3. Természetfotó

Tisztelgés egy amerikai fotós előtt.

A kép igazából egészen szűkített módon a fehérek és halvány szürkék foltjaival dolgozik, amiben szinte tusrajzként vannak belehelyezve a kis ezek elszáradt virágkórók. Majdhogynem egy grafikának tekinthető kép ez, és mint ilyen a grafikai elemeket szépen távolságtartóan kezeli és nagyon jól ritmizál az egész kép. Örülök, hogy nem egy közhelyes megfogalmazás a téma, tehát ez a kép egy három disznós kép. Nem is tartozik, tehát amit most mondok az elemzéshez, hanem megint csak odasúgom, hogy – Jóska, hol vagy a képből? – de ezt csak Szőke mondja és nem a szokásos elemzés. Természetesen ez egy nagyon szép kép és nagyon szeretem, úgyhogy drukkolok neked, hogy minél több bátorságod legyen a saját munkáidhoz. Zárójeles megjegyzés, hogy Callahan Moholy-Nagy tanítványa volt. (szőke)
értékelés:

Egy nagyon hosszú, vertikális rendszerű, szinte kép-verset látunk. Nem olyan régen Mikolics Mariann munkáját néztük meg, ahol egy horizontális, szintén hosszú pannószerű képet készített a Mariann. Itt is valami hasonló dolog történik, de egész szokatlan módon. Nagyon ritka az ilyen fajta, szinte fali-csíkszerű elmesélési mód. Nagyon, nagyon meglepő az egész, de azt kell, hogy mondjam, hogy helyénvaló a radikális választás, amit Dani ezzel a tavaszvárakozással mesél itt nekünk. Olyan, mintha egy képregény lenne. Úgyhogy ez a kép egyértelműen három disznós kép, a kamáslis cipő kitűnő, mert a forma így tud érvényesülni igazán. (szőke)
értékelés:

A mikrovilág, parányi felületek világa mindig is egy hálás fényképészeti lehetőség. Nagyon sok apróság jelenik meg itt is ezen a növényfotón, növények fotóján. Különösen izgalmas a kép bal fölső részén talán boróka vagy valami hasonló növénynek a kis barna színű növényhajtásai. Picit azt érzem, hogy amikor lehetőség nyílott arra, hogy Mariann betekintsen ebbe a csodálatos világba a kamera által, akkor túl sok minden ragyogott elő. Például a kép bal alsó felén a jégnek van egy nagyon szép kékes rajzolata, ott valamilyen kis repedés vagy vízfolyás megcsillantja ezt a felületet, csodálatosan szép. A bal oldali résznél egy virágszirom lilái egészen izgalmasak. Majdnem középen kicsit jobbra maga ez a növényforma, a bimbók, a felületek, ez megint csak egy egészen izgalmas kis csoportkép. Ezek mind együtt vannak itt jelen ezen a képen, de azt kell hogy mondjam, hogy nem állnak össze. Tehát ennél a képnél talán érdemes lenne eldönteni azt, hogy pontosan mi lesz a merítésem, és lehet, hogy ha kevesebbet fogok, akkor többet tudok emelni. Tehát én nagyon jónak tartom azt az irányt, hogy elkezdtél ezekbe a mikrokörnyezetekbe megérkezni, de itt is ugyanúgy kell ezt tulajdonképpen kezelni, mintha egy beállított, vagy egy modellel történő fotózás zajlana. Én erre egy disznót tudok most adni. (szőke)
értékelés:

Ezen a képen valamilyen külön technikai trükk van alkalmazva, hogy így be van sötétítve a széle és ez a fajta hatás a régi, analóg, kevésbé korszerű gépek sajátja, tehát mindenféleképp érződik ezen a képen az, hogy Jóska nagyon is vonzódik ehhez az archaikus szemlélethez. Abszolút szimmetriára, geometriára építő kép, higgadt, szinte mérnöki munka, és mint ilyet úgy gondolom, hogy teljesít is a Jóskától megszokott precizitással. Nagyon érdekes ez a jövőbe mutató varázsnyíl, mert ha egy picit megnézzük, itt van egy elég trükkös dolog, tehát a Kepes Jóska másik énje, hogy miközben ezt egy jól szerkesztett átlagos téli képnek gondolnánk, egy valahova a horizont felé mutató mágikus nyíl is megtalálható ezen a képen, csak egy picit próbáljatok hunyorítani és meg fogjátok érezni.
   - Egy dolgot még hadd mondjak hozzá – szól közbe Zsolt -, hogy te elmondtad azt az archaizáló technikát, ami az analóg fényképezésre volt jellemző és én ehhez azt mondom, hogy igen, csak ez nekem egy picit ellentétes - és ez nem csak Kepes Jóskára igaz -, hogy az élességet a képen mindig egy picit mintha túlhúznátok, ez is egy valószínűleg utólagos beavatkozás és nem az objektív rajzol ilyen élesen - a két dolog egymásnak ellentmond, mert azok az régebbi objektívek, ahol fellépett ez a maszkolós hatás, nem voltak ennyire rajzosak. Tehát, hogyha úgy döntök, hogy archaizálok, akkor ott harmóniába kell kerülniük ezeknek az eszközhasználatoknak, és akkor tudod bevinni a nézőt abba a világba. Érdemes megfigyelni, hogy mik voltak ennek a stilisztikai sajátosságai. Tehát ahogy most itt a sötét felület az oldalrésznél megjelenik, az ilyen korú képekre jellemző, tehát ha ez egy eredeti 1918-as kép lenne, mondjuk egy üvegnegatívon, akkor biztos, hogy az elmúlt idő valamilyen módon nyomot hagyott volna. Nem feltétlenül következik ebből, hogy ezt a nyomot manipulálni kellett volna a képen, gondolok itt a felületi karcokra, sérülésekre, de mindenesetre érdemes egy ilyen munka kapcsán átnézni azt, hogy azok a korabeli képek a technikai eszközökből adódóan milyen kis trükköket alkalmaztak. Például Pierre Bonnardtól, aki egy nagyon híres festőművész, nem oly régen Franciaországban egy albumot adtak ki az ő fotóiból, amely azért döbbenetes, mert egyrészt Bonnard idejében kezd el a fotó hozzáférhetővé válni, természetesen csak a nagyon gazdagok számára, de Bonnard végigfényképezi a családi életét, a modelljeit, sőt a híres festményeiből kettőnek a fotóváltozatát is megtaláljuk. Amely nyilván utána a festmény változatot generálhatta. És ezek a nagyon régi képek hordoznak hasonló hangulatokat, de érdemes ezekből meríteni, megfigyeléseken keresztül. Három disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Készül az öcsi paradicsomlé.

Csendélet elemek, a csendélet rendszerei láthatóak itt és érzékelhető az is, hogy a fotós élménnyel közelít mindahhoz a látványrendszerhez amely nyilván ott az adott munkából, a paradicsom passzírozás, paradicsom befőtt vagy nem tudom hogy hívják, püré készítésekor megragadta őt. Az alapvető problémám az, hogy zseniális részlet megfigyeléseket lehet felfedezni, nemcsak az előtérben lévő fémtál fényeivel, formáival, nemcsak a laposabb, a háttérben látható laposabb tálban elhelyezett anyagokkal és az oda beérkező ellenfénnyel dolgozó, munkálkodó kezekkel, hanem a kép jobb fölső sarkában is egy egészen izgalmas tükröződő felületet láthatunk a még egész paradicsomformákon és abból a tükröződésből látható, sejthető, hogy ebben a teremben valahol egy ablak, amelynek a fényei itt megjelennek. A problémám az, hogy egyszerre három zseniális út is jelentkezik ezen a képen és a bőség zavarában maga a fotós az, aki nem dönti el, hogy akár egy képsorozatban, akár külön megfigyelésekkel, a külön megfigyeléseket, a fénytani megfigyeléseket, formai megfigyeléseket, csendéletszerű szellemiséget külön dolgozza fel. Olyan ez, mint egy nagy esküvői étlap, ahol minden egyszerre van összezsúfolva, és egyszerre jelentkeznek. Tehát a problémát abban látom, hogy László azon túl, hogy az élmény erőteljes volt, nem döntötted el, hogy az egyszerű tudósításon túl hogyan tudsz továbblépni. Az örömöt lehet érezni, az alkotás örömét a fényekkel, formákkal, de nem voltál elég határozott, vagy szőrösszívű magaddal, hogy ezekből a kis kincsekből, ezekből a féldrágakövekből melyiket válaszd. Meg kell hoznod tudni azt a döntést, pontosan a magad szempontjából az elbeszélés módod miatt, hogy eljusson a közönséghez az amit üzenni akarsz, hogy prioritást hozz létre. A belógó vörös tál, a félbehagyott kéz, ezek mind igazából nem a ritmikai érzéketlenség miatt, hanem a döntés meghozatalának hiánya miatt jönnek létre. Nagyon jó az irány, csak kellene előtte, mielőtt a gépet elkattintod magadban hozni egy döntést, hogy mi az üzenetem. Egy disznó. (szőke)
értékelés:

Októberben, Norvégiában.

Román bábfilmek és NDK animációk jutnak eszembe erről a képről, amelyben gyerekkoromra visszaemlékezve folyamatosan ilyen vékony mesefigurák verik meg egymást és vödröket és lavórokat húzkodnak ide-oda, és sokszor fölvetődött bennem, hogy azok a gyerekek, akik ilyen mesén nőnek föl, azok utána milyen felnőttként vannak jelen a mai világban, és nézzünk ránk, jelesül a Pedellusra, Hegyi Zsoltra, vagy az Osztályfőnökre, Szőke Andrásra, tessék, itt van az eredmény, egy 41 éves és egy 46 éves embernél. Szóval ennek az előképét látom itt, szinte visszaidéződve a saját gyerekkoromból. Nagyon örülök annak, hogy ebben a kiégett, kiégetett filmtónusban az előtérben lévő kerítés formák szinte belevágódnak a képsíkba, mintha a fekvő formátumú képből kivágtak volna egy-egy darabokat. Ez hátra, mintegy faliképre helyezi a kesztyűket, a száradó kesztyűket és a mögötte lévő kis kertet. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy ha egy picikét a hátteret lehetett volna manipulálni, hogy tónusaiban ettől a pop art-os, csíkos, horgolt felülettől eltérjen, úgy még pontosabban működne az előtér, középtér, háttér tengely, amelyben ugye az előtér alatt értjük a kerítésformákat az éles, vágott egyeneseivel, középtérnek a kesztyűk szóló színpadi történetét és a háttér festményt, amelyben a festett táj megjelenik, mindez az operai betét, a háttérben pedig a kerítést, a füvet, a barnás színű fákat és a hátsó nyaraló épületet. Tehát egy picit a háttér színvilágát igazítottam volna és akkor tökéletes lenne ez a munka, de a három disznó így is megvan. (szőke)
értékelés:

A képet, hadd tegyem hozzá, hogy nem azért szeretem, mert hogy a tükröződést végül is Anita megtalálja, nagyon sok ilyen kép készül. Nem csak azért örülök ennek, mert az út a mögötte lévő történésekkel a mögötte haladó autóval is látható, hanem azt szeretem ebben a képben, hogy Anita jelen van. Jelen van a tükör jobboldali részében a kis kamerájával. Még nagyobb lett volna az örömöm, hogyha valahogy tud annyit játszani evvel az egésszel, hogy ott az arc, vagy a szem egy pillanatra, vagy a haj megjelenhet még ott a kamera ezüstje mögött. És talán ez a ragyogó naplemente, vagy ősz, vagy világítás visszatükröződése a kép jobb szélső részében a tükröződő lámpa csillanó felületén, ha abból egy picit több tudott volna lenni, akkor azt mondom, hogy ez egy 100 százalékosan tökéletes kép. Ezekkel a tükröződésekkel nagyon sokat lehet pilinckázni, nagyon hálás helyzetek. Én azt gondolom, hogy azért jó ez, mert egy ujjgyakorlat erre a bizonyos őszre. Mivel a kézjegy ott van a tükröződésben én el tudom fogadni és azt tudom mondani, hogy Anitától sokkal erősebb képeket is kaptunk már, tudom, hogy tud ennél erősebbet is, de azt gondolom, hogy a két disznó megvan. Biztos, hogy fog még küldeni ősz kategóriára később is. (szőke)
értékelés: