Az a helyzet, Attila, hogy maga a meglátás rendben van, még a fekete-fehér is, mert nem lírázunk túl sokat, lírázik maga a tárgy, amit lefotóztál, de nagyon kemény, és nagyon kopog, nemcsak a fény miatt, hanem az exponálás miatt is. Nem tudom, hogy használsz-e itt valamilyen utólagos élesítést, van egy olyan gyanúm, hogy igen, de ez nem tesz ennek jót. Ha ezt fekete-fehérbe hozom, ha kemény a fény, akkor valamivel vissza kell tudnom egy kicsit puhítani, mert így nagyon tárgyias, nagyon leltárszerű. Kérek ebből egy ismétlést. Van most levél éppen elég, kell keresni valami olyan fénytani helyzetet, ahol ez jól ábrázolható. A másik dolog az, hogy ha ez egy intim helyzet, márpedig erről szól a cím, akkor ezt intim módon kell megközelíteni is. Lásd bele, keresd meg ebben a tárgyban azt a nőiességet, finomságot, ami az összebújás élménye. Ha magadban megtalálod ezt az érzést, akkor az már fogja a kezedet vezetni, hogy honnan fogsz exponálni. Hogy esetleg lefekszel a földre, és onnan, közeliben megcsinálod ezt, vagy fölemeled ezt a két szereplőt, és valamilyen más helyzetbe emeled, de valami játékot mindenképpen el kell kezdeni ezzel csinálni. Nagyon szépek az ívek egyébként, gyönyörűen fáradnak el ezek a tárgyak, gyönyörűen pusztulnak, csak meg kell találni azt a viszonyrendszert, ami a világításról, a kamera nézőpontjának a megválasztásáról, a mélységélességről, a fényviszonyokról szól. Ezeknek együtt kell, egy irányba kell mozdulniuk ahhoz, hogy túl tudjunk lépni azon, hogy itt két levelet látunk a földön. Ismétlés. (hegyi)