3. Természetfotó

Eszter, nagyon tetszik a kép, olyan, mintha ez egy mesekönyv illusztráció lenne, a kismanók itt hagyták ezt a diót, de majd mindjárt visszajönnek érte, hazaviszik, és a télre elraktározzák, tényleg egészen izgalmas és nagyon köszönöm ezt a megfigyelést. Nem szeretnék erről többet dumálni, mert remélem, hogy mindenki érzi, hogy egy olyan világítási helyzetben, olyan fényviszonyok között, abban a struktúrában, amit itt Eszter létrehozott, ott van a mese. (hegyi)
értékelés:    

Bara, most én kicsit pihentetném ezt az ügyet. Ami itt létrejön, izgalmas, szép, oké, de ez most nem erős. Ahogy erős a Gyász lecke megoldásához ez a szemüveg, most ennél a képnél ez egy technikai trükké avanzsál, ami jó, meg aranyos. Lehet egy irány, hogy elkezdesz ezzel a szemüveggel dolgozni, de nagyon kell tudni koncentrálni arra, hogy mit ismétlek, és mit hozok be, most ezt itt nem érzem erősnek. Ha ez egy sorozatnak minősül, akkor én ezt a képet kihagynám. (hegyi)

Utolsó népszámlálós estémen bandukoltam hazafelé. Sötétedett és ijesztően kihalt volt minden. Fáradtnak és elárvultnak éreztem magam, mint az a kosárpalánk a háttérben.

Antonioni Nagyítás c. filmjének hangulatát hozza nekem ez a kép. Olyan élmény, mint ebben a filmben is kapott az ember, függetlenül attól, hogy itt fekete-fehérre van redukálva a dolog, ott vannak a tónusok, és szinte érzi az ember az avar illatát, és érzi azt az ősz atmoszférát, ami oly meghatározó tud lenni ezekben a parkokban. Ez a kép gyönyörű lenne önmagában is, akkor is, ha nem lenne ott az a kosárpalánk. Viszont ettől van az egésznek egy filmszerű jellege, olyan a hatása, mintha valami történetet várnék, hogy itt most mi fog történni. Ez a feszültség az, ami miatt azt mondom, hogy a Nagyítás c. film jut eszembe, mert ott is egy nyugalmas helyzetben egyszer csak a fotós fölfedezni vél valamit azon a képen, készít nagyításokat, és kiderül, hogy egy bűncselekményt fotózott le akaratlanul. Nagyon köszönöm azt, hogy ez a plusz jelentésréteg rákerül erre a képre, és nem csak primér módon ábrázolunk egy évszakra jellemző hangulatot. (hegyi)
értékelés:    

Ez nem tudom, hogy hol van, én, amikor a Mecsekbe jártam télen, akkor volt ilyen az út, ott láttam ilyen kanyargós utakat, nagyon kellett vigyázni az autóval, hogy az ember nehogy lecsússzon. Nagyon szép időpontot talált Feri, nagyon szépek ezek az ágak-bogak, ahogy itt a párával, a lecsapódott dérrel és zúzmarával megjelennek, és precízen van komponálva is. Rendben van, megvan a három csillag erre a leckére, a leckemegoldás is megvan, de annyit hozzáteszek, hogy ennél én határozottabb üzenetet várnék Mácsaitól. Ezek szép, festői megoldások, de azért ebbe ne feledkezzünk bele. Ha ezt kinyomtatod, kiviszed egy piacra, és ott el akarod adni, akkor ott biztos, hogy jó árat kapsz érte, és lehet ebből üzletet csinálni, de ennél mélyebbre is lehet ásni az évszakoknál. De mint megoldás nem tudok vele vitatkozni, úgyhogy rendben van. (hegyi)
értékelés:    

Ugyanis a fodrozódást egy komp gerjesztette.

Rég volt, amikor én utoljára hajón ültem, elég rossz idő volt, de akkor is kimentem a fedélzetre, és néztem azt, hogy a hajó csavarja milyen habokat és tajtékokat hoz létre. Itt ebből kapunk egy illusztrációt, bár nagyon sok más asszociációt is el tud indítani, és azért érdekes ez, mert az első pillanatban vitatkoztam volna azzal, hogy jó-e ez a képkivágás, de meggyőztem magamat is arról, hogy bizony jó, mert akár egy márvány felületre is tudunk asszociálni, de egész extrém dolgokra is. Nem tudom ki az, aki a konyhai munkákban otthon van, aki már sütött-főzött, az némely húsoknak a felületét, ha megfigyeli, akkor az is hasonló. Ahogy az izom, a húsos rész, és az inas, a kövéres rész váltakozik egészen furcsa, de erre is hasonlatos ez az egész. Nagyon érdekes ez a játék, amit itt István megfigyelt, nagyon örülök neki, megvan a három csillag, a leckemegoldás azért várat még magára, mert én még várnék Istvántól erre még képi megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

Az évszakok, rendre elhozzák ajándékaikat.

Minden évszaknak megvannak a maguk jellegzetes fényviszonyai, amikkel akkor találkozunk, amikor például egy kirándulásnál rácsodálkozunk arra, hogy milyen érdekes az, hogy élesek a fények, vagy a ködpára milyen érdekesen burkolja be a növényeket, vagy a déli nap nyáron az árnyékokkal hogy játszik. Itt is egy ilyen képet kapunk, ami nem csak attól jellegzetes, hogy nincsenek levelek a fán, hanem attól is, hogy ezek a nagyon éles fények javarészt az ősznek és bizonyos szintig a tavasznak a jellemzői. Az árnyjáték, ami itt létrejön, nagyon jó szimbólummal dolgozik. Az egy külön pozitívuma a képnek, hogy ott van ez a piros edény, ami kibillenti a nyugalmi helyzetből ezt a rendszert, és megdolgoztatja a nézőt. Amit én javaslatként hozzá tudok tenni, az az, hogy itt most a képnél a teret szabdalja egy kerítés, ami ott logikus és értelmezhető, ahol ez az edény elhelyezkedik, de az az íves forma, ami a kép alsó részén van nekem nem annyira erős és szükséges. A fa törzse is ott olyan, ami ezzel a görccsel, formával nem nagyon erős, én ott lehet, hogy vágtam volna, és akkor egy feszesebb kompozíciót kapok. (hegyi)
értékelés:

Az idei nyár legemlékezetesebb napján készült. Egy fél nap erejéig eljutottam a tengerpartra (Caorle).

Először is a kép alatt létrejött vitára szeretnék reagálni, legalábbis arra a részére, ami a zajt illeti. Igenis van szerepe annak, hogy egy képen van-e zaj, vagy nincs. Azért azt tessék figyelembe venni a fotográfiának az alap irányultsága az analóg fotográfia volt, és szerintem egy jó darabig ezzel még számolnunk kell, mint iránnyal, és az analóg fotográfiánál a hordozón lévő képalkotó elemek, ezek a szemcsék bizony-bizony, főleg nagyobb érzékenységű filmnél, jól láthatóak voltak. A digitális technika ezt két esetben tudja produkálni, egyrészt akkor, ha az érzékenységet nagyon megemeljük, akkor képzaj formájában ez megjelenik, másrészt akkor, ha bizonyos effekteket használva, létrehozzuk mi mechanikusan ezt a zajforrást. Itt szeretném azt megjegyezni, hogy különböző minőségről beszélünk. A digitális imitál valamit. Egészen professzionális szoftverek vannak, én ezt tudom is ajánlani annak, aki szeretne közelebb kerülni a képi világban az analóghoz, hogy nyugodtan használhat ilyet, de nem a fotosop beépített zaj eszközére gondolok, mert az viszonylag buta algoritmus szerint számol. Visszatérve arra, hogy ez miért fontos: mert nem minden az élesség, nem minden az élére vasalt formai megoldás. Szerepe van annak, ha valamiben létre jön a hiba, a zaj, a roncsolás, ezek mind az idővel kapcsolatos érzetek erősítésére szolgálnak, tehát ez egy fontos dolog. Arra is tessék figyelni, hogy mindenhova nem használható. Ehhez az üzenethez ez azért tesz hozzá, mert struktúrát hoz abba, az egyébként viszonylag kevés információval rendelkező felületbe, ami az eget, akár a homokpartot jelenti, főleg a homokpartnál van ennek kifejezetten nagy szerepe. Ez pont olyan kérdés, mint a festészetben az, hogy milyen az ecsetkezelése egy festőnek. Ismerünk többféle festészeti stílust, tessék megnézni, hogy pl. Vincent van Gogh hogyan használta a festéket, milyen vastagon kente, és már majdnem háromdimenziós dolgokat hozott létre, vagy akár a pointillistáknak a festészeti stílusa, de itt akár az archaikus, vagy népi, naiv festészeti stílusra is gondolhatunk. Tessék megfigyelni az ausztrál őslakosoknak, az aboriginaloknak a festését, ők ezt a formát, ezeket a zajpontokat egészen őrületes méretben hozzák létre, tulajdonképpen a kép szinte csak pontokból áll. Ezt ők úgy készítik el a valóságban, hogy arra a hordozóra, ami az alapanyag, ami mondjuk egy textil, egy kis fa eszközzel viszik föl pontonként a festéket. Amiben némi igazság van, ha az ember kritikát fogalmaz meg ezzel a zajjal, hogy ez a helyzet nem a kép teljes egészére vonatkozik, hanem a zajnál arra figyelni kell, hogy főleg a sötét tónusoknál tud furcsa dolgokat létrehozni, tessék megnézni a két figurát. Nagyon halványan, mintha láthatnánk az arcot, mintha tónusban különböző lenne a kéz, de ezek már olyan dolgok, amiknek túl sok szerepe nincs, mert az egész rendszer egy sziluettes formában jelenik meg, és erre nyugodtan rá lehet erősíteni. Egyszerűbben fogalmazva, ha a kép tónusrendjének az alsó szekcióját, tehát a sötét árnyalatokat beljebb húzzuk, akkor ott ez a zaj nagyjából eltűnik, igaz, elveszítjük ezt a néhány fényértéknyi különbséget, tehát a tónus becsukódik, és a sziluett sziluetté változik, viszont a sötét tónusokban túlságosan létrejövő zaj eltűnik. Ez azért fontos, mert kifejezetten a sötét tónusoknál a létrejövő zaj leginkább a raszteres fotónyomtatásra jellemző, tessék megnézni egy napilapot, ott a nyomdatechnika eleve olyan, hogy kis felbontásban dolgoznak, nem azt a rácssűrűséget alkalmazzák, mint egy könyvnél, és ott bizony-bizony elég durván létre tudnak jönni ezek a zaj pontok. Megint egy kis szakmai megjegyzés: a nyomdatechnikában is többféle rácsot alkalmaznak, újabb kori technikai az ún. kristályrács technika alkalmazása. Ez azért izgalmas, azért használják főleg művészeti albumoknál, például a Demeter legújabb könyvénél is ezt alkalmaztuk, mert nem egy mechanikusan kiszámolt struktúrát húz rá, mint raszterpont, hanem a tónusnak megfelelő sűrűségű rácsot hoz létre. Magyarán a sötétebb tónusoknál sűrűbb rácsozás van, a világosabbaknál kicsit ritkább rácsozás, és ennek a rácsnak a struktúrája, az elrendezettsége is véletlenszerű. Ez jobban közelít ahhoz, amit a fotográfia egyébként tud. Ennyit a technikáról. Ami a képet illeti, nekem nagyon tetszik ez az üzenet. Az a színvilág, amit kapunk, nagyon érdekes, nagyon furcsa az, hogy ez a kékes-szürke acélszín, és a rózsaszínes fény hogyan viszonyul egymáshoz, ráadásul a két szereplő is el van magával foglalva, de mintha egy történetbe bekukucskálnánk, de nem a voyeour módján, hanem csak, mint egy lírai szemlélődés. Talán picit visszaránt ennek a dolognak az elvonatkoztatási lehetőségéből az, hogy ez a Billa reklámszatyor olvasható. Lehet, hogy ennek is jót tenne az, ha sötétebb lenne tónusban, akkor ez is kevésbé lenne fölismerhető. Mégis azt gondolom, hogy ez az egész megoldás, amit itt most kapunk, nagyon jó utalás az évszakokra, egy élmény megosztásával együtt, és én nagyon köszönöm ezt. (hegyi)
értékelés: