Az évszakok, rendre elhozzák ajándékaikat.
Minden évszaknak megvannak a maguk jellegzetes fényviszonyai, amikkel akkor találkozunk, amikor például egy kirándulásnál rácsodálkozunk arra, hogy milyen érdekes az, hogy élesek a fények, vagy a ködpára milyen érdekesen burkolja be a növényeket, vagy a déli nap nyáron az árnyékokkal hogy játszik. Itt is egy ilyen képet kapunk, ami nem csak attól jellegzetes, hogy nincsenek levelek a fán, hanem attól is, hogy ezek a nagyon éles fények javarészt az ősznek és bizonyos szintig a tavasznak a jellemzői. Az árnyjáték, ami itt létrejön, nagyon jó szimbólummal dolgozik. Az egy külön pozitívuma a képnek, hogy ott van ez a piros edény, ami kibillenti a nyugalmi helyzetből ezt a rendszert, és megdolgoztatja a nézőt. Amit én javaslatként hozzá tudok tenni, az az, hogy itt most a képnél a teret szabdalja egy kerítés, ami ott logikus és értelmezhető, ahol ez az edény elhelyezkedik, de az az íves forma, ami a kép alsó részén van nekem nem annyira erős és szükséges. A fa törzse is ott olyan, ami ezzel a görccsel, formával nem nagyon erős, én ott lehet, hogy vágtam volna, és akkor egy feszesebb kompozíciót kapok. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm itt is Zsolt az értékelésed.