem kapcsolódik szervesen az üzenethez, és följebb emeljük a kamerát, akkor még részletesebb, még erősebb lesz az, hogy itt a hó és a tavaszi napfény harcát látjuk, és a fákat, mint egy védvonalat, töri át a napfény. Tetszik a kép, a kompozícióval nem vagyok kibékülve teljesen. (hegyi)
értékelés:

Az öreg halász és a

Rögtön a címmel kezdem: én az „és a…”-t lehagytam volna. Az öreg halász tökéletesen elég, és fejben az ember befejezi ezt a mondatot utána, még akkor is, ha akit itt látunk nem halászni van a Duna parton. Ami a képet illeti, egy nagyon érzelmes és szerethető üzenet, és ezt az idillt mindenféle rendezéssel és tereptárgyakkal nehéz lenne még kiegészíteni, mert ezek varázslatos pillanatok, de amint a fotóst fölfedezik, már nem biztos, hogy ennyire megmarad a személyes érintettsége a két személynek. Mégis azt mondom, hogy ugye tudjuk azt, hogy Bara és Hanna közösen szoktak fotós túrákra járni, esetleg ha Hannát megkértük volna, hogy álljon a képnek a mellvért tetejénél lévő részére, jobb oldalra, és csak a két lábát hagyjuk a képen, az még izgalmasabban helyre rántotta volna ezt a kompozíciót. Most nekem a víz formái a kép bal oldalán nyitva hagyják ezt az egészet. Ha levágom teljesen a bal oldalt, akkor annyira szűk lesz ez az egész, hogy már nem biztos, hogy megmarad a kompozíció ereje. Valahogy most ellenpontozni kellett volna azt a nagy középszürkés világosabb korlátformát, onnan nekem valami hiányzik. De ezek azok a trükkök, amit az ember vagy létre tud hozni, vagy elrontja vele az egészet, úgy értem, hogy lehet, hogy a bácsi fölfigyel ránk, és elkomorodik, hogy most mit nézegetjük őt a kislánnyal. Tetszik az egész, és színvilágában is nagyon jól kontroll alatt tartott kép, de Bara, én azt mondom, hogy ne add föl sose azt a fajta személyes bevonódást, ami a képeidre egyébként jellemző szokott lenni. Nem te vagy ez a távolságtartó városfotós - akik jóllehet a 10 ujjukat megnyalnák egy ilyen gegért - nyugodtan kezdj el ragaszkodni ahhoz, hogy azok a képalkotó elemek, amiket szoktál használni, rajta legyenek a képeiden, mert ezek jellegzetesek, Barásak, ezekről nem kell lemondani. Meglenne erre a három csillag, de én a te érdekedben mondom azt, hogy legyen ez kettő. (hegyi)
értékelés:

Évszakok (tavasz)

Ez a madárcsapat minden tavasszal megjelenik.

Ha nem lenne ott a címben zárójelben az, hogy tavasz, akkor nem nagyon merülne föl semmiféle kérdés számomra az értelmezést illetően, de most ha a kép elemeit nézem, akkor bevallom férfiasan, nem nagyon találok olyan képalkotó elemet, ami nekem, laikusnak, aki nem ért az ornitológiához, egyértelművé tenné, hogy ez a kép tavasszal készült. Ha az üzenetet nézzük, akkor ez egy egyértelmű és jól komponált kép. A tömegelhelyezés is abszolút rendben van. Az, hogy egy picit kimozdul a középpontból a toronyház, ezt ellensúlyozza a faágak struktúrája. Ha megfigyeljük, a kép bal oldalán egy sűrűbben szőtt hálózatot látunk, és körülbelül épp annyival jelentősebb, sűrűbb ez a szövedék, mint amennyire ki van mozdítva a kép középpontjából a ház. Tehát jól működik a dinamika. A madarak is szép képi formákat mutatnak, és a kép színvilága is elfogadható. Itt ténylegesen az a kérdés, hogy mivel lehetett volna elérni azt, hogy ez a kép a néző számára is egyértelműen a tavaszról szóljon. Valószínűsítem, hogy ez egy korán reggel készült felvétel, és a nap színezi az eget erre a rozsdás-vöröses-sárgás színre, és itt van az a lehetőség, amivel ez a hangulat módosítható lenne. Nem kellene nagyon más talán, mint az, hogy 10-15 perccel később készülhetne az expozíció, és még megőrizhető lenne ebből a sárgás aranyló színből valami, de már talán többet kaphatnánk abból a kékből, ami a tavaszra utalhatna. Ebben a helyzetben, mivel egy sziluettes képet látunk, ebből a távolságból, és ebből az ellenfényes kompozícióból a fán lévő levelek sem biztos, hogy segítenének az értelmezésben. Itt csak és kizárólag a szín az, ami utalásokat tehet. Ez a fajta, kicsit fáradt színvilág inkább az őszre jellemző. Az asszociációnkban a tavasz mindig egy kék, zöld színekben pompázó valami, és az őszhöz kapcsoljuk ezeket a sárga, vörös, barna színeket. Ez az egyedüli kérdés, de ha ezt leszámítom, akkor a képi megoldás abszolút rendben van, bár azért azt érdemes lenne végiggondolni, hogy az ilyen képeknél lehet, hogy a Természetfotó lecke lehetne inkább a megoldás, mint az Évszakok. Lényegesen kevésbé érzem jellemzőnek a képet bármilyen évszak kifejezésére, ugyanakkor, mint természetfotó, mint tájkép könnyebben értelmezhető lenne az üzenet. Emiatt a bizonytalanság miatt vagyok egy kicsit nehéz helyzetben az értékelést illetően, mert egy nagyon szép képet kapunk, ami megérdemelné a három csillagot, tökéletesen rendben lévő a kompozíció, de a leckebesorolással vannak vitáim. Abban is tudnunk kell fejlődnünk, hogy melyik képet milyen leckemegoldásra gondoljuk működőképesnek. Ezeket pontosítani kellene magunkban. Kettő csillag mindenképpen megvan, ha ebben a leckében kell értelmeznem, és abban maradtunk, hogy lehetőségek szerint nem pakolásszuk át a képeket egyik leckéből a másikba, mert elfogadjuk azt az alapálláspontot, hogy a beküldő maga mihez gondolta megfejtésnek. (hegyi)
értékelés:

tavasz a dombtetőn

Volt Gimének egy téli tájképe, aminél én egészen térdre rogytam, annyira rendben volt. Most ez a kép ahhoz képest annak a parafrázisa. Olyan, mintha Gime elszégyellte volna az érzelmeit, és idekanyarint valamit, ami formai megjelenésében hasonló, de stílusában erősen a giccs felé hajlik. Ráadásul megint ugyanaz az eset: rendkívüli módon túlélesítve, kétdimenziósra véve, mélységélesség az egekben, szóval értem én, csak most akkor el kellene dönteni, hogy most ez egy vélemény a tájképről, és egy fricska akar lenni, mert akkor ebbe az irányba kell elmozdítani a dolgot, vagy pedig ezt komolyan akartál ebből egy tájképet létrehozni. Szóval el kellene dönteni, hogy mire megy ki a fuvar, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Víz-tükör

Dekorvíz - a víz mint dekorációs elem.

Sokáig kellett néznem, hogy megfejtsem, hogy most akkor lentről fel, vagy fentről le, és hogy mit is látok tulajdonképpen, aztán végül is rájöttem, hogy ez valamilyen medence, aminek az oldalán egy üvegfal van, és abban tükröződik a víz. Ez lehet, hogy csak az én bénaságom, hogy nem jöttem rá egyből, hogy mit is látok, de azért a szemlélőnek nem biztos, hogy mindig minden egyből világos. Erre lehet azt mondani, hogy nézegesse csak a képet, igen ám, de amikor ennyire kevés információt vagy kapaszkodót adunk a nézőnek, akkor a figyelem megtartása is egy kérdés, hogy sikerül-e vajon a figyelmét megragadnunk, és rávennünk arra, hogy dolgozzon azzal a képpel, vagy nem. Nincsen tuti recept, nem lehet tudni, hogy mi az, ami biztosan működik, és mi az, ami biztosan nem. Ami most ennél a képnél esetleg segítség lehetett volna az, hogy a valós környezetből még több információt, motívumot emelünk be, és akkor, ha nem csak egy mozaikos medenceszél látszik, akkor lehet, hogy könnyebben dekódolható az üzenet. Nagyon izgalmas lenne az a megoldás is, amikor szinte már csak a vízfelülettel kezdünk el foglalkozni, csak az a baj, hogy amikor ennyire színes mondjuk egy medencének a fala (itt, ahogy látjuk ezeket a mozaikokat, rendkívül sok színből dolgozott a kőműves), akkor az egy kérdés, hogy jól fel tudja-e dolgozni az ember, vagy azt mondja, hogy ez valami maszat, ami életlen. Az is lehet, hogy az expozíciós idő megválasztása segít. Nem tudom, mert nem voltam jelen, ebből kifolyólag most nem fogok tudni neked konkrét megoldást mondani, Nóra, de valahogy ez most nekem nem áll össze. Azt én értem, hogy dekorációs elem, ilyet sokat látunk, főleg ezekben a mostani találkozó helyekben, amiket plázának hívnak, de az nem világos számomra, hogy most melyik oldalon állunk. Nekünk ez most tetszik, ez jó, vagy nem? Mert ez a kép most azon a határon billeg, hogy egyetértünk, és ezt, mint pozitív példát szeretnénk bemutatni, vagy azt mondjuk, hogy ez nettó marhaság és giccs. A kettő között vagyunk most, ezt nem látom át, hogy mi is az, amit ezzel mondani szeretnél. Ha lehet, akkor ezt visszaadnám ismétlésre, akár erről a helyről, valami olyan képet készíts, ahol ezek a kérdések megválaszolhatóak legyenek, vagy a leckével kapcsolatban, mint dekoráció. Mert a víz, mint dekoráció, tökéletesen jó irány. Ismétlés. (hegyi)

Évszakok

Tél és Tavasz találkozása.

Annak nagyon örülök, hogy Ágnes egyre többször fedez föl magának olyan szituációkat, amelyek mindenki életében ott vannak, és kézközelben, szemközelben vannak, mégsem biztos, hogy mindenki hagy magának annyi időt, hogy rácsodálkozzon ezekre, nemhogy annyit, hogy le is fényképezze. Ez nagyon jó. Itt, ami Ágnesnél szerintem most a következő lépcső lesz, és amiben szeretnék neki segíteni, az esztétikai megközelítés. Azt most már egyértelműen kimondhatjuk, hogy Ágnes azon a lépcsőn túl van, hogy nyitott szemmel járjon a világban. Más a fotós szeme, mint az átlagemberé, máshogy értékel, másra villan rá a tekintete. Most jön az a lépcső, amikor Ágnesnek azokat az élményeket, amelyek érik, úgy kell képpé komponálnia, hogy minden egyes képalkotó elem jelentéssel bír, és mint egy zeneművet, ezt meg kell tudnunk komponálni, le kell tudnunk tisztázni, nyugtatni az adott helyzetet, avagy egy túlságosan steril és háborítatlan szituációt fel kell tudnunk borzolni, a kézjegyünket el kell tudnunk helyezni. Itt van most ez a helyzet, nagyon szépek ezek a rügyezésnek induló faágacskákra ráfagyott megolvadt hólé formái, csak itt megint az a helyzet, hogy találunk formákat, itt most három meghatározó formai jegy került egy képre, és ezeknek az aránya, ezeknek a viszonya egymáshoz esetleges. Van egy plafonunk, ami határozott formát mutat ezekkel a vízszinteseivel, amik perspektivikusan megmutatkoznak, van maga a faág forma, ezek kicsit enyhén ívesek, de azért kicsit szögletes ívekkel rendelkeznek, és vannak ezek a gyönyörű, elfolyó, mégis a pillanatba dermedt jégcsap formáink. Ezeknek a viszonyát kell meghatároznunk. A plafon adott, a jégcsap adott, amivel tudunk játszani, ezek a kis rügyformák. Az, ami nem fontos, azt onnan le kell szedegetni, kisollóval, kisbicskával letörögetni, nem lesz annak nagyon nagy baja, majd nő helyette másik, de itt most vannak olyan formák, amelyeken nem szerepel ez a jégcsapmotívum, és nem is hozhatóak képileg, mint fő ellenmotívum hangsúlyos szerepbe, mégis ott vannak, és zavarják ezt az egészet. Amikor azt a szót használom, hogy lenyugtatni egy kompozíciót, akkor ez azt jelenti, hogy lehetőségeink szerint azokat a jeleket megpróbáljuk kiszűrni, amik a mi ellene dolgoznak a mi kompozíciónknak. A kép fölső részénél, a háttérben vannak olyan kis ágacskák, amik elég kuszák. Ezeket ha elkezdjük kiszedegetni, akkor máris előrébb jutunk. Ha ez megvan, akkor megint ott a kérdés, hogy nem biztos, hogy a fogacskák optimális helyzetben vannak, tehát megpróbáljuk elmozgatni, hogy a plafonhoz képest hogy mutat jól. A plafon adott, és ehhez képest az ágak mozdíthatóak. Persze óvatosan kell dolgozni, hogy ne törjenek le ezek a szépségek, de ez egy ilyen meló. Aztán egy teljesen másik irány az, amikor az ember azt mondja, hogy én ezeket hazaviszem. Van nála kisszatyor, kisdoboz, levágja, belecsomagolja, hazasiet, és otthon gyorsan megcsinálja, a saját környezetébe beemeli ezt, keres hozzá valami hátteret, valami párhuzamot, és ott csinál egy kompozíciót. Ágnes, azt mondom, hogy ezek azok az irányok, amibe el kellene mozdulni, mindehhez az tartozik hozzá, hogy akár ha könyvtárba elmegy az ember, akár ha az interneten elkezd keresgélni az ember, érdemes megnézni, hogy mit csináltak fotósok, festők. Hans Arpnak hívják azt a festőt, aki ilyen formákat festegetett, érdemes megnézni őt például. Azért érdemes minél több ilyet raktároznia az embernek a fejében, hogy amikor találkozik egy ilyen dologgal a valós természetben, megtalálja a párhuzamot, és azzal el tudjon kezdeni dolgozni. Ez lenne egy irány. Maga az ötlet jó, én azért vagyok szigorú Ágnessel, mert itt most már nem arról van szó, hogy most három csillagot kapjunk, vagy kettőt, és akkor bátorságot gyűjtsünk a munkához, ez most már megvan, itt arról szól a dolog, hogy Ágnes egy magasabb osztályba lépett, ezt ő saját maga érte el azokkal a képekkel, amiket beküldött. Ebben a magasabb kategóriában most már más arányokban értékelünk, ez most egy egy csillagos megoldás az ötlet miatt. A kivitelezésbe bele kell vinni a játékosságot és a kompozíciós szigort. (hegyi)
értékelés:

havas...

András, azt kell, hogy mondjam, hogy itt megint a konstrukcióval van baj, azzal a komponálási helyzettel, ahogy te ezt így létrehozod. Ezt olyan szinten kiélesítetted, ami a valóságban sosincs, de tessék egy kicsit hunyorítani, és elképzelni azt, hogy itt miket is látunk. Van itt egy függőleges oszlopunk, van egy átlós hasábunk, és van a háttérben egy amorf foltunk. Ebből kellene valahogy képet komponálni. Itt most az a baj, hogy ez egyrészt dől, ami zavaró, másrészt pedig bátortalannak érzem azt a formai őrületet, ami itt létrejön az átlókkal. Ha egy kicsit közelebb mész a korlátrészhez, akkor merészebben, erősebben dőlhetne a korlát, egy kicsit lejjebb guggolva határozottabb lenne az oszlop, tehát egy olyan átlós elrendezést kapnánk, ami nagyon is dinamikusan szabdalhatná a teret, és akkor azt mondom, hogy értem, és elfogadom a kompozíciót. Így ez most nincs kész. Ismétlés. (hegyi)

Jég-fény

Örülök annak, hogy Ágnes nekifogott ennek a leckének, és annak is örülök, hogy elkezdett a fekete-fehérrel újra dolgozni. Kicsit kapkodónak érzem én ezt a váltást a színes és a fekete-fehér között, talán egy picit tudatosabban kellene elkezdeni ezzel dolgozni, de az jó, hogy most megint visszatértünk a fekete-fehérhez. Az gyönyörű, ahogy létrejönnek ezek az átfolyások, ezek az absztrakt formák a jégnél, ennél a felületnél, de az autó eléggé illúzióromboló. Persze nem tudjuk azt mondani a gazdának, hogy álljon el onnan, mert én itt fényképezni akarok, de lehet, hogy kellett volna keresni egy olyan helyet, vagy pillanatot, ahonnan az kevésbé hangsúlyos. Nem tudom, nem voltam ott, de az az autó engem ott bánt. (hegyi)
értékelés:

Strand télen

Strand télen is.

Minél több képet kapok erről a strandról, annál inkább meggyőződök arról, hogy ez egy olyan hely, ami ilyen premierplánban megmutatva nekem kevésbé izgalmas, mint a részletei. Gyönyörű fényjátékok vannak ezen a felületen, bármelyik medence belső felülete, és az ott létrejövő árnyékok gyönyörűek, de így egészben nekem kicsit olyan, mint egy térképfelvétel, mint egy leltár, de nem tud érzelmileg hozzám közel kerülni. Ha ebben a képhatárban dolgoznék, akkor is meghoztam volna azt a döntést, hogy a másik kerítésnél vágnám a képet, a medenceszélnél, a fölötte lévő rész már nekem nem kell. De fölhívnám Ágnes figyelmét egy részre, ami egy csík, viszont rendkívül izgalmas: az az árnyékrész, ami a kerítésnél létrejön, és amiben az alkotó is megjelenik. Ez ennek a képnek mondjuk egy-hatoda lehet, de az a csík nekem ott zseniális, én azzal kezdtem volna el dolgozni. Nem kötelező ezt elfogadni, most ennél a képnél egy kicsit szét van darabolódva ez a helyzet. Erről nem biztos, hogy az alkotó tehet egyértelműen, mert lehet, hogy ebből nem lehet sokkal többet kihozni, bár lehet, ha még egy 5-10 percet vártunk volna, akkor lehet, hogy még hosszabbak az árnyékok, és akkor átbillen ez az egész a szabdaltságával valami absztraktba, de most valahogy nem érzem ezt megnyugtatóan késznek, mint kompozíció. (hegyi)
értékelés:

Az erdő szemei

Amikor az erdő visszanéz.

Olyan nekem ez az egész, mintha egy fantasztikus mesefilm forgatására lógott volna be Nóra, és ott fényképezett volna a díszletnél. Irigylésre méltó, hogy Nóra milyen helyeken jár, és miket tud megfigyelni. De az is egyértelmű, hogy ez nem egy nagyon vidám dolog, amikor az erdőt így ellepi a víz. Ez gondolom a belvizes helyzetnek köszönhető. Mégis, az alkotás nem egy szociografikus megközelítés akart lenni, hanem az ebben lévő szépséget keresi. Ez egy teljesen érvényes felfogás. Egy kész tények elé állított helyzetben az embernek nem kötelező mindig borongania, hanem megtalálhatja azt is, hogy ebben mi a szépség számára. Volt egyszer egy képe Nórának, ami egy tükröződő helyzettel dolgozott, ez korábban volt, tavaly nyáron. Azon a képen egy tórészletet láttunk, amiben tükröződött a háttér és egy épület. Ezt azért mondom ide példának Nórának saját magának, mert annál a képnél sikerült elérni azt, hogy egy nagyon jó aránypár jött létre, és éppen csak egy leheletnyi jelzést kaptunk arról, hogy ez hol készült, és milyen megoldás, miközben a tükröződésből kellett összeraknunk a képet, olyan volt, mint egy puzzle munka. Ennél a képnél most azt látom, hogy azáltal, hogy a háttérben lévő fasornál szinte 50-50 az, hogy mennyit hagytunk meg a valós térből és a tükröződésből, ez most egy kicsit gyengíti a képet. Nem tudom eldönteni, hogy mibe gyönyörködjek inkább: abba a függőlegesekből összeálló rendben, és az azon átszűrődő fényben, ami ömlik be erre a kis erdei részletre, avagy a tükröződésben lévő gyönyörű színekre figyeljek, és arra a játékossága, ami itt megfigyelhető. Ha a fölső részből fele, vagy harmadannyit kapnánk, mint most, nekem izgalmasabb lenne a kérdés. A kép legfölső részénél a fák között kilukadnak a felületek, ami nem baj, ha erre akarnék koncentrálni, de akkor elveszítem a víztükröt, és akkor abból kellett volna vágni. Azt beláthatjuk, hogy ezen a képen lényegesen izgalmasabb az, ami a víztükörben történik. Nem tudom Nóra egyetért-e ezzel a meglátással, egy próbát szerintem megér. A saját munkájában kaptunk már egyszer egy ilyen üzenetet, és akkor az nagyon jól működött, szerintem itt is működne. (hegyi)
értékelés:

Toboz

Jégbefagyott tűlevelek és egy közébük pottyant toboz.

Varázslatos az a világ, amit itt Nóra megmutat nekünk. Többen hitetlenkedve szóltunk hozzá ehhez a képhez a kommentekben, pedig a leirat leírja, hogy itt miről van szó: jégbe fagyott tűlevelekről és egy közéjük pottyant tobozról. De mégis annyira gyönyörűek a fények, annyira átfogalmazza a jég ezeket a tűleveleket, hogy olyan, mintha szögek lennének egy íróasztalfiókban, egy mesterember íróasztalfiókjában, és közéjük esett volna ez a toboz, amit szintén egészen fantasztikus. Itt az az izgalmas, hogy ilyesmi tónushatásokat szoktak erőltetni emberek fotosoppal, hogy most bizonyos színeket kiemelek, a többit meg roncsolom, ennek nagy divatja van. Aztán tessék, a természet megcsinálja ezt helyettünk. Nagyon jó, nagyon tetszik, nem is tudok semmit mondani rá. Nóra, ezzel megoldottad ezt a leckét, de én várnám a többit is, mert izgalmas, ne tessék abbahagyni ezt a leckét. (hegyi)
értékelés:

Asztalon

Egy nagyon furcsa megközelítése ennek a leckének, én tökéletesen elfogadom ezt. Olyan, mintha valamilyen zselégyertya lenne ez a pohár ezekkel a megfagyott buborékokkal. Biztos láttatok már ti is ilyet. Az ötlet is jó, ezek a vörösek dinamikát adnak ennek. Erre a dinamikára még rájátszik ez a perspektivikus csíkozás is. Minden szép, minden jó, a kép előterével nem vagyok teljesen kibékülve, ezzel a sötét árnyékkal az elején. Azzal kellett volna valamit kezdeni. De az irány jó, kettő csillag. (hegyi)
értékelés: