Jön a tél egyre közelebb van.

Nem az én barátom a tél, nagyon szép dolgok jönnek létre, de itt kertes házban lakunk, és többször szembesülök azzal, hogy a munka rászakad az emberre a tél beálltával, mintsem azzal, hogy ez milyen szép. Érzek Istvánban valamilyen meggyőző erőt abból a tekintetből, hogy neki ez a kedvenc évszaka, úgyhogy ez egy jó megoldás az ötös leckére. Nem tudom, hogy ez a kép mikor készült, de ha később készült volna a délutánban, akkor lehet, hogy izgalmasabb lenne. Most ennek van egy leltár jellege. Furcsa élményt fogok megosztani, de talán képileg érthető lesz, hogy mire gondolok. Amikor Erdélyben voltunk, nagyon nagy tél volt, és a magyarországihoz képest összehasonlíthatatlan volt az, ami ott látványban is létrejött, és azt a furcsa élményt éreztem, hogy teljesen másról szól a tél a délelőttben és koradélutánban, és másról kezd el mesélni az estébe fordulva. Mintha a délelőtti helyzet a szembesítő erejű küzdelemé lenne, és azé, hogy az ember elvan a téllel, de lehet, hogy annyira nem szereti, és a mese igazán este indul be, naplementekor. Pontosan azért, mert az e fénymennyiség, ami egyébként normál körülmények között kevés lenne az exponáláshoz, a fehér miatt az esti viszonylatban izgalmasabb, ráadásul a tónusok is, mivel minden fehér, ezért nehezen különböztethetőek meg a dolgok, miközben, ha ez egy későbbi időpontban exponálódik, akkor a formák gazdagabbak lesznek. Ennél a képnél ezt azért mondom, azért javaslom, hogy, ha ennyire kedvenc a tél, akkor ezt tessék ezt kipróbálni, mert most az, ami a háttérben létrejön, az nagyon izgalmas, a fák és az ebből létrejövő struktúra, viszont a mesét a kisházak indítanák el, de most ezek nagyon üresek. Ha ez egy későbbi időpont, akkor létrejön a varázslat, akkor elindul egy meseiség, akkor más tónust kapok. Én ezt javasolnám próbaként, ez így most kettő csillag. Megint az a kérdés, hogy vagy elkezdek foglalkozni ezzel a struktúrával, amit a háttérben látok, és bátran lehet akkor vágni, nem muszáj a teteje meglegyen, mert az egésznek az izgalmassága pont abban van, hogy mi jön létre az ágakból és azoknak a rajzosságából a hó miatt, vagy pedig egy mesét akarok elindítani, és akkor az ég ebben a mennyiségben sok. (hegyi)
értékelés: