Megint egy érdekes tömegelhelyezést látunk, a képnek a jobb oldalán van egy nagy sötét flekk, utána, annak mintha egy árnyéka lenne, egy másik fát látunk, de már egy rétegen keresztül, egy füstfelhőszerű, ködszerű rétegen keresztül, majd megint a háttérben még egy távolabbi rész. Ez így önmagában is egy elég érdekes térrendezést jelent, ebbe van bekapcsolva az a három villanyzsinór, ami átlósan a kép tetejénél megjelenik, és mint egy sorvezető, viszi az ember szemét jobbról bal felé. Az is egy érdekes kérdés, hogy ha elfogadjuk azt, hogy a múlt köthető a baloldalhoz, és a jövő a jobb oldalhoz, az írásképünk is balról jobb felé történik, tehát olvasni is általában balról jobbra olvasunk, ez a kép ennek a ritmusnak az ellentétére dolgozik, ha a tónusokat veszem. Ha egyébként a ritmusokat veszem, vagyis ezt a három vonalat, akkor mégiscsak visszahúz ebbe az irányba, tehát van egy dinamikai játék jobbról balra, balról jobbra. Ezen kívül persze van egy meseisége is ennek a történetnek, de mint folt, mint tömegelhelyezés, ettől válik izgalmassá. Ami engem zavar, az a kép bal felső részén lévő fehér folt, az sajnos ezt az egész történetet gyengíti. Ha már elektronikus képről beszélünk, akkor megoldható ennek a korrigálása elektronikus formában is akár, vagy ezt az expozíciónál lehetett volna esetleg figyelni, hogy ott ez ne kerüljön ebben a formában a képre, ha egy kicsit elmozdulunk, akkor is megmarad a kompozíciónk. (hegyi)