Színek nélkül

Ez egy jó fotográfia, nagyon kedvelem, legfőképpen azért, mert egy viszonylag egyszerű eszközzel sikerült Ágnesnek megmutatnia valamit. Talán ha egy kicsit lejjebb kerülünk, közelebb a földhöz, akkor lehet, hogy ez az egész egy más perspektívába, más helyzetbe tud kerülni. Ha ez csak egy erdei részlet lenne, és nem lenne benne a kerítés, és nem lenne benne az a nagyon fekete rész a közepén, akkor a többi, az ágak és az út önmagában tökéletesen rendben lenne ebben a képkivágásban is. Viszont ettől, hogy ezek ott vannak, és határozottan jelen vannak, ezek elkezdik a szemet vinni befelé, de most valahogy a szemem följebb akar menni, mint ahol ezek a jelek vannak. Bár a perspektivikus rész is, és ez az egész fekete részlet hasonló irányba vinne, mégis valahol föntebb keresem a fókuszpontot. Ott meg beakadna a fejem. Vagyis ha mennék, és ebben a magasságban mennék, akkor valószínű leverném a fejemmel ezeket a havas ágakat. Kettő csillag, de a kép tetszik. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Kedves Péter! Köszönöm a hozzászólást, és a verset is. És üdv a Suliban! Várjuk tőled is a munkákat, de legalább a hozzászólásokat.

Nagyon fura érzést sugall a képed.
Kitalálnék hozzá egy verset.
A - Búj-búj zöld ág helyett a fehér ágat.
Szinte versre ihlet.

Azt mondja a kép:

Maradj nyugalomban, mint a fák.
Mert szemben egy süllyedő láp vár.
Nézz csak nyugodtan körbe.
Mint saját titkos tükrödbe.
De ne menj a csapda közelbe.
Aludj csak békén és csendbe.

Azt is mondhatnám, hogy Jóskának külöm eme fotót. Szóval: Jóskának.

Új hozzászólás