Tavasz?

Mi városi emberek ismerjük ezeket a képeket. Szerencsére idén, viszonylag gyorsan túllettünk ezen a latyaktároló állapoton. Amikor a tél szépségeiről beszél valaki, akkor számomra, aki a városban lakik, az sem elfelejthető, hogy ezek a szépségek viszonylag rövid ideig vannak meg, és ha bemegyünk a városba, akkor főképp ezekkel a feltornyozott gúlákkal találkozunk. Ez érthető és logikus, bár ismerek olyan helyet a világon, ahol ezeket, amikor összeszedik, el is szállítják, mintha szemetet szállítanának. Arról nem is beszélve, hogy amikor ezek elolvadnak, akkor marad utána sár is meg szemét is, mert jó szokással az emberek ide dobálják a szemetet azzal, hogy ami nem látszik, az nincs is.
   A kép nagyon tetszik, pontosan azért, mert viszonylag nagy részét elfoglalja ez a szürke, koszos hókupac, és közben mögötte látjuk azt, hogy az élet megy tovább. Itt nagy magányában áll ez a téli emlék, és közben már a fiatalok birtokba vették a teret: bicikliznek, görkoriznak, rollereznek, élik a maguk szabad életét. Ebben pontosan a mozgás, és a mozgás sokszínűsége miatt van benne egy nagyon erős életigenlés. Úgyhogy egy öröm, és én nagyon szeretem, és nagyon fontos ez a fajta kontraszt. Nagyon köszönöm azt, hogy ezt is megtapasztalhatjuk, és nem csak azt, amikor gyönyörűen nyílnak a virágok, vagy amikor szentimentálisnak mondható téli tájképeket kapunk, hanem azt a helyzetet, amit a városi ember élhet meg. A városban is megtalálható minden, ami a természetben körbevesz minket, csak itt minden egy kicsit másképp. Erre persze lehet azt mondani, hogy a városi embernek a koszos hó jut, bezzeg vidéken a tiszta, ropogós hó van. Ez sem teljesen igaz, egyrészt, másrészt más kihívások azok, amikkel a városi ember szembesül, de ez még nem jelenti azt, hogy ő ne találná meg az örömét. Pontosan erről szól a kép fölső része. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Új hozzászólás