A kép abszolút jól értelmezhető, nekem egyébként az Ágnes-féle kísérlet az óriással hasonló irány, mint ez a kép. Egy fotográfusi nézőpontot mutat, a szemszögnek egy jó megválasztásával egy képre kerül – az objektív torzítása által – a családi ház és a fa, és a kettő együtt a törpe és az óriás viszonylatában indokolja a címet is. Pozitívnak tartom abszolút, hogy András végre címben egyszerűsített. Ami kicsi problémám van: az egyszerűsítés a tónusrendben. Ha elindulok azon az úton, hogy grafikai megoldást keresek, és ez már közelít ehhez, az nem baj, de akkor ebben legyek következetes. Ez azt jelenti, hogy a mihez képest-ben is legyek következetes, tehát a háznál is ezt a tónusrendet kell követni, mint amit itt a fánál előállított András. Másrészt, ha már a természet hatalmáról beszélünk, akkor ezt a fajta megoldást egy tanulmánynak tartom abból a szempontból, hogy a fa rendben van, és érthető, a természetet jól szimbolizálja, ugyanakkor esetleges az, hogy miért pont ezzel a családi házzal van összehasonlítva. Szegény családi ház mit vétett, hogy most ő van a szőnyeg szélére állítva? Ennél egy kicsit lehetne találni jobb helyzetet is, de az ötlet jó, azt tartsa meg magának András, tartsa evidenciában, és keressen valami olyan helyzetet, ahol mind a két szereplő száz százalékos. Esetleg talál olyat is, ahol nincs a fába belegabalyodva az a villanyoszlop. Erre most adok kettő csillagot, de mindez mellett azt mondom, hogy ha tud András ismételni, akkor annak szívből örülnék. (hegyi)
értékelés: