3. Természetfotó

Nyár

Reakció Bara Nyár c. képére

Egy nagyon hangulatos képet kaptunk erre a leckére megoldásnak Nórától. A kompozíció az, amivel lehet még egy kicsit talán erősíteni. Tulajdonképpen a képhatárokkal tökéletesen egyet tudok érteni, és ezen a képhatáron belül lehet mozogni. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha meghagyom ezt a képhatárt és ezt a formát, akkor a kisfiú fejét lehetne mozdítani jobbra, és egy kicsit fölfelé. Egyrészt van egy fontos információ, hogy amerre a modell néz arrafele kicsit több helyet jó hagyni. Most a képnél kevesebb tér van a kisfiú feje előtt, mint mögött. Másrészt a nyaknál a vágás ha annyival lejjebb kerül, mint most a kisfiú feje fölött van hely, akkor kevésbé fuldoklik a modell. Ezt a hatást csak így tudom érzékeltetni, hogy fullasztó, ha ennyire az áll alatt rögtön vágunk. Ettől függetlenül maga a kép nagyon is izgalmas, pontosan abból kifolyólag, hogy Nóra alkalmazza azt a technikát, hogy a képben létrehoz még egy képet a kisfiú szemüvegén. Ha ezt a képet megfigyeljük, akkor összesűrítve, jól összefoglalva ott van a nyár összes élménye. Ha jól látom, ott egy baráti társaság, egy vízpart, lemenő nap, egy vitorláshajó is, tehát a nyaralás élménye abszolút jól nyomon követhető. És ami tetszik nekem az, hogy ez a napszemüveg nem egy valami nagyon modern, menő divat darab. Látszik rajta, hogy ez valamikor talán ezüst színű lehetett, és a használattól egy picit lekopott róla az ezüst festék, a fülnél és az orrnál is látszik ez, és kapott egy antikolós hatást azzal, hogy kilátszik maga a műanyag fehérje. Ez is plusszban hozzájárul ehhez a történethez. Olyan, mintha valamelyik havernő, vagy idősebb hölgy a társaságból odaadta volna a szemüvegét a kisfiúnak, hogy na Balázska, akkor vedd föl ezt a szemüveget. Van benne egy kis kópéság is, és én ezt abszolút jónak tartom, a háttér kiválasztása is tökéletes, ezek a zöldek nagyon jól keretezik a fejet. Csak a kép kivágásával nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Gólyák

Minden nyáron izgatottan vártuk, mikor érkeznek meg az első gólyák.
Végre nem csak ilyen kis bolha-méretű gólyákat látok, hanem itt azért ez a madár jobban kivehető. Sok mindent ezzel nem lehet csinálni, tudom, hogy a gólyák viszonylag öntörvényű állatok, távirányítással nem működnek olyan jól. Ebből kifolyólag én köszönöm ezt a képet, mint dokumentáció abszolút szeretem, dehát ebből ennél sokkal többet nem nagyon lehet kihozni. Persze, fontos a gólya, de ha már ez a kérdés, hogy gyerekkoromban milyen fontos volt a gólya, akkor lehet, hogy ez már a Gyerekkor leckébe illene, de azt mondom, hogy elfogadom Nyár leckébe. Vannak olyan képi történetek, amiket már sokan megcsináltak, és ettől van ezek között olyan, ami ettől hatásában kezd el gyengülni. Ha nem valami extra helyzet történik egy gólyával, akkor már egy természetfotós nem is biztos, hogy le fogja fotózni. Számunkra nyilvánvalóan mást jelent, mert más érzelmi helyzetben vagyunk, esetleg máshogy kapcsolódunk ehhez a meséhez, de azért arra kell törekedni, hogy valamilyen szinten képileg olyat csináljunk, amibe bele tudunk mi magunk is kerülni, amitől az többé válik, mintha ezt mondjuk én fényképeztem volna le ugyanígy. Remélem érthető amit mondani akarok. Ezért nem tudok én erre három csillagot adni. Ez egy érzelmi jel, egy szignó, amivel Eszter egy táblára felírja a többieknek, hogy neki mi a nyár, de nem jutunk ennél tovább. Erre most egy csillagot tudok adni, annak kifejezetten örülök, hogy nem valami bogarászandó picike kis flekk a gólya, hanem viszonylag közelről látjuk. (hegyi)
értékelés:

Áfonyát tessék!

Vannak olyan pillanatok, amit a véletlen szül, valószínűsítem, hogy Ágnes itt sétált, ment a kis közértbe, vagy ment az újságoshoz venni magának egy újságot, és közben a férfi és a nő, a kis vödreikkel egyszer csak ott termettek, és ebből adódott ez a szituáció, amiből Ágnes úgy gondolta, hogy mindenféleképpen meg kell számunkra örökíteni. Van is ebben valami szürreális, hogy ebben a rendezett városi környezetben egyszer csak megjelenik két ember, a kezükben vödrökkel, de jelen pillanatban az, hogy ez micsoda, hogy itt áfonyáról van szó, és ez a két ember szeretné ezt Ágnesre rátestálni, csak a címből derül ki. Ezekben a vödrökben lehetne felfesték is, vagy sokminden más, tehát jelen pillanatban a képről nem derül ki, hogy ez áfonya. Mit lehetett volna tenni? Közelebb engedni magamhoz legalább az egyik modellt. Jót is tett volna a kompozíciónak, ha mondjuk az úriember nagyjából a szemeteskuka környékén marad, de a hölgy az közelebb érkezik hozzánk két-három lépést. Megszólíthatta volna Ágnes, hogy legyen szíves jöjjön egy kicsit közelebb, hadd nézzem meg azt az árut. Akkor ő biztos oda fog sietni, és akkor kell exponálni. Utána mondjuk lehet, hogy meg kell venni az egyik bödönnel ahhoz, hogy a csere létrejöjjön, ezt a fotósnak bele kell kalkulálnia. Ha ő megengedte, hogy lefotózzuk, akkor tegyük meg, hogy legalább az egyik kis bödön áfonyát megvesszük, és ez arra is jó, hogy akkor kevésbé van vita, hogy te most miért készítettél fényképet. A kompozíció és a történet szempontjából ez most nincs elmesélve. Tehát ha lehet, kérem az ismétlést, ha nem velük, mással. (hegyi)

Summer

Süt a nap, boldogság van.

Annától megint egy újabb világot, egy újabb irányt kapunk. Ez azért fontos számomra, mert saját magával összehasonlítva, egy nagyon nagy minőségi ugrást látok ezen a képen. Nem csak azért mert a kompozíció sokkal feszesebb és erősebb, mint korábban, hanem azért mert az üzenet is egy sokkal átgondoltabb üzenet. Úgy érzem volt ezzel meló. Nagyon örülök annak a csajos kis szivecskének ott a végén, hogy nem csak egy feliratot látunk. Internacionális a felirat, mert a nyár az idegen nyelven summer, magyarul nem. Azt is értem, hogy több betű kellett neki ahhoz, hogy a fej, a haj és a szemek játékával játszani tudjon. Ha ide csak annyi van felírva, hogy nyár, akkor kevésbé lesz ez a maszk izgalmas. Ebből a szempontból tudom elfogadni ezt a döntést. Azon kívül, hogy nagyon jól van komponálva a kép, a modell is tulajdonképpen egy jól instruált helyzetben látható, jó pillanatban lett exponálva, nem egy befagyott helyzetet látunk, nem egy szétgörcsölt helyzetet látunk, hogy na már huszonötödik órája csinálja velem Anna ezt a fotót, most már igazán meghetnénk fagyizni, vacakolunk ezzel a képpel. Érződik, hogy a modellel egy jó kommunikáció történik. Nagyon szépek a fények, erről ne feledkezzünk meg. Egy olyan időpontot talált magának Anna, ami nagyonis jellemző erre a nyári délutánokra, nyári estékre. Az én életemben a sok házibulis helyzet nagyjából ebben az időpontban indult, tehát egy olyan helyzetben, amikor már az a nagyon bolond idő csillapodik, és az ember elkezd tervezni, hogy na ma házibuliba megyünk hiénázni, vagy elmegyünk a Balatonra megnézni, hogy milyen a víz, megnézzük, hogy milyen koncert lesz este, tehát ebből bármi kisülhet. Az élmény nagyon erősen jelen van. Nagyon szeretem ezt a képet, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Víz-zene-virág

Víz-zene virág fesztivál Tatán, a vizek városában.

Az, hogy ez egy fesztivál, az, hogy ez milyen történet, ez mind mellékes. Ez a kép attól válik izgalmassá, attól válik fotográfiává, hogy Nóra egy ilyen helyzetben nem azzal törődött, hogy ott egy fesztivál van, nem azzal törődött, hogy ott milyen forgatag van, milyen esemény, hanem azzal törődött, hogy meglátta, akár egy kis hídon átmenve, ezt a tükröződő játékot, és ezzel elkezdett dolgozni. Ráadásul valószínű nem másfél másodpercet töltött az eseménnyel, hogy jaj de izgalmas, lefotózom, mert itt tudatosan látom azt a kompozíciós játékot, ami a kis ház tetejének csúcsíves formáival, a víz tükrén létrejövő játék, és a vízi növények szintén csúcsíveivel létrejön. Tehát ez a ritmizálás nekem nagyon is tudatos kompozíciós döntésnek tűnik. Ezért én ezt nagyon szeretem, és az igazi fricska az a csónak belekomponálása ebbe a képbe. Ugyanis lehet, hogy valaki ezt a képet úgy csinálta volna meg, hogy ott levágta volna a képet, és a valóságot teljesen kidobja, és készít egy ilyen tükröződő világ képet, akár még talpra is fordítja, és akkor megint néztünk volna ki a fejünkből, hogy ez most megint milyen móka. Én ennek örülök, hogy ez a csónak ott van. Egyrészt humoros, másrészt pedig szinte tényleg patikamérlegen dekára kimérve pontosan annyi valóságot ad hozzá a képhez, amennyi szükséges. Kettő pici kis jelzésértékű javítandó dolog van itt a képnél, amit könnyedén meg lehet oldani akár laborban, akár fotosoppal: az egyik a képnek a bal felső részén lévő fekete valami, az lehet, hogy pont egy látogatónak a lába, a másik szintén a képnek bal felső részén lévő, az épület ablakából ottmaradó három pici kis kocka. Ezeket én ott kitisztítottam volna, mert ezek mint formai megjelenés, nem tiszták, nem valók oda. (hegyi)
értékelés:

Lake District, Anglia

Ahogy nézegetem ezt a képet, olyan, mintha egy múlt századi nyomatot nézegetnék, valami megmagyarázhatatlan okból hirtelen most a Száz év magány jut eszembe, még akkor is, ha ez a kép téli kép. A rend, az összeszedettség, a céltudatosság nagyon is angol. A képen a tél mint egy szükségszerű, de megmagyarázhatatlanul értelmetlen, szomorú, hogy ne mondjam, depressziós momentumként jelenik meg. Talán megint egy furcsa asszociáció, ha Turner világát hívom ide. Két apró momentum ránt vissza a földre, hoz vissza a jelenbe, és ez a két momentum valószínű, hogy sokak számára semmiféle jelentéssel nem bír. Ez nem más, mint a kép úgynevezett előterében, azaz a fényképezőgép optikájához közel lévő, a két tetejénél belógó faág. Ugyanis ez a két ág megbontja azt a formát, amit a távoli facsoport sziluettje rajzol elénk. Ha én lettem volna ott, azt a két ágat vagy letöröm, vagy kikerülöm, hogy ne lógjon bele a képbe. (hegyi)
értékelés:

Ősz 1

A Sárközben, ha köd van, akkor az igazi.

Olyan ez a kép nekem, mintha egy sci-fi, vagy egy bűnügyi film helyszínének fotója lenne a ködpára és a fények adják ezt az izgalmas hangulatot. Egy kicsit engem zavar a kép jobb oldalán az áruház fényreklámja. Ahhoz, hogy hangulatban maradjunk, célszerű lett volna néhány emberi alakot takarásként akár háttal a kamerának odaállítani arra a foltra, hogy ugyanolyan sziluettes formaként, mint a kép bal oldalán a kis fenyő, megjelenhessenek, ami ráadásul tömegelhelyezésben, folthatásban is izgalmas lett volna. (hegyi)
értékelés:

Dongó

Ennél közelebb nem merészkedek, mert allergiás vagyok a csípésére.

Nem egy könnyű dolog dongót fényképezni, főképp akkor, amikor az ember főképp a szülői programozás révén tele van félelemmel ezekkel a kis állatkákkal szemben. Ezt azért mondom most így rögtön az elején, mert ennél a képnél két problémám van: az egyik az, hogy a virágon vannak éles pontok, a dongón viszont nem nagyon, talán a potrohánál valamennyire éles. A másik problámám az, hogy majdnem jó helyen van a dongó, majdnem látom, hogy mit csinál, de az óramutató járásával megegyezően egy 5-10 fokot még kellett volna fordulnunk, hogy valóban beleláthassunk a virágkehelybe, hogy láthassuk, hogy őkelme most lakmározik. Maga a kompozíció rendben van, tetszik az, hogy a mélységélességgel is jól bánik Zsu, de az elhelyezés és maga a főszereplő nem száz százalékos. Most azért vagyok nehéz helyzetben, mert tudom, hogy nem egy könnyű feladat, de lehet, hogy kegyetlenségnek hangzik, de addig kell csinálni, amíg nem lesz meg az, amit akarunk. Ez a kép még nincs a célban, egy csillagot tudok rá adni. (hegyi)
értékelés:

A nyár megtámadja a jó ízlést

Diligentem szaturáltam

Rögtön az elején a képaláírásról szólnék: ez a dilingelés, vagy micsinálás, nem tudom micsoda, úgyhogy erre majd kérnék egy kis segítséget Tamástól. Egy négy képből álló motázst vagy képösszeállítást látunk, ami tulajdonképpen mind-mind ugyanarra a témára akar egy kedves, humoros példát, illusztrációt adni. Azt hiszem túlságosan nem kell elmagyarázni, hát itt jól látható, hogy Tamás arra akar utalni, hogy ezek a tavasz-végi, nyár eleji, verőfényes napsütésben látható kerti részletek egy közös dologban hasonlítanak: abba, hogy nagyon erős, olykor-olykor giccsbe hajló színorgiával pompáznak. Tudnék én itt visszautalni arra a konkrét giccsre, amit a kerti törpék szoktak a legjobban ezekben a kertekben megjelenítenki, de akár utalhatok a muskátlis szekérre, szóval ez a háztáji "csináldmagad" kertmozgalom, aminek nagy hagyománya van szerintem, néha nagyon erős vadhajtásokat tud teremteni, és ezek a környezetünkben többé-kevésbé azért az elviselhetőség határán tudnak egyensúlyozni. Én magam egyébként bizonyos tekintetben giccs-párti vagyok, mert a giccsnek van egy olyan szerepe is, hogy bizonyos szempontból kontrasztot tud mutatni, és olyan tárgyak, amik körbe tudnak minket venni pont a humoruk miatt, vagy a harsányságuk miatt, olyan érzelmi töltetet hordozhatnak, amik a mindennapokban a szemlélőnek pozitív energiát tudnak adni. Ez a négy kép, azt gondolom, hogy jól mutatja ezt. Egy dolog, ami számomra egy picit kérdéses, az első e közül, ami életlenben van hagyva. Valahogy ez nekem olyan, hogy fókuszálok, fókuszálok, keresem a fókuszt, de nem sikerül. Ezek az életlen helyzetek azért nehezek, - főleg ennél a montázsnál jól elhatárolható a négy képnek a széle -, mert olykor-olykor zavarba hozzák a nézőt, de nem a mondanivalójukkal, hanem fizikai érzetet keltve, és ez az érzet hosszú távon inkább az elutasítást kelti a nézőben, mert keres egy nyugvó pontot, amit élesen tud szemlélni. Szóval ezzel nem biztos, hogy teljesen egyet tudok érteni, ha megnézzük a harmadik képet a piros kis virágokkal, ott is van életlen, a kerítés, és mégis azt mondom, hogy ez abszolút helyénvaló, vagy a negyedik képnél, ahol a virágok vannak életlenben tartva, de mégis a képen belül ott van az élesség valahol, és ezzel a mélységérzetét lehet növelni, és ez egy nagyon jó megoldás mind a két képnél. Egy picit nekem, hogy ha ebből a szempontból szemlélem a művet, akkor a második kép is kilóg a sorból, mert ott meg a mélységélesség van úgy megválasztva, hogy nagyjából minden egyformán éles. Tehát, hogy ha én csináltam volna ezt, akkor valószínű, hogy a harmadik és negyedik kép nyomvonalán haladtam volna. De ettől függetlenül mint ötlet, mint geg, és mint irány, tetszik. Tehát a három csillag megvan rá. A későbbiekben ezeket a döntéseket lehet, hogy mégegyszer át kell gondolni, hogy biztos azt fejezi-e ki, amit én szeretnék. (hegyi)
értékelés:

kék és narancssárga, színekbe öltözött...

Volt már az Estiskolán olyan időszak amikor valahogy ez a hetvenes éves ORWO-filmes korszaka idéződött vissza. Itt is ezt látjuk. Nyilván van erre a történetre van valamilyen elektronikus rásegítés ezekkel a kékekkel, vöröses-sárgákkal, de én ezt abszolút el tudom fogadni. Ami nekem egy picit sok, az az ég. Ott el is megy a tónusrend, valahogy ott a tónus-átmenetek nem nagyon sikerültek, gondolom, hogy az utólagos beavatkozásnál ez roncsolódott, azt ott levágnám szinte a bokrok-fák tetejéig. Mert engem igazán a visszatükröződés, a tótükör és a tópart izgat, és a másik tóparton lévő sárgás-vöröses fasor. Ott nekem véget ér az ég, nekem az ég ehhez már nem szükséges. De abszolút el tudom fogadni ősz leckére, tetszik, kedvelem, ezt a vágást, lehet, hogy érdemes lenne kipróbálni. A másik a horizont: hogy ha ez nem megy szemmel, akkor tessék a képszerkesztőbe behúzni a segédrácsokat, és máris fogjátok látni, hogy miről beszélek, nem lényeges, és nem nagyon nagy különbség van, egy-két fok csak, de a szemnek ez zavaró. (hegyi)
értékelés:

A film alapkérdése, amit meg is válaszol: "Vajon miből áll általában egy hétvége az emberiség nagy része számára?"

A témafelvetéssel abszolút egyetértek, a kivitelezéssel azonban nem. Azt is megmondom miért: egyrészt nekem úgy tűnik, hogy nem lett legyakorolva, hogy itt mi fog történni. Odatettük a kamerát a fűnyíró elé, azt mondtuk a havernak, hogy na akkor kezdheted tolni a fűnyírót, ő elkezdte tolni, aztán rájöttünk, hogy túl hamar végetér, rövid lesz ez a film így, aztán elkezdett hátrálni a kamerával, aztán még egyet tolt azzal a géppel, aztán megint közel került a gép, de még mindig nem ment át a fűnyíró a kamerán. Ezt most azért mondom így, mert hogy a film provokálja ki ezt. Tehát ha egy eszközzel elkezdtünk dolgozni, akkor elég bátortalan dolog az, hogy jön a kamera felé egy fűnyíró, aztán megáll, és ott vége a filmnek. Akkor miért jön a kamera felé a fűnyíró, miért ebből a szögből akartuk ezt megmutatni? Azt is mondom, hogy ha nagyon akarom, akkor az megoldható, hogy a kamera úgy legyen elhelyezve, hogy azon át tudjon menni a fűnyíró, nyilván ez több munkát igényel, preparálást akár tükörrel, akár bármivel mással is megoldható. Tehát ezen el lehet gondolkodni, hogy hogy tudom azt megoldani, hogy átmenjen a kamera fölött a fűnyíró, mint egy ilyen Forma 1-es autó. Annak is meglenne a maga súlya. Most ez így nagyon laza. A Gimének a régi irányát látom, azt, hogy megint a szöveggel játszunk, én most ezt vissza fogom adni ismétlésre, mégpedig úgy, hogy oké, Gime, akkor tessék ezt "a film alapkérdést amit meg is válaszol" című leiratodat magadnak is komolyan venni. Lehet az a film egy perces, vagy kettő, de akkor tessék kidolgozni, hogy mivel tölti az emberiség nagyrésze a hétvégét. A te válaszod az, hogy fűnyírással, oké, de akkor szeretnék látni erről egy filmet, aminek van bevezetése, tárgyalása és befejezése. Ez megint csak egy geg, a film ennél egy picit többet kéne mutasson. Ismétlés. (hegyi)

RGB

Ez nem az én stílusom, de ma láttam és nem tudtam ellent állni.

Azoknak dekódolom, akik nem tudnák, hogy az RGB főképp a vetített képes, vagy katódsugárcsöves, vagy TFT monitoros megjelenítésnél jelent meg, és ez a Red, Green és Blue szavaknak a rövidítése. A képernyők ebből a három színből hozzák létre az összes többi színt színkeveréssel, tehát azok a kis képalkotó pontok, amik a képet létrehozzák ezeken a berendezéseken, azok vagy vörösek, vagy zöldek, vagy kékek. Hogy ha közel megyünk egy ilyen berendezéshez, akkor ezt meg tudjuk nézni rajta, látjuk. És ez a képcím utalás arra, hogy látunk egy képet, amin a kép kétharmadást a kék szín uralja, és egyharmadán a zöld és a vörös osztozik. A meglátás és az ötlet is nagyon jó, és a kompozícióval is tulajdonképpen egyet tudok érteni. Egy kicsit a kép bal oldala lötyög. Tehát nekem ott a kép véget ér, és a határt ott húznám meg, ahova kifutnak ezek a villanydrótok, ami azon túl van bal oldalt, az már számomra annyira nem érdekes, és megint azt mondom, hogy a feszesebb kompozíció dinamikában többet tud hozni. Ott egy vágást érdemes lenne tenni, de maga a kép nagyon érdekes. Nem tudom, hogy mennyit módosított ezen Tamás, talán a vörösbe picit túl sok sikerült, tehát ezek a kis pipacsok, amiket itt látunk, ezek most nagyon erős kontraszttal bírnak a zöldhöz képest. Lehet ez is egy út, hogy ennyire felerősítjük a színeket, de akkor a többi színnel is ezt meg kell tenni, főképp itt a zöld az, ami még haragosabb zöld kellene legyen. Picit uralja ezt a részt a vörös. Ennyit tudok hozzáfűzni, a három csillag megvan a képre. (hegyi)
értékelés:

szivárvány-vány

Az az izgalmas ebben a képben nekem, ami abban az egy tizedben történik ott a kép alján. A szivárvány engem annyira nem izgat, gyönyörű szép kettős szivárvány, természetesen jól mutat a képen, még azt is mondom, hogy persze szivárvány nélkül más lenne ennek a képnek a jelentése, de azok a tetők, azok az ablakok, azok a ritmusok, mint egy morze, mint egy lyukkártya-szalag, amik a kép alján futnak, azok azok, amitől ez az egész egy jó közléssé válik, még egyszer mondom, a szivárvánnyal együtt persze. Nagyon szeretem, nagyon jó ízléssel vágott Csaba itt a képnél, nagyon jó ízléssel komponált. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Földiekkel játszó...

Első ránézésre az az érzésem támad ettől a képtől, mint amikor a Discovery tévécsatornán délutánonként szoktam látni ilyen viharvadászokat, és akkor így mennek az úton, mindenféle ufó-szerkezetekkel fel van szerelve az autójuk, és aztán nagyon hirtelen ott találják magukat a vihar közepében, és kiugrálnak, felvételeket készítenek, méréseket végeznek, az egész nagyon dinamikus és nagyon macsó. Valamiért nekem ennél a képnél ez ugrik be, és mielőtt még bárki belekötne ebbe a horizontba, azt kell mondjam, hogy ennél a képnél tökéletesen jól működik az a három villanydrót, ami ezt az egészet visszabillenti. Ha ez egy teljesen szabályos horizonttal elkészült kép lenne, akkor engem nem is annyira izgatna. A dinamikája, és ez a történet amit én elmeséltem azért jön belőlem elő, mert pontosan az a minimális információ, hogy az egy autó-visszapillantótükör, és ez a dőlő horizont, elégséges ahhoz, hogy az utazás közbeni helyzetet és a rácsodálkozást szemléltesse. Nem is nagyon kívánok ennél többet mondani, én szeretem ezt a képet. (hegyi)
értékelés:

Napfényes pezsgőzés

Az első igazi tavaszi reggelt, napfényes pezsgőzéssel ünnepeltük.

Kitűnő kép, nagyon szeretem. Az ívekkel, a formákkal, a tömegelhelyezéssel. Szóval azt kell, hogy mondjam, hogy minden, minden zseniális. Még az sem zavar, hogy ott van ez a talán komposztáló, amiben az összegyűjtött levélhulladék van, mert az is egy formaként értelmezhető. Nagyon jól van kiválasztva az expozíció ideje, nagyon szépek a vetett árnyékok a padlón, nagyon szép az üvegnek, a poharaknak az árnyéka. Valami olyat talált Eszter magának, ami egy hibátlan megoldás. Én erre nem is nagyon sokat akarok többet modnani, mert nem lehet ezt jobban cincálni. Ez három csillag. (hegyi)
értékelés: