Lebuktattam magunkat, mert megmondtam a kommentnél, hogy én vettem a bátorságot, hogy átrendeztem a sorrendet. Ennek a sorrendje Ágnes szerint: 2, 1, 3, én pedig így rendeztem. Azt is megmondom, hogy miért: én azt, hogy vizes-e az arca a középső képen, avagy nem, nem figyeltem, nem is tartom fontosnak. Az viszont fontos, hogy legyen valami ritmusa ennek az egésznek. Ha az első képnek teszem azt, ami most középen van, akkor oké, van egy nő, aki a kádban van, elég érdekes arccal, eléggé furcsán figyeli ezt a helyzetet, ami létrejön, mintha valami drámai döntést hozna, majd el is merül a vízben. Oké, és itt véget ért. Hogy melyiket választom, a nagyon bugyborgósat, vagy a kevésbé bugyborgósat, az már egy döntés kérdése, de nincs meg a ritmus. Ha ebből a három képből dolgozom, akkor azt mondom, hogy feljöttem a víz színére levegőt venni, de utána még egyszer visszabukok, tehát ez a fuldoklás hatás nekem erősebben jön akkor, ha ez a ritmus van, amit most látunk. Egyébként az ötlet abszolút rendben van, örülök annak, hogy Ágnes ezt az irányt megtalálta. Utalnék itt Borsay Mártira, volt neki valami vizes-kádas képe már mintha, nagy szellemek, ha találkoznak, ez egy fontos dolog, bár ennél én teljesen mást látok, az egy vidám kép, ez a képsor nem vidám. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:
Az igaz, de szerintem az erőteljesebb lenne.