3. Természetfotó

Nagyon szép a megfigyelés, és nagyon szűkre van vágva az egész. Ha nem hagyom meg a környezetet, az atmoszférát, akkor abba nem tudok belefeledkezni. Így most ez kicsit olyan, mint egy nyomozati anyag, hogy K. Margitka, 73 éves nyugdíjas ült a padon, és utána vele valamilyen drámai helyzet történt, és ez az utolsó vélhető fellelhetési helye. Azért érzem ezt, mert nagyon zárt maradt a kompozíció, nagyon zárt ez a formai játék. Értem én, hogy keretez a lombkorona, hogy keretezi az egészet a fa törzse, de ebből a nézőpontból, ami nem egy optimális nézőpont, mert nagyon háttal ül a főszereplőnk, nem lehet következtetni a történetre. Maga a meglátás jó, de a megvalósításban még billeg, erről mesélek a filmen is bővebben. Ismétlés. (hegyi)

Az a tónusrend, amit itt András alkalmaz, nagyon szép, tömör tónusrend. Ha valami technikai hozzáfűzésem lehet, akkor annyi, hogy azzal, hogy az eget visszább hozta, a kijelölésnél ez látszik, hogy körbe lett vágva az erdőrészlet, talán ennél gondosabban kellene ezt csinálni, de nagyjából ennyi a hozzáfűznivalóm. Szép kép, egyetlen egy dolog menti meg a giccstől talán, az, hogy ez a hattyú itt megbontja a teret. Bár ez az átlós elrendezés nem nagyon nyugalmas, ez az ékforma, ami itt létrejön, olyan, mintha kifordulnánk a képből, és ez nem olyan nagyon erős, de szép meglátás. Én lehet, hogy kevésbé élesítettem volna ki ezt a képet, egy picit lágyabb rajzú megfejtéssel kevésbé hatna idegenül a dolog. (hegyi)
értékelés:

Hogy ez egy facsemete bolt lehet, vagy valaki a kertjébe rendezte el ilyen szépen a fákat, nem tudom, de nagyon jó a megfigyelés, amit István tett. Annyit fűznék hozzá, hogy ennél a képbeállításnál lehet, hogy segített volna, ha a kép jobb oldalán, egészen a fakorona határáig meghozzuk azt a döntést, hogy ott vágunk, úgy még feszesebb lenne a kompozíció. A megfigyelés nagyon rendben van, köszönöm szépen, három csillag. (hegyi)
értékelés:

De hívhatjuk még így: csipke, csitkenye, hecsedli.

Amennyire zseniálisan látod ezeket a makrofelvételeket, amiket az utóbbi időben küldtél, abból a szintből nem kellene engedni. Most itt nem áll össze nekem a kép, sem kompozícióban, sem esztétikában, sem színdinamikában. Kompozícióban azért, mert billen a tömegelhelyezés: a kép közepénél és a kép jobb oldalán van elhelyezve a tömeg, és ezt nem húzza vissza a kép bal oldala. Ehhez a tömegelhelyezéshez a kép bal oldalán lényegesen nagyobb teret kellene hagyni, kb. kétszer ennyit, és akkor az az üres tér akár helyrebillentené a mérleg egyensúlyát. Esztétikában ezek az elszáradt részek nem hordozzák most azt a formai megoldást, ami gusztusos lenne. Az elszáradt levél, az ép levélen lévő betegségeknek a jelei nem nagyon szépek, és ez a vörös olyan szinten kiabál, amit most nem húzunk vissza. Körülbelül ugyanebben a dinamikában kellene a zöldeket is tartani, de ezek fáradt zöldek, hozzájuk képest ez a vörös most kiugrik a képből. Ismétlés. (hegyi)

Lebuktattam magunkat, mert megmondtam a kommentnél, hogy én vettem a bátorságot, hogy átrendeztem a sorrendet. Ennek a sorrendje Ágnes szerint: 2, 1, 3, én pedig így rendeztem. Azt is megmondom, hogy miért: én azt, hogy vizes-e az arca a középső képen, avagy nem, nem figyeltem, nem is tartom fontosnak. Az viszont fontos, hogy legyen valami ritmusa ennek az egésznek. Ha az első képnek teszem azt, ami most középen van, akkor oké, van egy nő, aki a kádban van, elég érdekes arccal, eléggé furcsán figyeli ezt a helyzetet, ami létrejön, mintha valami drámai döntést hozna, majd el is merül a vízben. Oké, és itt véget ért. Hogy melyiket választom, a nagyon bugyborgósat, vagy a kevésbé bugyborgósat, az már egy döntés kérdése, de nincs meg a ritmus. Ha ebből a három képből dolgozom, akkor azt mondom, hogy feljöttem a víz színére levegőt venni, de utána még egyszer visszabukok, tehát ez a fuldoklás hatás nekem erősebben jön akkor, ha ez a ritmus van, amit most látunk. Egyébként az ötlet abszolút rendben van, örülök annak, hogy Ágnes ezt az irányt megtalálta. Utalnék itt Borsay Mártira, volt neki valami vizes-kádas képe már mintha, nagy szellemek, ha találkoznak, ez egy fontos dolog, bár ennél én teljesen mást látok, az egy vidám kép, ez a képsor nem vidám. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Vetkőzik a fa is.

Szép, amit megláttál, tetszik, tényleg izgalmas, ahogy a kérge lejön ennek a fának. Lehet, ha vársz egy fél órácskát, órácskát, akkor még rajzosabb lehetett volna, az árnyékokkal még plasztikusabb lehetett volna ez a forma. Ha lesz módod, érdemes lenne ezt megnézni, akár a Kápolna-hegyen, akár máshol, hogy ezeket a struktúrákat miképp rajzolja át a fény, mennyire más reggel, délben, és naplementekor. Kettő csillagot adok, mert az ötlet tetszik, érdemes lett volna várni még egy kicsit. (hegyi)
értékelés:

Nagyszüleim.

Az előző kép nekem hangulatban jobban tetszett, látom, itt van két modelled. Ha őket beállítottad volna a fénybe, ellenfényes helyzetben kb. hasonló távolságban, mint ahol most vannak, akkor az a kép még több üzenetet tudott volna hordozni. Most izgalmas az, ahogy ők elbújnak a kép hátsó részén, de közben az előtérben olyan sok minden történik, a műanyag ládától kezdve a kerítésen keresztül a kis sufni ajtajáig minden, amin át kell verekedni magunkat, és ez nehéz a nézőnek. Kicsit rendezzünk, ez azt is jelenti, hogy ha nem tudjuk elvonszolni onnan a kisházat, hogy megkeressük azt a nézőpontot, ahonnan ezek kevésbé hangsúlyosak. Most az előteret ezek nagyon lefogják. Ismétlés. (hegyi)