3. Természetfotó

Lámpa

Megint egy erős kép. Bara, ez az. Ez az, amikor minden a helyén van, és minden úgy van a helyén, ahogy annak lennie kell. Nincsen túldumálva a dolog, és mint Víz lecke is tökéletes, mert a tükröződés létrejön, de az, hogy te olyan helyzetet választottál, amikor már ég ez a lámpa, az nagyon fontos dolog. Sok leckénél dumálok róla, hogy igenis a világítótesteknek van funkciója, és ezt mutassuk meg, akár lámpa, gyertya, vagy bármi, mert ha nem világít, annak van egy külön jelentése, azzal tessék dolgozni. Itt világít, gyönyörű, nagyon szép. Ráadásul ezt az egészet Bara úgy csinálta meg, hogy esik az eső. Ezek a vízcseppek, amik beleesnek a nagy tóba, ettől lesz az egész izgalmas. Attól, hogy a víz vízségét erősíti, miközben lírai is lesz az egész ettől. Bara tud valamit, azt be kell ismerni, most ennél a képnél ez össze is jött. Ebből ne engedj. (hegyi)
értékelés:

Évszakok

Képi illusztráció Pap Viki szerda este fél 9-kor kezdődő műsorához.

Viki, drága, most jön az elemzése annak a képnek, amit te már magad a rádióban leelemeztél. Ez most nem tudom melyik évszak, mert kiskosárban bármikor lehet a virág. A fényekből ítélve nagyon kis őszies helyzet ez, eléggé bágyadtak ezek a fények. Kedvenc virágom az árvácska, nem tudom tudtad-e, ezzel már félig levettél a lábamról. Ott az a masni borzalmas, az már kezdi bevinni a képet a Giccs c. leckénkbe, annak a határán mozgunk, hogy azt mondjam, hogy ez a Giccs leckére megoldás. Ami visszahoz ebből az talán a beton meg a háttér, hogy mégiscsak van ebben valamilyen szociografikus érzés, hogy szegény virág a városi környezetben egy ilyen kosárba szorult. De azt a masnit nem tudom figyelmen kívül hagyni, virágkötőknek vannak ilyen ügyei, szerintük milyen nagy ötlet az, hogy a lilát a lilával összerakom, de szerintem nem. Viki, saját magadhoz foglak mérni: az a képed, ahol letetted azt az irkalapot sokkal erősebb üzenet, abból ne engedjél. Elvisznek itt az érzelmek, de ezeket az érzelmeket képileg nem fogod meg. Ha ez a virág számodra olyan nagy jelentéssel bír, akkor miért van ide a földre letéve, miért nincs föltéve valahova? Fentről nézed őt lefelé. Ez a virág ugyanolyan, mint egy kis pincsikutya, ő most ott van lent neked, a földön, onnan néz föl a nagy gazdára, ezért nem nagyon értem. Ha ezt a vonalat veszem, akkor ebbe beleillik, de akkor egy kevésbé szűk kompozícióval ez megoldható lenne, hogy ez az esettség, találtság jöjjön létre. Akkor többet kell mutatni a környezetből, hogy a nézőnek egyértelmű legyen, hogy mit találtál hirtelen az utcán. (hegyi)
értékelés:

Ködös

Gyönyörű az az időjárási helyzet, amit itt István nekünk megmutat ezzel a fával, amin dér van, vagy virág, vagy tavaszi helyzet, amikor még az utolsó ködös időszak van, nem tudom, de az biztos, hogy szépek ezek a fények, ezek a rétegek, amik létrejönnek. Már maga a fa is egy réteg mögött van, hogy köztünk és a fa között levő levegőréteg, és a benne lévő nedvesség miatt ilyen szűrőszerűen az egész festői tónussá válik. A háttérben derengő fák gyönyörűek. Engem elszomorít ez a téglasor, az ott annyira nekem nem erős, miközben az út izgalmas. Nem tudom, hogy hogyan lehetett volna ezt úgy megcsinálni, hogy ne a téglasor legyen az, ami ellenpontban van ezzel a fával. Van ennek is üzenete, csak ez most nagyon ellene próbál dolgozni annak az üzenetnek, amit maga a kép mesélne. Most szoció, vagy köd? Líra, vagy tényközlés? Ez nekem itt most nem dőlt el. Az Évszakok leckére jó megoldás, szépen megfogtad ezt a dolgot, most ez egy csillagot kap, és kérek egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

sose fogy el

Egy újabb a ligetben készült képeim közül.

Most megint az a kérdés, hogy hol hoztuk meg a döntést, mit ábrázolunk a képen, és mit hagyunk le. Van ez a képformád, használod ezt, látom, most te ehhez valamiért ragaszkodsz, oké. Ebből is ki lehet hozni azt, amit akarsz, a kép fölső részére túlságosan sok szükség nincs, arra, hogy ennek a kő építménynek a tetejét megmutasd. Kompozícióban hiányzik az, ahova ez lefolyik. A távoli képeknél életlenben ez már megvan, de itt azt a döntést hoztad, hogy téged ez az első vízsugár érdekel élességben. Akkor ezt kell megmutatni, hogy hova is csobban ez be. Másrészt, a képnek a jobb oldalából is mozdítanék, mert azt mondom, hogy ami a jobb oldalon történik, a kifolyóhoz közelebb eső résznél, az számomra nem annyira érdekes, ott is lehet belőle vágni, ezt viszont hozzá tenném a bal oldalhoz. Ugyanezt a képkivágást használva, a gépet kicsit lefelé billented, és kicsit elviszed balra, és máris megvan a kompozíció. (hegyi)
értékelés:

Gombák

egy balatoni strand gombái...

Nóra, azt hiszem, hogy én meghajtom a fejemet előtted, nagyon szoktam hiányolni Nóra munkáit a Látszótérről, nagyon kíváncsian várom, amikor újból közénk érkezik, de azt látom, hogy van értelme várni. Ez egy olyan kép, amit sokan megirigyelnének - lehet hogy ez az oka, hogy nem nagyon szóltak eddig hozzá, én is irigy vagyok, de nekem valamit mondanom kell. Nagyon szép a megfogalmazás, jók ezek a kis gombák, ahogy itt kijönnek, ráadásul az utalások is abszolút érthetőek, itt a férfi princípiumokra gondolok. Mindenképpen ez egy jó üzenet, ahogy összebújik ez a két kis fejecske ez is jó, a háttér is, a mélységélesség, ahogy ők itt, mint főszereplők egy nagy opera színpadán, ide kijönnek, és éneklik a maguk kis búcsúáriájukat, tehát én ezt egy nagyon jó iránynak tartom, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés:

Nyár

Ez a kép akár a mozgás leckébe is mehetne, de szerintem a nyaralást, az önfeledt strandolást jobban kifejezi.

Feri föladta nekem a leckét, jó, hogy a Mácsai-féle világhoz semmi köze nincs ennek a képnek, és én ennek nagyon örülök, hogy Feri mutat olyat is, amit nem gondoltam volna, hogy ő le fog fényképezni. Azért mondom, hogy feladtad a leckét, mert nem tudom, hogy mi az, ami a vízben van, mi az a tereptárgy, innen olyan, mint egy vízilabda kapu, ami fölborult volna, fene tudja, mi akar ez lenni. Egészen őrület, mert itt látunk egy kislányt az úszógumijával vízen járni, közben látunk egy másikat, aki éppen most tanul úszni, és látjuk a harmadik szereplőt, aki minderre fittyet hány, és azt mondja, hogy „nekem ebből az egészből elegem van, hagyjatok békén engem relaxálni”. Mint történeti helyzet abszolút rendben van, a leirathoz túl sok köze nincs, mert én itt önfeledt strandolást nem nagyon vélek fölfedezni, sokkal inkább valamilyen kapcsolati helyzetet látok, amiben mindenki a maga kis történetét játsza. Senkinek semmi köze nincs egymáshoz, három ember, háromféle helyzetet visz, miközben nyilvánvaló, hogy a kompozíció összehozza őket egy családdá, de ha ezt az irányt veszem, mint mesélési irány, akkor ebben mindenkinek a maga kis univerzuma látszik. A kép abszolút rendben van, ezt a részét jól viszi, most az a kérdés, hogy ha ragaszkodik Feri ahhoz a leirathoz, amit írt, akkor ez nulla csillag, ha elfogadja, amit én mondtam, akkor három csillag. Feri, döntsd el, hogy most mennyi csillagot szeretnél. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem itt az ősz; megjelentek a falevelek a földön

Egy a ligetbe tett kirándulás során készült a kép. Jó hangulatú nap volt.

Izgalmas a kép, a vágás is, végre nem egy közhelyes, konvencionális megközelítést kapunk azzal, hogy a horizontot is döntöttük. Érdekes az a párhuzam, ami nekem most eszembe jut: a modern konyhának a fotói azok, amik nagyjából hasonlóak, amikor egy tányér ételt nem csak úgy simán leteszünk az asztalra, hanem megdöntjük a horizontot, a mélységélességgel és a fényekkel játszunk, és akár egy egyszerű bablevesből is a francia konyha csodáját hozzuk létre azáltal, hogy képileg megbolondítjuk. Ez egy fontos dolog, semmi nincs ezen a képen, csak fű és falevelek, és mégis ezzel a döntéssel, és azzal, hogy a világításban ezt a helyzetet Alexandra létrehozta, megoldotta ezt a leckét. Jó ötlet. Arra nem árt figyelni egy kicsit, hogy honnan hová tartanak a tónusok, most a képnek a jobb felső szakaszában kiégtek a levelek, az ott már annyira nem szerencsés, az kivisz minket a képből. (hegyi)
értékelés:

nádas

Három szinte tökéletes ritmusú kép, a töredezett történetmesélés szempontjai szerint jól fogalmazva, talán ha az utolsónál bátran szinte csak a nádast adod, erősebb lenne a tömegjáték. Érdekessége a munkának, hogy arra kényszeríti a nézőt, hogy kezdjen el az emlékeivel dolgozni, hiszen nincs konkrét víz, de mégis, talán mindannyiónkból előjönnek a hangok, az emlékek, tehát a kísérlet sikerült. Ha érdekel ez a triptichonos játék, akkor azt tudom javasolni, hogy bátran komponálj, és figyeld meg, hogy egyesével mit adnak ki a képek, és mi a három együtt, mindkettőnek működnie kell, és az akkor kiadja, hogy 1+1+1 több lesz, mint 3. (hegyi)
értékelés:

Kapunk egy leiratot a rádióadáshoz, nagyon fontos ez a leirat, fontos az üzenet, és örülök neki, hogy Anita észrevette azt, hogy van egy ablakuk, amin, ha leereszti a redőnyt, akkor egy árny-játék jön létre. Képileg is rendben van ez. A történet is oké, a gesztusok is rendben vannak, szóval köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:

Obligát

Évről-évre muszáj repcét fotózni. Nagyobb méretben itt látható.

Gábor meg is magyarázza itt a címet, hogy „évről évre muszáj repcét fotózni”, valószínűleg ez a „muszáj” az, amire az „obligát” utalhat, hogy neki kényszeres, hogy ezzel foglalkozzon. Érdekes ez a képi megoldás, tényleg van az egésznek valami olyan hatása, hogy az ember belehasalna ebbe az egészbe, de hát ha évről évre muszáj ezt megfotózni, akkor csináljuk már úgy, hogy azok az ívek, amik a kép sarkánál megvannak, és elindulnak a sötétzölddel, akkor ezt tényleg fogják körbe, mert most jelzésértékkel ott vannak, de kifutnak a képből hamarabb, mint kellene. A másik dolog az, hogy lehet, hogy ha egy viharosabb időt választasz, akkor olyan felhőcsodákat kapnál, ami ezt az egészet helyrerántja. Erre mondok neked két trükköt: az egyik, hogy megkérdezed Mácsait, hogy honnan szerzi a felhőit, és odatereltetsz magadnak egy keveset, a másik trükk az, hogy készítesz valami felhőfotográfiát, és szendvicsnegatívot használsz. Nem elvetemültség, ez régen bevett szokás, hogy az ember manipulálja ezeket a dolgokat, mert felhőkkel tényleg nehéz bánni. Amikor jó a fény, kellemes és szórt fény van, az nem biztos, hogy felhőben annyira attraktív. (hegyi)
értékelés:

Pici fa köve

Lehetne ez akár makrofotó is, annyira kicsi tárgyakkal dolgozunk. Nagyon szépek a színek és a formák. Talán kompozícióban mondanám azt, hogy valamennyit még kellett volna erre odafigyelni, dolgozni ezzel, mert ezeket a flekkeket biztos, hogy meg lehet találni ezen a kövön máshol is, úgy, hogy ez a fa, és az ő árnyéka ne dekomponáltan a kép jobb oldalára kerüljön, hanem ő indítsa ezt a történetet. Így most olyan mellesleges a dolog, hogy úgy véletlenül odakerült. Egyébként maga az üzenet teljesen rendben van. (hegyi)

Erdőben 2

Megint egy érdekes tömegelhelyezést látunk, a képnek a jobb oldalán van egy nagy sötét flekk, utána, annak mintha egy árnyéka lenne, egy másik fát látunk, de már egy rétegen keresztül, egy füstfelhőszerű, ködszerű rétegen keresztül, majd megint a háttérben még egy távolabbi rész. Ez így önmagában is egy elég érdekes térrendezést jelent, ebbe van bekapcsolva az a három villanyzsinór, ami átlósan a kép tetejénél megjelenik, és mint egy sorvezető, viszi az ember szemét jobbról bal felé. Az is egy érdekes kérdés, hogy ha elfogadjuk azt, hogy a múlt köthető a baloldalhoz, és a jövő a jobb oldalhoz, az írásképünk is balról jobb felé történik, tehát olvasni is általában balról jobbra olvasunk, ez a kép ennek a ritmusnak az ellentétére dolgozik, ha a tónusokat veszem. Ha egyébként a ritmusokat veszem, vagyis ezt a három vonalat, akkor mégiscsak visszahúz ebbe az irányba, tehát van egy dinamikai játék jobbról balra, balról jobbra. Ezen kívül persze van egy meseisége is ennek a történetnek, de mint folt, mint tömegelhelyezés, ettől válik izgalmassá. Ami engem zavar, az a kép bal felső részén lévő fehér folt, az sajnos ezt az egész történetet gyengíti. Ha már elektronikus képről beszélünk, akkor megoldható ennek a korrigálása elektronikus formában is akár, vagy ezt az expozíciónál lehetett volna esetleg figyelni, hogy ott ez ne kerüljön ebben a formában a képre, ha egy kicsit elmozdulunk, akkor is megmarad a kompozíciónk. (hegyi)

Erdőben 1

Két ok van, ami miatt ez a kép izgalmas. Az egyik az a fénytani helyzet, amiben Vera ezt a képet elkészítette, gondolok itt a háttérben lévő felhőkre, vagy, ha megnézzük, pont annál a résznél, ahol ezek a kékes felhők vannak a háttérben, a fa levelein is megcsillan a fény, és ez nagyon jól elválasztja egymástól ezt a két formát. Másrészt, ami izgalmas, a folthatásoknak a szerepe. Miközben a kép közepén van egy jellegzetes fa forma, eközben a kép két oldalánál egy-egy torzó, egy-egy sziluettes fa részlet is megjelenik, és ezek a maguk formáival és tömegükkel dinamikát visznek ebbe a képbe. Attól, hogy dőlnek a fatörzsek, attól, hogy ez az egész ellenpontként dolgozik a dőlés irányával, mint tömegelhelyezés, ez egy izgalmas kérdés lesz. Nem tudom, hogy figyelt-e meg valaki már ilyet, amit most mondani fogok főleg férfiakra igazak, ha saját magamat megnézem, akkor tusolás után az ember hasán a szőr hasonló kis formákba, csomókba tud összeállni, mint az a fa, amit a kép közepén látunk. Ez is egy nagyon érdekes dolog, hogy akár, ha elvonatkoztat az ember, akkor ezt az egész formai játékot át tudja transzponálni magában, és ennek is segítsége az, ami a háttérben történik. Van ebben valami olyan izgalmas játék, ami túlmutat önmagán, túlmutat azon, hogy itt egy őszi, vagy egy kora tavaszi helyzetet látunk, lényegesen többet kapunk, és ez a színekkel, a formákkal és a fényekkel való játéknak köszönhető. (hegyi)

Padon

Sok mindent tudnék erről a képről mondani, de a természetfotó, mint kategória, számomra nem értelmezhető. Ez olyan, mint, amikor csendéletet fotózunk, és azért lesz az, mert csend van a képen. Ez meg azért természetfotó, mert természetben készült. Ennyi, ami a leckéhez csatlakozik, tehát mint leckemegoldás, nem tudom értelmezni. Viszont, mint kép, mint kompozíció, nagyon izgalmas. Nagyon jó az a meglátás, hogy ez a nagy fa fölé magasodik ennek a fiatalembernek, aki ül egy kis padon. Nagyon jók ezek a füvek az előtérben, amik szabdalják ezt az egész történetet. A térérzetet is nagyon jól ábrázolja Ágnes, a tömegelhelyezés is rendben van, engem az se zavar, hogy ezek a füvek átmennek a testen, mert igazándiból itt a megfigyelői státus az, ami fontos. Egyébként minden mással egyetértek, a leckebesorolással nem tudok mit kezdeni, és ugye abban maradtunk, hogy ha a leckebesorolás nem stimmel, akkor maximum egy csillag lehet. (hegyi)
értékelés:

Minden elmúlik egyszer, még a nyár is

Egy pécsi nyaralás során készült a kép. A két hobbimnak hódolhattam egyszerre. Csodás volt.

Egy romantikus képet látunk egy délutáni naplemente-közeli állapotról, és viszonylag kevés képalkotó elemmel dolgozik Alexandra. Ha megnézzük, látjuk a napot, látunk felhőket, de nagyon finoman érzékeltetve, jól látszanak a nap sugarai a felhőkön átszűrődni, és látunk egy mezőt, egy domboldalt. Ami jól ritmizál, az a felhő sávja és a domboldal, mind a kettő a maga módján közelíti csak a vízszintest a horizonttal, és mégis egy jó ritmust ad ki, ahogy a nap korongjának elhelyezése és a domb oldalának emelkedése is jó ritmusban szerepel a képen. Örülök annak, hogy nem egy centrális kompozíciót kaptunk. Valóban jellegzetes pillanatát fotózta meg Alexandra a nyárvégi állapotnak, hangulatában mindenképpen jó találat. Ami a megfogalmazást illeti, nyilván a helyszín adott, hogy ehhez képest mit tudunk a horizonttal kezdeni, hogy milyen formákat tudunk megjeleníteni, az is behatárolt. Igyekezni kell ilyenkor olyan sziluetteket létrehozni, ami felhívja a figyelmét a nézőnek, ami fenntartja az érdeklődését. Talán ezzel még lehetett volna kicsit erősíteni a dombnál, hogy olyan bokros részt, vagy olyan figurákat bele kellett volna komponálni még a képbe. Az ötlet jó. (hegyi)
értékelés: