3. Természetfotó

Fehér este
Mikor a jégkorszak elér minket!

Mivel a képnek az a címe, hogy „Fehér este”, és még az aláírás is azt írja, hogy „Mikor a jégkorszak elér minket”, bennem egy nagyon fontos kérdés vetődik fel. Van valami fehérhez közeli ezen a képen, jobb oldalt középtájékon egy lakás, ahol vagy megy a tévé, vagy neonnal világítanak. Nyilván van valami oka, hogy mitől ilyen narancssárga az egész, de az biztos, hogy ez az aranysárga lazúr, ami az egész képen, az egész felületen jelen van, ez nem félelmetes. Megmondom őszintén, ha nem tudnám a címet, a hozzá kapcsolt dolgokat, akkor én még akár azt is el tudnám képzelni, hogy ez Egyiptomban van egy nagyobb homokvihar után, és ezek a felületek, amelyek takarják a különböző építészeti formákat, vagy növényeket, ezek valójában valami nagyobb szél hatására a homok. Tehát azt én fontos dolognak tartom – hiszen ez egy különleges helyzet lehetett, hogy nem tudom, Egyesült Államokban vagy valahol egy déli területen hirtelen egy ilyen meglepő időszak jött és havazás történt –, nem tudom, hogy utólagosan be lehet-e avatkozni, de azt mondom, hogy a színeknek igenis van dramaturgiája. Ennek a képnek a színdramaturgiája most nem drámát, és nem félelmetes, meglepő dolgot közvetít, miközben úgy gondolom, hogy ez a kép éppen azért érkezett ide, mert egy egészen szokatlan eseményt rögzít. Úgyhogy az előző munkák és egy előrelépés figyelembe vételével két disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Tisztelet Harry Callahannak
Tisztelgés egy amerikai fotós előtt.

A kép igazából egészen szűkített módon a fehérek és halvány szürkék foltjaival dolgozik, amiben szinte tusrajzként vannak belehelyezve a kis ezek elszáradt virágkórók. Majdhogynem egy grafikának tekinthető kép ez, és mint ilyen a grafikai elemeket szépen távolságtartóan kezeli és nagyon jól ritmizál az egész kép. Örülök, hogy nem egy közhelyes megfogalmazás a téma, tehát ez a kép egy három disznós kép. Nem is tartozik, tehát amit most mondok az elemzéshez, hanem megint csak odasúgom, hogy – Jóska, hol vagy a képből? – de ezt csak Szőke mondja és nem a szokásos elemzés. Természetesen ez egy nagyon szép kép és nagyon szeretem, úgyhogy drukkolok neked, hogy minél több bátorságod legyen a saját munkáidhoz. Zárójeles megjegyzés, hogy Callahan Moholy-Nagy tanítványa volt. (szőke)
értékelés:

Tündérdomb
Mátra (kell a keret)

Azt kell, hogy mondjam a Tamásnak és én most nem a Hegyi vagyok, hanem a Szőke, hogy ezeknek a képeknek meg kell tudni állni a különböző keretek nélkül is, fekete és fehér keret nélkül is működnie kell, és hidd el Tamás, hogy a Mátra van olyan csodálatos mint a Bakony és hidd el, hogy ez a kép megáll ettől a fekete gyászkerettől függetlenül is. Tehát én most nem tekintem beküldött munkának a gyászkeretet és gyászkeret nélkül azt mondom, hogy ez egy nagyon szép három disznós tájkép - nem nagy asszociációs dobás, de szép. (szőke)
értékelés:

olvadás

Egy nagyon hosszú, vertikális rendszerű, szinte kép-verset látunk. Nem olyan régen Mikolics Mariann munkáját néztük meg, ahol egy horizontális, szintén hosszú pannószerű képet készített a Mariann. Itt is valami hasonló dolog történik, de egész szokatlan módon. Nagyon ritka az ilyen fajta, szinte fali-csíkszerű elmesélési mód. Nagyon, nagyon meglepő az egész, de azt kell, hogy mondjam, hogy helyénvaló a radikális választás, amit Dani ezzel a tavaszvárakozással mesél itt nekünk. Olyan, mintha egy képregény lenne. Úgyhogy ez a kép egyértelműen három disznós kép, a kamáslis cipő kitűnő, mert a forma így tud érvényesülni igazán. (szőke)
értékelés:

A hegyekben

Nagyon szeretem ezt a képet. Pontosan kifejezi ezt az egész hangulatot Galyatető környékén. Hiányolom az előtér történetet, az egészen közeli történetet, az erősítené föl ennek a drámaiságát, ezt a Japán harcművészeti filmekben látható vésztjósló, befelé mozgó teret. Ennek nagyon jót tett volna, hogyha az előtérben valami megjelenik. Legyen az gally más megvilágításban, emberi alak, bármi. A távlatait is erősítette volna a képnek. Kettő disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Jégbe zárva

A mikrovilág, parányi felületek világa mindig is egy hálás fényképészeti lehetőség. Nagyon sok apróság jelenik meg itt is ezen a növényfotón, növények fotóján. Különösen izgalmas a kép bal fölső részén talán boróka vagy valami hasonló növénynek a kis barna színű növényhajtásai. Picit azt érzem, hogy amikor lehetőség nyílott arra, hogy Mariann betekintsen ebbe a csodálatos világba a kamera által, akkor túl sok minden ragyogott elő. Például a kép bal alsó felén a jégnek van egy nagyon szép kékes rajzolata, ott valamilyen kis repedés vagy vízfolyás megcsillantja ezt a felületet, csodálatosan szép. A bal oldali résznél egy virágszirom lilái egészen izgalmasak. Majdnem középen kicsit jobbra maga ez a növényforma, a bimbók, a felületek, ez megint csak egy egészen izgalmas kis csoportkép. Ezek mind együtt vannak itt jelen ezen a képen, de azt kell hogy mondjam, hogy nem állnak össze. Tehát ennél a képnél talán érdemes lenne eldönteni azt, hogy pontosan mi lesz a merítésem, és lehet, hogy ha kevesebbet fogok, akkor többet tudok emelni. Tehát én nagyon jónak tartom azt az irányt, hogy elkezdtél ezekbe a mikrokörnyezetekbe megérkezni, de itt is ugyanúgy kell ezt tulajdonképpen kezelni, mintha egy beállított, vagy egy modellel történő fotózás zajlana. Én erre egy disznót tudok most adni. (szőke)
értékelés:

Téli kompoziciók.jpg
Téli kompoziciók.jpg

Land art, vagy minek hívják ezt, amely a 70-es, 80-as években nagyon közkedvelt stílus volt. Ugye itt alapvetően ritmusokat látunk, táj-ritmusokat, terepjáró csíkot a picit behavazott tarlón, a másikon pedig hát az elektromos oszlopok amely itt mint egy obeliszk, mint egy égbenyúló forma jelentkezik. Tehát talán nem véletlen, hogy egy A-B párhuzamot küldött be a Jóska, egy nőiséget és egy férfi attitűdöt. Mind a két kép önállóan is megélne, és itt jól is egészítik ki egymást. Én azt gondolom, hogy a három disznó megvan, Jóskától megszokott precizitás van itt jelen. Annyit megkockáztatnék, hogy azért jó lenne hogyha néha egy kicsit engedne annak a Kepes Jóskának is, akiben benne van a lágyság, benne van a játékosság és akkor most vess meg, benne van a nőiség is, tehát a mostani munkák, amiket kapok azok egyszerűen vitathatatlanok, tehát nem tudok vitatkozni semmivel, csak annyi - itt súgva mondom - a problémám, hogy így "rendbe vannak" és én ismerem a Jóskát, láttam a Jóskának azt a részét is, amelyben a Jóskában az esendőség is ott van. Tehát várnám ezt. (szőke)
értékelés:

Kikötő

Ezen a képen valamilyen külön technikai trükk van alkalmazva, hogy így be van sötétítve a széle és ez a fajta hatás a régi, analóg, kevésbé korszerű gépek sajátja, tehát mindenféleképp érződik ezen a képen az, hogy Jóska nagyon is vonzódik ehhez az archaikus szemlélethez. Abszolút szimmetriára, geometriára építő kép, higgadt, szinte mérnöki munka, és mint ilyet úgy gondolom, hogy teljesít is a Jóskától megszokott precizitással. Nagyon érdekes ez a jövőbe mutató varázsnyíl, mert ha egy picit megnézzük, itt van egy elég trükkös dolog, tehát a Kepes Jóska másik énje, hogy miközben ezt egy jól szerkesztett átlagos téli képnek gondolnánk, egy valahova a horizont felé mutató mágikus nyíl is megtalálható ezen a képen, csak egy picit próbáljatok hunyorítani és meg fogjátok érezni.
   - Egy dolgot még hadd mondjak hozzá – szól közbe Zsolt -, hogy te elmondtad azt az archaizáló technikát, ami az analóg fényképezésre volt jellemző és én ehhez azt mondom, hogy igen, csak ez nekem egy picit ellentétes - és ez nem csak Kepes Jóskára igaz -, hogy az élességet a képen mindig egy picit mintha túlhúznátok, ez is egy valószínűleg utólagos beavatkozás és nem az objektív rajzol ilyen élesen - a két dolog egymásnak ellentmond, mert azok az régebbi objektívek, ahol fellépett ez a maszkolós hatás, nem voltak ennyire rajzosak. Tehát, hogyha úgy döntök, hogy archaizálok, akkor ott harmóniába kell kerülniük ezeknek az eszközhasználatoknak, és akkor tudod bevinni a nézőt abba a világba. Érdemes megfigyelni, hogy mik voltak ennek a stilisztikai sajátosságai. Tehát ahogy most itt a sötét felület az oldalrésznél megjelenik, az ilyen korú képekre jellemző, tehát ha ez egy eredeti 1918-as kép lenne, mondjuk egy üvegnegatívon, akkor biztos, hogy az elmúlt idő valamilyen módon nyomot hagyott volna. Nem feltétlenül következik ebből, hogy ezt a nyomot manipulálni kellett volna a képen, gondolok itt a felületi karcokra, sérülésekre, de mindenesetre érdemes egy ilyen munka kapcsán átnézni azt, hogy azok a korabeli képek a technikai eszközökből adódóan milyen kis trükköket alkalmaztak. Például Pierre Bonnardtól, aki egy nagyon híres festőművész, nem oly régen Franciaországban egy albumot adtak ki az ő fotóiból, amely azért döbbenetes, mert egyrészt Bonnard idejében kezd el a fotó hozzáférhetővé válni, természetesen csak a nagyon gazdagok számára, de Bonnard végigfényképezi a családi életét, a modelljeit, sőt a híres festményeiből kettőnek a fotóváltozatát is megtaláljuk. Amely nyilván utána a festmény változatot generálhatta. És ezek a nagyon régi képek hordoznak hasonló hangulatokat, de érdemes ezekből meríteni, megfigyeléseken keresztül. Három disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Havazik

Olyan lecke nincs, hogy A tél?

Egy nagyon szép tájképet látunk, azt is mondhatnánk, hogy ez egy képeslap is lehetne. Ez a Hegyinek a külön heppje, hogy ez a keretezés a kereten belül nem szükséges, nem ad hozzá a képhez, imitálása valaminek, ami nincs. Ugyan nagyon vékonyan, de itt van egy fekete keret, ami gyászossá teszi ezt az üzenetet. Ami kompozícióban döntési helyzet lenne az az, hogy akkor most mi érdekel engem jobban? A vízen való tükröződés, vagy pedig a háttérben lévő hegyek. Tehát most valahogy ennek az arányrendszere nem egészen eldöntött. Mind a kettő izgalmas lenne, de akkor egy sokkal határozottabb döntést kéne hozni. Ugyanakkor hát a tél leckére persze elfogadom. Annyit azért hozzáteszek, hogy ezek a leckék is, a tavasz, a nyár, az ősz meg a tél, főképp, hogy ti könyörögtétek ki, hogy legyen tél, mert nekünk nem volt eszünkben telet csinálni, pontosan azért, hogy ne legyen ennyire didaktikus a rendszer, de ha már van, ezeknél is azért egy kis transzpozíciót, egy kis elrugaszkodást azért jó lenne, ha belevinnétek a képbe, hogy mitől Viktóriás ez a kép? Mi közünk a télhez? Tehát a tél nem csak annyi, hogy látunk egy szép tájképet. Neked mi közöd hozzá? Neked. Mert ha neked van ebből egy élményed és azt velem meg tudod értetni, akkor közelebb kerülünk hozzád, másrészt pedig a képeslap történettől tudunk elrugaszkodni. (szőke-hegyi)
értékelés:

Egy nyár a paradicsomban
Készül az öcsi paradicsomlé.

Csendélet elemek, a csendélet rendszerei láthatóak itt és érzékelhető az is, hogy a fotós élménnyel közelít mindahhoz a látványrendszerhez amely nyilván ott az adott munkából, a paradicsom passzírozás, paradicsom befőtt vagy nem tudom hogy hívják, püré készítésekor megragadta őt. Az alapvető problémám az, hogy zseniális részlet megfigyeléseket lehet felfedezni, nemcsak az előtérben lévő fémtál fényeivel, formáival, nemcsak a laposabb, a háttérben látható laposabb tálban elhelyezett anyagokkal és az oda beérkező ellenfénnyel dolgozó, munkálkodó kezekkel, hanem a kép jobb fölső sarkában is egy egészen izgalmas tükröződő felületet láthatunk a még egész paradicsomformákon és abból a tükröződésből látható, sejthető, hogy ebben a teremben valahol egy ablak, amelynek a fényei itt megjelennek. A problémám az, hogy egyszerre három zseniális út is jelentkezik ezen a képen és a bőség zavarában maga a fotós az, aki nem dönti el, hogy akár egy képsorozatban, akár külön megfigyelésekkel, a külön megfigyeléseket, a fénytani megfigyeléseket, formai megfigyeléseket, csendéletszerű szellemiséget külön dolgozza fel. Olyan ez, mint egy nagy esküvői étlap, ahol minden egyszerre van összezsúfolva, és egyszerre jelentkeznek. Tehát a problémát abban látom, hogy László azon túl, hogy az élmény erőteljes volt, nem döntötted el, hogy az egyszerű tudósításon túl hogyan tudsz továbblépni. Az örömöt lehet érezni, az alkotás örömét a fényekkel, formákkal, de nem voltál elég határozott, vagy szőrösszívű magaddal, hogy ezekből a kis kincsekből, ezekből a féldrágakövekből melyiket válaszd. Meg kell hoznod tudni azt a döntést, pontosan a magad szempontjából az elbeszélés módod miatt, hogy eljusson a közönséghez az amit üzenni akarsz, hogy prioritást hozz létre. A belógó vörös tál, a félbehagyott kéz, ezek mind igazából nem a ritmikai érzéketlenség miatt, hanem a döntés meghozatalának hiánya miatt jönnek létre. Nagyon jó az irány, csak kellene előtte, mielőtt a gépet elkattintod magadban hozni egy döntést, hogy mi az üzenetem. Egy disznó. (szőke)
értékelés:

Ősz
Csipkebokor és a pákozdi medence

Előtér és a háttér viszonylatával dolgozik itt Csongor, és alapvetően egy klasszikus, útleíráshoz is használható tájképet látunk, amely nagyon szépen egy konszolidált formát, egy konszolidált rendszert közvetít. Ki kell mondani azt, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem biztos, hogy szükséges valaminek avantgardnak, döntött képnek és abszurdnak lenni, hanem egyszerűen a táj szépségét, az őszi fényeket, színeket próbálja Csongor rögzíteni. Nagyon jópofa, ahogy a csipkebogyók itt a közelben látszanak. Talán annyit lehetett volna, egy picit manipulálni, hogy esetleg ez az égbe lógó egy szára a vadrózsának, meg az az elszáradt fa, ezt a kettőt esetleg meg lehetett volna igazítani, és akkor a háttérben lévő hegy-forma és az előtérben lévő növények nagyon szépen illeszkedtek volna. De megvan a két disznó a képre. (szőke)
értékelés:

Kesztyűk
Októberben, Norvégiában.

Román bábfilmek és NDK animációk jutnak eszembe erről a képről, amelyben gyerekkoromra visszaemlékezve folyamatosan ilyen vékony mesefigurák verik meg egymást és vödröket és lavórokat húzkodnak ide-oda, és sokszor fölvetődött bennem, hogy azok a gyerekek, akik ilyen mesén nőnek föl, azok utána milyen felnőttként vannak jelen a mai világban, és nézzünk ránk, jelesül a Pedellusra, Hegyi Zsoltra, vagy az Osztályfőnökre, Szőke Andrásra, tessék, itt van az eredmény, egy 41 éves és egy 46 éves embernél. Szóval ennek az előképét látom itt, szinte visszaidéződve a saját gyerekkoromból. Nagyon örülök annak, hogy ebben a kiégett, kiégetett filmtónusban az előtérben lévő kerítés formák szinte belevágódnak a képsíkba, mintha a fekvő formátumú képből kivágtak volna egy-egy darabokat. Ez hátra, mintegy faliképre helyezi a kesztyűket, a száradó kesztyűket és a mögötte lévő kis kertet. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy ha egy picikét a hátteret lehetett volna manipulálni, hogy tónusaiban ettől a pop art-os, csíkos, horgolt felülettől eltérjen, úgy még pontosabban működne az előtér, középtér, háttér tengely, amelyben ugye az előtér alatt értjük a kerítésformákat az éles, vágott egyeneseivel, középtérnek a kesztyűk szóló színpadi történetét és a háttér festményt, amelyben a festett táj megjelenik, mindez az operai betét, a háttérben pedig a kerítést, a füvet, a barnás színű fákat és a hátsó nyaraló épületet. Tehát egy picit a háttér színvilágát igazítottam volna és akkor tökéletes lenne ez a munka, de a három disznó így is megvan. (szőke)
értékelés:

Őszöm, Őszöd, Őszünk
javítás

Balatonőszöddel meghatározó élményem van. Az egyszer egy céges rendezvény volt, ahol a vízipóló válogatottal együtt kellett volna csoportot vezetni, de a vízipóló válogatott annyira erőszakoskodott, hogy négy pálinkát belém töltöttek. Aznap nem nagyon ettem, mert Kaposvárra kellett mennem. Úgyhogy 15 perc múlva olyan mocskos részeg voltam, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Bodrogi Gyula vállán sírtam és aztán valahol a negyedik emeleten ébredtem föl a szállodában. Asszem tizenkétszer hánytam. Aztán amikor vége volt a programnak úgy mentem haza nagy nehezen Kaposvárra. És, hát aztán elhatároztam, hogy részeg rendezvényen nem iszom, másrészt azt hiszem, hogy többet nem hívtak Balatonőszödre szervezet-fejlesztő tréningre.
   A kép egy tájkép, amely előtér, középtér és háttér megtartásánál tulajdonképpen ferde tengellyel dolgozik. Ez alatt a szokatlan meghatározás alatt azt értem, hogy a jobboldali részben egy fekete foltként valószínűleg egy csónak látszik életlenben, ez a közvetlen előterünk. A középtérben a bal alsó sarokban két vadkacsa és a háttér az pedig ez a sziluettes benyúló vízpart fákkal. Mindezeket a hullámzó víz és a lemenő nap fogja össze. Az arányok most részletgazdagságban a tengerről szólnak, vagy erről a vízről, vagy a Balatonról. A tengelyünk, amelyről pedig beszéltünk, ez a hármas folthatás, az pedig igazából csak kizárólag foltokként működik. Most az arányok tehát erre a színes felületre, erre a háttérfelületre, plakátfelületre tevődnek és a három sziluettes forma igazából sematikus marad. Pont ez a baja a képnek, mert valójában a fontosabb üzenetrendszer, tehát a mérleg nyelvének pozicionálása azt kívánná meg, hogy az előtérben lévő hajó és a lánca, a kacsák és a háttérben lévő fák formái kapjanak valamilyen módon nagyobb hangsúlyt. Azért nem ez a három forma kapja a pozíciót, mert a sziluettesség eltűntet mindenfajta részletet és így igazából egy másik sík, egy másik kép jelenik meg ebben az ideküldött képben. Az én meglátásom az, hogy mindez azért történt meg, mert attól függetlenül, hogy egy érdekes szójáték a címe a képnek, nincs igazából eldöntve, hogy Csősz Gerely milyen kapcsolatban van az ősszel. Ezért ezt visszaadnám ezt a házi feladatot. (szőke)

Úton

A képet, hadd tegyem hozzá, hogy nem azért szeretem, mert hogy a tükröződést végül is Anita megtalálja, nagyon sok ilyen kép készül. Nem csak azért örülök ennek, mert az út a mögötte lévő történésekkel a mögötte haladó autóval is látható, hanem azt szeretem ebben a képben, hogy Anita jelen van. Jelen van a tükör jobboldali részében a kis kamerájával. Még nagyobb lett volna az örömöm, hogyha valahogy tud annyit játszani evvel az egésszel, hogy ott az arc, vagy a szem egy pillanatra, vagy a haj megjelenhet még ott a kamera ezüstje mögött. És talán ez a ragyogó naplemente, vagy ősz, vagy világítás visszatükröződése a kép jobb szélső részében a tükröződő lámpa csillanó felületén, ha abból egy picit több tudott volna lenni, akkor azt mondom, hogy ez egy 100 százalékosan tökéletes kép. Ezekkel a tükröződésekkel nagyon sokat lehet pilinckázni, nagyon hálás helyzetek. Én azt gondolom, hogy azért jó ez, mert egy ujjgyakorlat erre a bizonyos őszre. Mivel a kézjegy ott van a tükröződésben én el tudom fogadni és azt tudom mondani, hogy Anitától sokkal erősebb képeket is kaptunk már, tudom, hogy tud ennél erősebbet is, de azt gondolom, hogy a két disznó megvan. Biztos, hogy fog még küldeni ősz kategóriára később is. (szőke)
értékelés:

Gondolkodom, tehát vagyok!
A pákozdi ingóköveket keresve gondolkodóba esék.

Megismételném azt a Falusi Csongornak, amit a Mi a szösz ez? című képénél a 19-es lecke ősznél elmondtam. Ugyanazok érvényesek erre a képre is. Szeretem ezt a képet, de azt gondolom, hogy egy családi album kezd kialakulni, és ennél egy picit tovább kellene lépnie Csongornak. Azért merem ezt megkockáztatni, mert azt látom, hogy a fotók minősége, a fotók kompozíciós rendje az alkotót alkalmassá teszi erre, hogy ilyenformán azt kérjem, hogy Csongor ezek a történetek rólad szólnak, de mégiscsak védekezel valamilyen szinten, úgyhogy visszaadnám a nyarat ismétlésre. Ugyanazokkal a megjegyzésekkel amit az előző képnél elmondtam. (szőke)