Megtalálom lábnyomát követve, bármerre jár.

Nagyon beszédes, jól komponált képet küldött Ágnes a Talp leckére. Az ember lábnyoma, nyomot hagyni magunk után, nyomkövetés a hívószavak, bár ezt a képet én biztos a Magány leckébe küldtem volna. A kép címét azonban nem tudom értelmezni: hogy Jancsinak és Juliskának a magányos tengerparti férfialakhoz hogyan van köze. (hegyi)
értékelés:

Ilyenek az álmaim, színesek, körkörösek, zavarosak és végtelenek.

A köldök lecke nem tartozik a könnyű leckék közé, nem csak egy viszonyrendszert kell kialakítania vele az alkotónak, hanem meg kell találnia egy jellemző, de mégis értelmezhető elrugaszkodási pontot az asszociációhoz. Ha a képet cím nélkül értelmezem, ez az asszociáció létrejön. Ugyanakkor a cím egy újabb értelmezési síkot nyit: az álmok világát és e kettő együtt gyengíti egymást. Azt is el kell mondanom, hogy egy előző munkájánál Ágnes ezt a lépcsőmászó spirált már használta. Nekem az a kép ehhez a képhez képest erősebb, sokkolóbb, izgalmasabb. Ha az a kép nem volna, a cím nélkül ez a kép teljesítené a Köldök leckét. De így szeretném, ha Ágnes más eszközt használna a lecke megoldásához, kérem az ismétlést. (hegyi)

Közös megegyezéssel került ez a reklám leckére, mert egyébként csendéletnek indult, és én jobban is tudom értelmezni reklámként. Mégpedig azért, mert hordozza azokat az eszközöket, amit egy reklámfotó általában hordozni tud, tehát egy picit szebbé van formálva az a történet, mint a valóságban, olyan pillanat van kiragadva, amit a hétköznapokban nem figyelünk meg. Tehát mondjuk, ha veszek egy üveg vörös Bacardit, akkor én azt kiöntöm aztán csókolom. Nem azt fogom nézegetni, hogy milyen szépen folyik maga az ital. Tehát a reklámfotónak ez is egy jellegzetessége, hogy egy olyan pillanatot rögzít, amit a hétköznapokban nem figyelünk meg, ezt emeli egy kicsit ünnepivé, és ettől rugaszkodik ez el a valóságtól, és ez az, ami reklámfotóvá teszi. Nekem ez egy abszolút jól működik. Egy picit többet adtam volna a pohárból, most az súlypontban nekem egy kicsit kevesebbet kap, mint amennyi szükséges volna. Tehát hogyha a képtömeget figyelem, akkor a poharat, ha nem is a talpáig, de legalább ennek az oldalívnek az aljáig meg kellett volna hagyni. Reklámfotóknál az is fontos szempont, hogyha maga a reklámfotó nem hordozza a termék nevét, akkor legyen hely, ahova feliratokat tudnak tenni a grafikusok. Ez itt abszolút megvalósul, tehát szlogent is, reklámcímkét is rá lehet rakni. Én erre megadom a három csillagot azzal, hogy egy kicsit kompozícióban javítani kell. (hegyi)
értékelés:

Hit

Remény

Szeretet

Újévi "kívánság-kosár" eregetés

Nagyon kedvelem ezt a képsort, mert nagyon szerethető üzenetet hordoz. Nagyon tetszik az a fajta helyzet, amikor az ember azt mondja, hogy találtam az időben, az életemben olyan nyugalmi pontot, amikor áldozok saját magamra, vagy arra a kapcsolatra, akivel együtt vagyok annyit, hogy elkészítjük, gondolom közösen ezt a kis ballont, ha jól látom rizspapírból vagy selyempapírból, és úgymond a mi kis boldogságunknak, szeretetünknek a ballonját az égnek engedjük. Minden benne van ebben a képsorban, ami fontos. Azon vacillálok, hogy készítettem volna-e még képet. Lehet, hogy ennek itt van vége és én el tudom ezt fogadni, hogy igazándiból nem megyünk tovább, hanem megelégszünk azzal, hogy repül ez a kis szerkezet és az ölelkező pár nagy szeretettel és féltő gondoskodással figyel erre a kis szerkezetre, hogy a mi kis érzelmi üzenetünk hova jut, milyen magasra emelkedik. Tehát mondom, én ezt abszolút el tudom fogadni, hogy itt van vége, bár még mesélhető tovább is ez a történet. Mesélhető lenne. Tehát én azért mondom, nem tudom, ez most ennyi és így működik, tehát ezt így kell elfogadjam és ez így nekem három csillag. (hegyi)
értékelés:

*a kép címe idezet anyukámtól.
Ahol szabad vagyok, gondtalan, vidám, nyugodt... gyakran bohóckodom itt egyedül.

Mint megtudjuk, ez a képcím ez egy idézet s szerző édesanyjától. Én nagyon kedvelem ezt a képet. Nem túl bonyolult az az üzenetrendszer, amit hordoz, viszont ezt az üzenetrendszert, ezt jól teljesíti. Tehát látunk egy ilyen tengerparti helyzetet, ahol a szereplő egy sziklán hanyatt dobta magát, égnek emeli a lábát és mosolyog a kamerába. Ez nagyon kedves üzenet és nagyon kedves maga a megfogalmazás, bár azért azt mondom, hogy azért az is egy érdekes vonal, hogy ezen a képen nincs más szereplő, csak ő. Sem a távolban egy hajó, sem egy mit tudom én víz felett keringő sirály, sem mondjuk két turista, aki nézi, hogy ő mit csinál, tehát senki más, csak ő. Ebből kifolyólag ez a fajta öröm és játék az egyedül játszás élményét is adja, és ez is egy érdekes út, vagy ez is egy érdekes irány, amit ez a kép megszólít. Én kedvelem ezt a képet. Amiért kettő csillag lesz az az, hogy itt bizony lemaradt a láb. És bár fontos az a talapzat, ahonnan elrugaszkodunk, tehát ez a szikla és ennek az ábrázolása, de akkor vagy hátrébb mozdulok egy kicsit a fényképezőgéppel, vagy feljebb biccentem magát a gépet és akkor azt mondom, hogy benne van a lábacskám. Vagy, hogyha ez a beállítás van, akkor valamilyen szinten megpróbálom ellenőrizni azt, hogy mennyi látszik be. Tehát nekem most az, hogy a láb így kilóg a képből, az nem annyira szerencsés, ezért kettő csillag, de nagyon örülök neki, nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés: