Kellemes Telet Mindenkinek!

Köszönjük ezt az üdvözletet, nagyon örülök neki. Az a problémám ezzel a képpel, hogy három jól érzékelhető, és jól elkülöníthető képösszetevőből áll. Az egyik a modell. A modellnél valami árnyékot vet. Hogy ez a saját válla, vagy valami más tárgy, ezt nem tudom, de ez az árnyék elég csúnyán vágja szét az arcot, de nagyon személyes és jó az, ahogy a kamerába tekint. Van egy hátterünk, ami behatárolja időben és térben azt, hogy hol készül ez a kép. A kettő között van ez a rács, ezek a farönkből épített valamik. Ahhoz, hogy értelmezni lehessen, hogy ez micsoda és miért kerül oda, túlságosan szűk a vágás. Abban sem vagyok biztos, hogy ez nem lett volna megoldható enélkül, hogy Ágnes úgymond a világ tetején üdvözöl minket. Most azáltal, hogy ide bekucorodtunk, és ez így készül, ahogy, ez a két függőleges, és egy vízszintes valami szétdarabolja a képet. Az árnyék az arcon, és ez a darabolás kettő együtt sok. Ágnest össze tudom kötni a háttérrel érzelmileg is, és értelmileg is, de nem tudom ezt a közbülső helyzetet hova tenni. Ismétlés.