3. Természetfotó

Halottak napjára

Halottak napjára

Fiumei úti temető, Budapest, 2011.10.31.

Dinamikában, kompozícióban nagyon érdekes kép, nagyon izgalmas, tessék megfigyelni, hogy ez a szobor hogyan ritmizál az árnyékalakkal, és a belógó fa árnyékokkal is. Nagyon fontos, hogy olyan időpontot választott Sándor, amikor jelentéssel bírnak az árnyékok, és ezt egy nagyon jó iránynak tartom. Az, hogy ez mennyiben érvényes, mint Évszakok lecke, az nekem egy picit kérdéses. Ha ez egy első lecke lenne, egy önportré arc nélkül, akkor azt mondom, hogy kérdésem se merül föl. Itt most az évszakok azért kérdés, mert igen, a fák fontosak, az árnyékok megnyúlnak, fontos, kiégett a gyep, fontos, készülünk a télre, igen, minden itt van, de nem ez az igazi jelentése ennek a képnek szerintem. Megkapjuk leiratban, hogy hol készült a kép, de tulajdonképpen ez is leltár szinten fontos, hogy tudjuk, hogy melyik fiókba tesszük ezt a képet, de egyébként jelen pillanatban ez a kép nekem személyes üzenetként érdekes, azzal együtt, hogy nem tisztem értelmezni ezt a szobrot, hogy ez most mit akar jelenteni, vagy mit nem, de a forma nagyon izgalmas. Én megadom a három csillagot, csak a leckebesorolással hadilábon állok most. Azt hiszem, hogy az Évszakok leckébe, ahogy ismerem a munkáidat, nagyon erős képeket tudnál küldeni, ez most nekem, mint megoldás, nem igazán tökéletes. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Ősz

Eszter, nagyon tetszik a kép, olyan, mintha ez egy mesekönyv illusztráció lenne, a kismanók itt hagyták ezt a diót, de majd mindjárt visszajönnek érte, hazaviszik, és a télre elraktározzák, tényleg egészen izgalmas és nagyon köszönöm ezt a megfigyelést. Nem szeretnék erről többet dumálni, mert remélem, hogy mindenki érzi, hogy egy olyan világítási helyzetben, olyan fényviszonyok között, abban a struktúrában, amit itt Eszter létrehozott, ott van a mese. (hegyi)
értékelés:    

Vízfolyások

Vízfolyások

Szeretem a vizet. Szabad,állandó mozgásban van. Úgy tűnik csak folydogál, mégis határozott célja és iránya van.

Nagyon szép a kép, csak nincs eldöntve valami. Mi az, ami ebben minket izgat? A tenger és a habok viszonya? A tenger, a habok és ahogy a partot mossa ez az egész? A habok, ahogy mossa ez az egész, és ahogy ebből valamilyen vízfolyás lesz? A három együtt nekem sok. Tessék megnézni, hogy ahogy görgetem ezt a képernyőt, ha a kép fölső részénél csak egy vékony csíknyit hagyok a tengerből, annyi, amennyi a habok fölött feltétlen muszáj, hogy a fröcskölése megmaradjon, egyből elkezdem élvezni azt, ami itt a parton létrejön. Ha másik irányba görgetek, és azt mondom, hogy ebből a homokformából létrejövő csatornarészt vágom le, és csak a tenger, a habok, és az a nagyon minimális parti dolog érdekel engem, ami itt létrejön, ennek az Y formának a talprészét levágom, akkor megint izgalmasabb lenne. A három együtt sok. Itt most a döntés fontos lenne. Ismétlés. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Bara, most én kicsit pihentetném ezt az ügyet. Ami itt létrejön, izgalmas, szép, oké, de ez most nem erős. Ahogy erős a Gyász lecke megoldásához ez a szemüveg, most ennél a képnél ez egy technikai trükké avanzsál, ami jó, meg aranyos. Lehet egy irány, hogy elkezdesz ezzel a szemüveggel dolgozni, de nagyon kell tudni koncentrálni arra, hogy mit ismétlek, és mit hozok be, most ezt itt nem érzem erősnek. Ha ez egy sorozatnak minősül, akkor én ezt a képet kihagynám. (hegyi)

Csigák földjén...

Csigák földjén...

Az előző kép is tetszett, ez még inkább izgalmas, de itt is szigorúbb lettem volna a vágással. Ha alul meghozod ezt a döntést, hogy a fatörzsből neked csak egy rész az, ami fontos, mert ott jön létre a történet, a kis hangya és a csigák közötti kommunikáció, akkor a kép jobb oldalán egy kicsit és a kép tetején talán többet még lehetett volna vágni, hogy a ritmus még feszesebb legyen. Bara, te azok közé a fotósok közé tartozol, akik nagyon-nagyon érzik ösztönösen a ritmusokat. Most itt, mintha ebből a ritmusból kikerültünk volna, ez a ritmus most nem annyira erős, miközben az üzenet meg a történet rendben van. (hegyi)
értékelés:

elárvulva

elárvulva

Utolsó népszámlálós estémen bandukoltam hazafelé. Sötétedett és ijesztően kihalt volt minden. Fáradtnak és elárvultnak éreztem magam, mint az a kosárpalánk a háttérben.

Antonioni Nagyítás c. filmjének hangulatát hozza nekem ez a kép. Olyan élmény, mint ebben a filmben is kapott az ember, függetlenül attól, hogy itt fekete-fehérre van redukálva a dolog, ott vannak a tónusok, és szinte érzi az ember az avar illatát, és érzi azt az ősz atmoszférát, ami oly meghatározó tud lenni ezekben a parkokban. Ez a kép gyönyörű lenne önmagában is, akkor is, ha nem lenne ott az a kosárpalánk. Viszont ettől van az egésznek egy filmszerű jellege, olyan a hatása, mintha valami történetet várnék, hogy itt most mi fog történni. Ez a feszültség az, ami miatt azt mondom, hogy a Nagyítás c. film jut eszembe, mert ott is egy nyugalmas helyzetben egyszer csak a fotós fölfedezni vél valamit azon a képen, készít nagyításokat, és kiderül, hogy egy bűncselekményt fotózott le akaratlanul. Nagyon köszönöm azt, hogy ez a plusz jelentésréteg rákerül erre a képre, és nem csak primér módon ábrázolunk egy évszakra jellemző hangulatot. (hegyi)
értékelés:    

CsigaPity

CsigaPity

Kedvelem ezt a megfigyelést, jó az ötlet, drága Csiga Anna valamit szeretne ennél a pitypangnál elérni, azt gondolom, hogy zsákutcába jutott. Mindenképpen jó iránynak tartom, és a kompozíció is rendben van ezzel az átlós szerkesztéssel, mert tessék megfigyelni, hogy a háttérben meghúzódó fűszálak meg egyéb vonalak is hozzáadnak ehhez a kompozícióhoz ellentétes irányban, tehát támasztják ezt a rendszert. Talán annyit tudnék hozzátenni, hogy fönt, a kép tetejénél egy ujjnyit lehetne még vágni, még határozottabb lenne az irány. (hegyi)
értékelés:

Fehér erdő

Fehér erdő

Ez nem tudom, hogy hol van, én, amikor a Mecsekbe jártam télen, akkor volt ilyen az út, ott láttam ilyen kanyargós utakat, nagyon kellett vigyázni az autóval, hogy az ember nehogy lecsússzon. Nagyon szép időpontot talált Feri, nagyon szépek ezek az ágak-bogak, ahogy itt a párával, a lecsapódott dérrel és zúzmarával megjelennek, és precízen van komponálva is. Rendben van, megvan a három csillag erre a leckére, a leckemegoldás is megvan, de annyit hozzáteszek, hogy ennél én határozottabb üzenetet várnék Mácsaitól. Ezek szép, festői megoldások, de azért ebbe ne feledkezzünk bele. Ha ezt kinyomtatod, kiviszed egy piacra, és ott el akarod adni, akkor ott biztos, hogy jó árat kapsz érte, és lehet ebből üzletet csinálni, de ennél mélyebbre is lehet ásni az évszakoknál. De mint megoldás nem tudok vele vitatkozni, úgyhogy rendben van. (hegyi)
értékelés:    

ligeti tó

ligeti tó

Köszönöm, hogy elkészült ez a kép, pontosabban, hogy megkaptuk azt a verziót, amiről beszélek. Itt már jobban értelmezhető az, hogy hova érkezik a víz, és a kép tetején lévő ritmusok is jók. Ez most megint az, ha jól sejtem, hogy volt ebből egy eredeti verzió, és most abból kapunk egy más képkivágást. Ez jó, de nem úszod meg azt, hogy ehhez a tóhoz el kell menned, és megismételned újból ezt a leckét, magát a fotót. Az is jó, ha van az eredetiből másik, és abból küldünk egy képkivágást, de én szeretném, hogy ha az élményt, magát is be tudnád fogadni. Ha elmész a Fórumba, akkor ott látod, hogy elkezdtünk egy beszélgetést arról, hogy mi is a fényképezés három fő sarokpontja: az előkészület, az exponálás és az utómunka. Én azért adom vissza ismétlésre, hogy ez a begyakorlási metódus erősödhessen nálad, és az élményt magát megkapd. Most itt a kép előterében még mindig kevés, ahova lecsobog a víz, ott van egy olyan vágás, ami nem optimális. (hegyi)

Háborgatott tengervíz

Háborgatott tengervíz

Ugyanis a fodrozódást egy komp gerjesztette.

Rég volt, amikor én utoljára hajón ültem, elég rossz idő volt, de akkor is kimentem a fedélzetre, és néztem azt, hogy a hajó csavarja milyen habokat és tajtékokat hoz létre. Itt ebből kapunk egy illusztrációt, bár nagyon sok más asszociációt is el tud indítani, és azért érdekes ez, mert az első pillanatban vitatkoztam volna azzal, hogy jó-e ez a képkivágás, de meggyőztem magamat is arról, hogy bizony jó, mert akár egy márvány felületre is tudunk asszociálni, de egész extrém dolgokra is. Nem tudom ki az, aki a konyhai munkákban otthon van, aki már sütött-főzött, az némely húsoknak a felületét, ha megfigyeli, akkor az is hasonló. Ahogy az izom, a húsos rész, és az inas, a kövéres rész váltakozik egészen furcsa, de erre is hasonlatos ez az egész. Nagyon érdekes ez a játék, amit itt István megfigyelt, nagyon örülök neki, megvan a három csillag, a leckemegoldás azért várat még magára, mert én még várnék Istvántól erre még képi megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

Művészet

Művészet

Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Legyünk hálásak a sorsnak, hogy vannak még a földön páratlan ösvények és olyan vidékek,ahová csak nagyon ritkán teszi ember a lábát! Ez a fotó is ilyen helyen készült, turistamentes partszakaszon. Nemcsak a tenger vesz körbe, de egy hatalmas természetvédelmi terület is.

Sokan sokat gondolkodtunk azon, hogy ez a természeti jelenség hol és miként jöhetett létre, aztán a kommenteknél lelepleződik a dolog, hogy ez micsoda, lehetett volna ez akár egy befagyott víztükör is, ahol a hullámok fagytak így meg, sok mindenre lehet asszociálni. Nagyon szép fényviszonyokat találtál, és nagyon jó a megfigyelés. Ez a kép arra példa, hogy az ember megfigyeléseket tesz a természetben, és ezeket, magán átszűrve, egyszer csak a munka beérik, és elkészül egy kép. A ritmus is nagyon jó, a tónusrend is nagyon szép, tényleg titokzatos az egész. Tudnám hozni példának akár a festészetből Hans Arp nevét, aki hasonló formákkal dolgozott. Nagyon izgalmas, köszönöm szépen, megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, azért, mert, ha természetfotó, akkor ezeket a dolgokat fontos megfigyelni, amik a maguk különlegességén túl tudnak mutatni, és olyan esztétikai formát keresünk hozzá, ami a dokumentáláson túlmutat. Itt most ez történik meg, azzal is már eleve, hogy fekete-fehérben készül el a kép, tehát egy transzpozíciót hozunk létre azáltal, hogy a színeket elvetjük. (hegyi)
értékelés:    

Ősz

Ősz

Az évszakok, rendre elhozzák ajándékaikat.

Minden évszaknak megvannak a maguk jellegzetes fényviszonyai, amikkel akkor találkozunk, amikor például egy kirándulásnál rácsodálkozunk arra, hogy milyen érdekes az, hogy élesek a fények, vagy a ködpára milyen érdekesen burkolja be a növényeket, vagy a déli nap nyáron az árnyékokkal hogy játszik. Itt is egy ilyen képet kapunk, ami nem csak attól jellegzetes, hogy nincsenek levelek a fán, hanem attól is, hogy ezek a nagyon éles fények javarészt az ősznek és bizonyos szintig a tavasznak a jellemzői. Az árnyjáték, ami itt létrejön, nagyon jó szimbólummal dolgozik. Az egy külön pozitívuma a képnek, hogy ott van ez a piros edény, ami kibillenti a nyugalmi helyzetből ezt a rendszert, és megdolgoztatja a nézőt. Amit én javaslatként hozzá tudok tenni, az az, hogy itt most a képnél a teret szabdalja egy kerítés, ami ott logikus és értelmezhető, ahol ez az edény elhelyezkedik, de az az íves forma, ami a kép alsó részén van nekem nem annyira erős és szükséges. A fa törzse is ott olyan, ami ezzel a görccsel, formával nem nagyon erős, én ott lehet, hogy vágtam volna, és akkor egy feszesebb kompozíciót kapok. (hegyi)
értékelés:

Hó födte

Hó födte

Jön a tél egyre közelebb van.

Nem az én barátom a tél, nagyon szép dolgok jönnek létre, de itt kertes házban lakunk, és többször szembesülök azzal, hogy a munka rászakad az emberre a tél beálltával, mintsem azzal, hogy ez milyen szép. Érzek Istvánban valamilyen meggyőző erőt abból a tekintetből, hogy neki ez a kedvenc évszaka, úgyhogy ez egy jó megoldás az ötös leckére. Nem tudom, hogy ez a kép mikor készült, de ha később készült volna a délutánban, akkor lehet, hogy izgalmasabb lenne. Most ennek van egy leltár jellege. Furcsa élményt fogok megosztani, de talán képileg érthető lesz, hogy mire gondolok. Amikor Erdélyben voltunk, nagyon nagy tél volt, és a magyarországihoz képest összehasonlíthatatlan volt az, ami ott látványban is létrejött, és azt a furcsa élményt éreztem, hogy teljesen másról szól a tél a délelőttben és koradélutánban, és másról kezd el mesélni az estébe fordulva. Mintha a délelőtti helyzet a szembesítő erejű küzdelemé lenne, és azé, hogy az ember elvan a téllel, de lehet, hogy annyira nem szereti, és a mese igazán este indul be, naplementekor. Pontosan azért, mert az e fénymennyiség, ami egyébként normál körülmények között kevés lenne az exponáláshoz, a fehér miatt az esti viszonylatban izgalmasabb, ráadásul a tónusok is, mivel minden fehér, ezért nehezen különböztethetőek meg a dolgok, miközben, ha ez egy későbbi időpontban exponálódik, akkor a formák gazdagabbak lesznek. Ennél a képnél ezt azért mondom, azért javaslom, hogy, ha ennyire kedvenc a tél, akkor ezt tessék ezt kipróbálni, mert most az, ami a háttérben létrejön, az nagyon izgalmas, a fák és az ebből létrejövő struktúra, viszont a mesét a kisházak indítanák el, de most ezek nagyon üresek. Ha ez egy későbbi időpont, akkor létrejön a varázslat, akkor elindul egy meseiség, akkor más tónust kapok. Én ezt javasolnám próbaként, ez így most kettő csillag. Megint az a kérdés, hogy vagy elkezdek foglalkozni ezzel a struktúrával, amit a háttérben látok, és bátran lehet akkor vágni, nem muszáj a teteje meglegyen, mert az egésznek az izgalmassága pont abban van, hogy mi jön létre az ágakból és azoknak a rajzosságából a hó miatt, vagy pedig egy mesét akarok elindítani, és akkor az ég ebben a mennyiségben sok. (hegyi)
értékelés:

Hajnali kagylószedés

Hajnali kagylószedés

Az idei nyár legemlékezetesebb napján készült. Egy fél nap erejéig eljutottam a tengerpartra (Caorle).

Először is a kép alatt létrejött vitára szeretnék reagálni, legalábbis arra a részére, ami a zajt illeti. Igenis van szerepe annak, hogy egy képen van-e zaj, vagy nincs. Azért azt tessék figyelembe venni a fotográfiának az alap irányultsága az analóg fotográfia volt, és szerintem egy jó darabig ezzel még számolnunk kell, mint iránnyal, és az analóg fotográfiánál a hordozón lévő képalkotó elemek, ezek a szemcsék bizony-bizony, főleg nagyobb érzékenységű filmnél, jól láthatóak voltak. A digitális technika ezt két esetben tudja produkálni, egyrészt akkor, ha az érzékenységet nagyon megemeljük, akkor képzaj formájában ez megjelenik, másrészt akkor, ha bizonyos effekteket használva, létrehozzuk mi mechanikusan ezt a zajforrást. Itt szeretném azt megjegyezni, hogy különböző minőségről beszélünk. A digitális imitál valamit. Egészen professzionális szoftverek vannak, én ezt tudom is ajánlani annak, aki szeretne közelebb kerülni a képi világban az analóghoz, hogy nyugodtan használhat ilyet, de nem a fotosop beépített zaj eszközére gondolok, mert az viszonylag buta algoritmus szerint számol. Visszatérve arra, hogy ez miért fontos: mert nem minden az élesség, nem minden az élére vasalt formai megoldás. Szerepe van annak, ha valamiben létre jön a hiba, a zaj, a roncsolás, ezek mind az idővel kapcsolatos érzetek erősítésére szolgálnak, tehát ez egy fontos dolog. Arra is tessék figyelni, hogy mindenhova nem használható. Ehhez az üzenethez ez azért tesz hozzá, mert struktúrát hoz abba, az egyébként viszonylag kevés információval rendelkező felületbe, ami az eget, akár a homokpartot jelenti, főleg a homokpartnál van ennek kifejezetten nagy szerepe. Ez pont olyan kérdés, mint a festészetben az, hogy milyen az ecsetkezelése egy festőnek. Ismerünk többféle festészeti stílust, tessék megnézni, hogy pl. Vincent van Gogh hogyan használta a festéket, milyen vastagon kente, és már majdnem háromdimenziós dolgokat hozott létre, vagy akár a pointillistáknak a festészeti stílusa, de itt akár az archaikus, vagy népi, naiv festészeti stílusra is gondolhatunk. Tessék megfigyelni az ausztrál őslakosoknak, az aboriginaloknak a festését, ők ezt a formát, ezeket a zajpontokat egészen őrületes méretben hozzák létre, tulajdonképpen a kép szinte csak pontokból áll. Ezt ők úgy készítik el a valóságban, hogy arra a hordozóra, ami az alapanyag, ami mondjuk egy textil, egy kis fa eszközzel viszik föl pontonként a festéket. Amiben némi igazság van, ha az ember kritikát fogalmaz meg ezzel a zajjal, hogy ez a helyzet nem a kép teljes egészére vonatkozik, hanem a zajnál arra figyelni kell, hogy főleg a sötét tónusoknál tud furcsa dolgokat létrehozni, tessék megnézni a két figurát. Nagyon halványan, mintha láthatnánk az arcot, mintha tónusban különböző lenne a kéz, de ezek már olyan dolgok, amiknek túl sok szerepe nincs, mert az egész rendszer egy sziluettes formában jelenik meg, és erre nyugodtan rá lehet erősíteni. Egyszerűbben fogalmazva, ha a kép tónusrendjének az alsó szekcióját, tehát a sötét árnyalatokat beljebb húzzuk, akkor ott ez a zaj nagyjából eltűnik, igaz, elveszítjük ezt a néhány fényértéknyi különbséget, tehát a tónus becsukódik, és a sziluett sziluetté változik, viszont a sötét tónusokban túlságosan létrejövő zaj eltűnik. Ez azért fontos, mert kifejezetten a sötét tónusoknál a létrejövő zaj leginkább a raszteres fotónyomtatásra jellemző, tessék megnézni egy napilapot, ott a nyomdatechnika eleve olyan, hogy kis felbontásban dolgoznak, nem azt a rácssűrűséget alkalmazzák, mint egy könyvnél, és ott bizony-bizony elég durván létre tudnak jönni ezek a zaj pontok. Megint egy kis szakmai megjegyzés: a nyomdatechnikában is többféle rácsot alkalmaznak, újabb kori technikai az ún. kristályrács technika alkalmazása. Ez azért izgalmas, azért használják főleg művészeti albumoknál, például a Demeter legújabb könyvénél is ezt alkalmaztuk, mert nem egy mechanikusan kiszámolt struktúrát húz rá, mint raszterpont, hanem a tónusnak megfelelő sűrűségű rácsot hoz létre. Magyarán a sötétebb tónusoknál sűrűbb rácsozás van, a világosabbaknál kicsit ritkább rácsozás, és ennek a rácsnak a struktúrája, az elrendezettsége is véletlenszerű. Ez jobban közelít ahhoz, amit a fotográfia egyébként tud. Ennyit a technikáról. Ami a képet illeti, nekem nagyon tetszik ez az üzenet. Az a színvilág, amit kapunk, nagyon érdekes, nagyon furcsa az, hogy ez a kékes-szürke acélszín, és a rózsaszínes fény hogyan viszonyul egymáshoz, ráadásul a két szereplő is el van magával foglalva, de mintha egy történetbe bekukucskálnánk, de nem a voyeour módján, hanem csak, mint egy lírai szemlélődés. Talán picit visszaránt ennek a dolognak az elvonatkoztatási lehetőségéből az, hogy ez a Billa reklámszatyor olvasható. Lehet, hogy ennek is jót tenne az, ha sötétebb lenne tónusban, akkor ez is kevésbé lenne fölismerhető. Mégis azt gondolom, hogy ez az egész megoldás, amit itt most kapunk, nagyon jó utalás az évszakokra, egy élmény megosztásával együtt, és én nagyon köszönöm ezt. (hegyi)
értékelés:    

Csend a vízen

Csend a vízen

Igazából nem tudom ezt a képet beskatulyázni, mindenki döntse el hova is való.

Azt írja István, hogy nem tudja beskatulyázni a képét, és döntsük el, hogy hova való. Én elfogadom a víz leckére, mert ez egy fontos helyzet, ezek a kis hajók ahogy úsznak a vízen, és van egy kis világítótorony, ami adja nekik az irányt, tehát a meglátás nagyon rendben van. Most nekem az a bajom, hogy a képformátum megint nem a szerző által hozott döntés, hanem a fényképezőgépgyártó által. Ez a kép akkor lenne igazán izgalmas, ha az elhangzott volna fejben, hogy engem a víz érdekel. Ezen a képen a víz az izgalmas, és a vízen úszó hajó meg a világítótorony, maximum még a horizont, az ég annyira nem. Ha ekkora eget használunk, akkor ehhez kb. kétszer ekkora vízfelület kellene, és ahhoz képest elhelyezni az egészet. Talán, ha lejjebb megyek a kamerával, akkor ez még inkább létrejön, akkor talán nem vágja el a világítótornyot a horizont. (hegyi)
értékelés: