Képi illusztráció Pap Viki szerda este fél 9-kor kezdődő műsorához.

Viki, drága, most jön az elemzése annak a képnek, amit te már magad a rádióban leelemeztél. Ez most nem tudom melyik évszak, mert kiskosárban bármikor lehet a virág. A fényekből ítélve nagyon kis őszies helyzet ez, eléggé bágyadtak ezek a fények. Kedvenc virágom az árvácska, nem tudom tudtad-e, ezzel már félig levettél a lábamról. Ott az a masni borzalmas, az már kezdi bevinni a képet a Giccs c. leckénkbe, annak a határán mozgunk, hogy azt mondjam, hogy ez a Giccs leckére megoldás. Ami visszahoz ebből az talán a beton meg a háttér, hogy mégiscsak van ebben valamilyen szociografikus érzés, hogy szegény virág a városi környezetben egy ilyen kosárba szorult. De azt a masnit nem tudom figyelmen kívül hagyni, virágkötőknek vannak ilyen ügyei, szerintük milyen nagy ötlet az, hogy a lilát a lilával összerakom, de szerintem nem. Viki, saját magadhoz foglak mérni: az a képed, ahol letetted azt az irkalapot sokkal erősebb üzenet, abból ne engedjél. Elvisznek itt az érzelmek, de ezeket az érzelmeket képileg nem fogod meg. Ha ez a virág számodra olyan nagy jelentéssel bír, akkor miért van ide a földre letéve, miért nincs föltéve valahova? Fentről nézed őt lefelé. Ez a virág ugyanolyan, mint egy kis pincsikutya, ő most ott van lent neked, a földön, onnan néz föl a nagy gazdára, ezért nem nagyon értem. Ha ezt a vonalat veszem, akkor ebbe beleillik, de akkor egy kevésbé szűk kompozícióval ez megoldható lenne, hogy ez az esettség, találtság jöjjön létre. Akkor többet kell mutatni a környezetből, hogy a nézőnek egyértelmű legyen, hogy mit találtál hirtelen az utcán. (hegyi)
értékelés: