Ebben a képben, ami nagyon izgalmas számomra, az a természeti formáknak és ennek a kovácsoltvas kerítésnek a kapcsolódása. Az a formai megfelelés, ami nagyon is jól látszik és nagyon is jól értelmezhető. Ez nagyon szép hátteret mutat. Mindehhez képest a kép előterében, vagyis pontosabban a középterében elhelyezkedő padok - ezek ilyen sörpadnak tűnnek, amit ennek az étteremnek a tulajdonosa kinnfelejtett – ezek egy másik történetet mutatnak. És ez a kettő jó kontrasztot hoz és jól indít egy történetet. Ugyanakkor a kép előtere viszonylag szűkre van hagyva, de ebben a viszonylag szűk előtérben is ez a hó és a hóban látszó nyomok azok, amik elindítanák ezt a mesét a tulajdonképpen a képen még intenzívebben. De most ez, ettől a kompozíciótól, ettől a vágástól lemetsződik és nincs ehhez megfelelő mennyiségű tér hagyva az előtérben. Tehát ha egy picit tágabbra hagyom ezt a kompozíciót, ha egy kicsit távolabbra megyek – már ha ez lehetséges egyáltalán -, akkor egy nyugodtabb, tényleg mondhatóan meseszerűbb üzenet kerülhet a fényképre. Én, tehát mindamellett, hogy nagyon kedvelem ezt a képet, nem vagyok 100 százalékig meggyőzve, hogy Eszter azt a pozíciót foglalta el a kamerájával, ami optimális. Ezt persze ő fogja tudni megmondani, hogy mennyi mozgástere volt még és mik lehettek azok az okok, amik miatt ezt a képkivágást választotta. Nekem most a képnek a jobboldalán van olyan rész, ami annyira nem tartozik szervesen ehhez az üzenethez, míg a képnek a baloldalához én még adtam volna egy picit ebből a fából. Erre én most kettő csillagot tudok adni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: