3. Természetfotó

Őszi csendélet almákkal (I)

Én nagyon örülök ennek a képnek, éspedig azért örülök, mert végre valaki kezdi komolyan venni azt, hogy a fotóstanulmányoknak egy nagyon szerteágazó bázisát tudja megadni a csendélettel való foglalkozás. Ugye három almából látunk itt beállítva egy csendéletet. És erre mondhatnánk rögtön azt, hogy ez egy nagyon szépen beállított, nyugalmas kép, köszönjük, és három disznó – meg elkezdhetjük fénytanilag, kompozícióban, térbeliségben is elemezni. Ha túllépünk azon, hogy pontosan azáltal tud meghökkentő lenni, hogy mennyire egyszerű eszközökkel dolgozik akkor azt mondom, hogy itt van három tárgy, és ennek a három tárgyból két almának nagyjából egyforma színvilága van, nem tudom milyen fajta alma, de kettő az nagyjából egyforma, és van egy harmadik, amin rajta van hagyva a kis levélszár meg a levelek is, és ezen egy mélyebb bordó szín jön rajta létre, és kevésbé sérült is, mint a másik kettő alma. De meghozott egy döntést a Jóska, hogy ezt az almát tette a háttérbe, és a másik kettőt egy kicsit előrehozva. Ezt én el tudom fogadni, de felmerül egy kérdés, hogy mi van akkor, ha ez az alma kerül az előtérbe, és a másik kettő a háttérbe, hiszen itt fényekről is van szó, és ha megnézzük, akkor pontosan attól, hogy ez hátérbe van rakva, az egyébként is sötét alma még hátrébb kerül. Tehát a térbeli helyzetén túlmutatva kerül a másik két almához képest hátrébb; a színe miatt, a tónusa miatt. Ha ez megfordulna, akkor lehet, hogy pont kiegyenlítődne ez a különbség. Ezzel nem mondom azt, hogy meg kell fordítani, csak az egy kérdés számomra, egy megfigyelés, hogy mit tudunk létrehozni a színekkel, a világosságértékekkel, a tónusokkal. Úgyhogy ezért is tartom én ezt egy nagyon fontos tanulmánynak, mert ezzel a kérdéskörrel tud foglalkozni, és én arra tudnám sarkallni őt, hogy csak így tovább, és szeretnék látni még megoldásokat és gyakorlatokat, merthogy ezek fognak visszaköszönni, például ha majd egyszer három modellel dolgozunk, akiknek különböző színű a ruhája, más a haja, más tónusú az arcbőre, akkor ugyanezekkel tudunk ezekre a differenciákra vagy ráerősíteni, vagy pedig ezeket kiküszöbölni. Ha inverz beállítást alkalmazunk, tehát mint itt, az kerül hátra, ami fényben és tónusban előre kívánkozna, ez egy tökéletesen működő megfejtés, de akkor ennek valami konkrét indokának kell lennie - mondjuk, hogy az esendő, nem épp kelendő két sérültebb almát emelem piedesztálra, míg a szép és tökéletes példány minden szépsége ellenére úgymond a szép, de üres kategóriába kerül, vagyis az önmagáért való szépség élményénél fontosabb a tartalmas, megélt, ettől akár sérült világ, szóval ez egy jó irány lehet, de akkor ennél is határozottabbnak kell lenni. Ezért mint tanulmány ez a kép nagyon fontos, és köszönöm, három disznó. (hegyi)
értékelés:

Hurrá

Egy nagyon izgalmas képet látunk, egy tükröződéssel dolgozik itt is az alkotó, valamilyen útszéli helyzet lehet ez valami nagy ház melletti járda melletti pocsolya, amiben a főszereplő tükröződve jelenik meg. Egy jó és határozott döntést hozott az alkotó, hogy a gyerek gumicsizmája fölött rögtön vágja a képet – talán még egy 5-6 milliméterrel lehetett volna lejjebb vágni, hogy a nadrágszár még kevésbé legyen benne a képben, de egy nagyon jó és nagyon érdekes térjátékot hoz létre az alkotó azzal, hogy a tükröződés felületén is megjelennek tárgyak, ezek a lehullott őszi levelek, tulajdonképpen vissza tudják billenteni, vissza tudják hozni ezt a helyzetet, úgyhogy én ezt egy abszolút háromdisznós képnek gondolom. (hegyi)
értékelés:

Játék
Tükröződéses játék, további szerkesztgetések nélkül. Ha holnap tudom, lefényképezem a megoldást, és majd egyszer elküldöm!

A leiratból tudjuk, hogy ez egy tükröződéses felület fotója, azt mindenféleképpen el kell, hogy mondjam, hogy picit rendezetlennek tartom ezt a dolgot, merthogy ezek a tükröződéses helyzetek hoznak valami elmosódott réteget, mintha egy átlátszó filmréteg lenne előtte, és azon nemigazán lenne érthető, hogy mi is történik, ha pedig a fő motívumokat nézem, akkor számomra érdekes ez a kismadár, ez az íves, talán szék vagy nem tudom minek a formája, ami látszik a korláttal, míg a kép baloldalán lévő rész a baloldali egyharmad a koncentráltságot csökkenti, mivel benne lettek hagyva... nem tudom, ez talán valami sótartó, vagy fűszer vagy befőtt edényei, amik megosztják a figyelmet. Abszolút egyetértenék a kompozícióval, ezek nélkül a tárgyak nélkül, és mivel a Vera azt írja, hogy majd küldi a folytatást, akkor én szeretném ezt megvárni, mert ez a kép, így, ebben a formájában picit nehezen értelmezhető számomra. (hegyi)

Lombhullás
Lombhullás
Nyári mozaikok az őszről

Hát... ööö... én segítséget szeretnék kérni a Bélától, mégpedig azért, mert itt a második képet nem tudom értelmezni. Ez szép. Nagyjából hasonlót látunk itt szemben is felrakva terméskőből, szóval vannak ilyen felületek, és ez dícséri annak a mesterembernek a keze munkáját, aki ezt létrehozta, de igazándiból én nem tudok ezzel mit kezdeni. Ha ez egy műalkotásnak tekinthető akkor ez a kép egy műalkotás reprója? Vagy egy mestermunka, amit a kiválasztás – hogy milyen struktúrát választunk ki és exponálunk le - által műalkotássá emelünk? Nemigazán értem ennek a szerepét. Az első képnél meg, elvonatkoztatva ettől a címtől, mert ezzel is bajom van, mert nem értem, hogy mitől lombhullás, szóval ezzel a képpel még tudnék mit kezdeni, úgy, hogy ha azt mondom, hogy itt van egy kompozíció, amiben a bal alsó sarokba van komponálva egy pad, a többi meg homogén felület, 1/4-3/4 arányban osztva, akkor az igen, elfogadom, de kompozícióban figyeljük meg ezeket a folthatásokat, és hiányozni fog valami. A jobboldalról felülről, aranymetszésből, ha komponálni akarok, és ha dekomponálni, akkor meg jobb alulról, de valami hiányzik. Hogy ez egy eldobott esernyő, egy labda vagy kerékpár azt én nem tudom, de valahogy ezt a kompozíciót be kellene mozgatni, mert így most áll. Ismétlés. (hegyi)

Őszi fa
Gerlei Gábornak akartam ajánlani színesben, de talán így is őszi.

Itt a leiratot olvasom, isten ments, hogy ezt színesben készítsd el, meg is bolondulnék, a közhelynek és a giccsnek is van határa, és ebbe az ősznél elég könnyű belecsúszni, erre jó ha figyeltek is, jó elkerülni. És ennél a képnél pont erre láthatunk egy jó példát, hogy jelen is van az ősz, jelen is van a személyesség, és mégis van benne valamilyen eltartás, áttételezés, nemcsak a szín, ami miatt a transzpozíció miatt és a kékes árnyalat miatt is, amit itt látunk, hanem amiatt, hogy az alkotó merte vállalni ezt a redukciót, és hogy a formákat is csak árnyékként jeleníti meg, és csak mint zaj – megfordítja a történetet, és nem a főtéma az éles és értelmezhető és hozzá a háttér a zaj, hanem a háttér az ami éles, és a főtéma csak egy árnyék, és ez a fajta megfordítás jót tesz az üzenetnek filozófiailag, ráadásul a háttérre húzza rá a leckét, az ősz ábrázolását. Úgyhogy trükkös egy dolog, nagyon szeretem, három disznó. (hegyi)
értékelés:

Reggeli pókháló

Ugye néhány képpel ezelőtt volt egy megoldás, a vasárnap hajnali leckére, amiben már szerepelt egy pókháló, és én ott mondtam, hogy a természetfotósok ezt lényegesen attraktívabban meg tudják oldani, de ott a főszereplő a pókháló. Hát itt most erre látunk egy példát. Itt a pókháló maga a főszereplő, a rajta elhelyezkedő, gyöngysorként csillogó harmatcseppek, és ez nagyon szép, főként az a szép benne, mint voltak régen ezek az üvegszálas lámpák, egy borzalmas találmány volt egyébként, de az volt ilyen, hogy így színjátszósan váltották a színüket, és az egyik bevásárlóközpont is ilyen mostanában, hogy ilyen színjátszós éjszaka, nagyon látványos megoldás. Ennél a képnél ez a fajta színjátszás nagyon jót tesz ennek a formának. Még akár a karácsonyi készülődésre is utal nekem a forma, az Andrássy úton szoktak lenni ilyenkor ilyen gyöngysorok. Ugyanakkor ugye ez a fő motívum, ami éles, és a képnek van egy másik síkja, ami életlenben van tartva, ami valami elszáradt virágfüzér lehet, ahonnan egyébként a fény is érkezik ebbe a kompozícióba. Az mondjuk érdekes kérdés, hogy amikor ez a kompozíció megszületett, akkor a döntés, hogy ez szerepeljen benne az is megszületett – gondolom ebben az is közrejátszott, hogy ez a csillogás a pókhálóformán ez így tudott megjelenni – de számomra kérdéses, hogy ha születik egy olyan döntés, hogy rajta legyen a képen, ahogyan pár képpel ezelőtt is mondtam, válasszuk ketté az előteret és a hátteret, akkor a háttér életlen kompozíciója a baloldalon szerepeltet valamit, míg a jobboldalon üres. Úgyhogy ez a képen nekem egy picit furcsa. Ott valahogy nekem nem annyira rendezett. Szerintem ha a pókháló érdekel engem, akkor ez ott a háttérben zavar, vagy ha fontosnak tartom a kapcsolódásokat, akkor ezeknek a kapcsolódásoknak valamilyen szinten meg kell történnie a jobboldalon is. (hegyi)
értékelés:

Valós szinű világ
a jókedvre Derítő-tónál, Tata mellett

Hát, nem vagyok 100 %-ig biztos ennél a képnél sem, hogy az a horizont az párhuzamos, illetve vízszintes, valamiért nekem ez is billen egy picit balra, lehet, hogy ez már érzéki csalódás, de nekem úgy tűnik, mintha egy picit billenne, nem sokat, talán pár fokot. Egy nagyon szép képet látunk, egy nagyon szép megoldást látunk, amiben nekem egy kérdésem van, ugye a víz tükre osztja a képet a horizontnál, és ez az osztás biztosan jó-e, hogy 50-50 %-ban van-e. Merthogy számomra izgalmasabb lenne, ha meghozódna egy döntés, hogy engem mi érdekel jobban, a valóság, és ennek csak egy szimbolikus ismétlése a víztükörben, vagy a tükröződés, és akkor a valóság nem kell. Ha én lennék a Tóth Béla, akkor engem valószínűleg jobban érdekelne az, amit a víztükörben, mint egy pointilista festmény ismétlődik, és a felső részből én nem is adnék, csak a háztetőkig, vagy még egy nagyon minimálisat és a többit vágnám, és amit fent vágok, azt adnám még lent. Tehát én itt érzek egy pici kérdést. De szeretem ezt a képet, mert nagyon szép, és két disznó. (hegyi)
értékelés:

Kukoricaszedés (ismétlés)
...és énekelt a kései őszi napsütésben...

Volt már egy ilyen képe az Anitának, ha jól emlékszem egy alsóbb gépállásból készítve, és itt ennek az ismétlését látjuk. Maga az ismétlés jó, tehát javul a helyzet, de én mégis azt mondom, hogy ennél a képnél van egy olyan kis problémám, hogy az Anita itt belekomponálta magát a kukoricaszárakba, ami nem baj, csak abban nem vagyok 100 %-ig biztos, hogy ez jó-e, hogy oda van-e jól belekomponálva. Merthogy ettől a kép baloldala meg üres, lyukas. Ha pl. az árnyék átkerülne a baloldalra, a jobboldalon meg megmaradna a kukoricaszár, akkor lehet, hogy kevésbé lenne lyukas ez a kép. Itt tömegelhelyezésekkel dolgozunk, és a tömegek elhelyezése adja a kompozíció rendjét. Ezért mondom mindig, hogy csendélet, csendélet, csendélet. Nagyon kevés csendéletet fotóztok, és a csendéletnél nem az a kérdés, hogy mire húzzátok rá, hogy az csendélet. Nem. A klasszikus csendéletről beszélünk, amikor leteszünk egy asztalra egy poharat, üveget, káposztafejet, vagy egy tököt, tökmindegy, és ebből megpróbálunk egy kompozíciót létrehozni. És azért fontos ez, mert a tömegelhelyezést, a színeket, formákat és fényeket lehet vele gyakorolni. Úgyhogy én itt most azt mondom, hogy köszönöm, látom a javítást, de visszaadom ismétlésre az ismétlést, egyrészt a kompozíción kellene javítani, másrészt én arra kérném az Anitát is, hogy próbáljon meg elmélyedni a csendélet leckében is. (hegyi)

a Városligetben is terjed az ősz...

Megint Antonioni jut eszembe, a Nagyítás, erről a képről, persze ezek a parkok és ezek a helyzetek egyértelműen könnyen hozzák ezt a fajta párhuzamot. Engem egy picit zavar a ferde horizont, ezt úgy mondanám. Azért ezeknél a képeknél erre illene erre ügyelni, nem indokolja semmi, hogy ferde legyen, minden egy kicsit dől balra. Ez az egyik. A másik, hogy a kép jól láthatóan két részre oszlik, jobb és a baloldal között majdnem a tengelyben kettényílik az ég, kettényílnak ezek a formák, ahogy besüt a nap, de láthatóan nem csak a napsütéstől, hanem a fák eleve így vannak ültetve, hogy ott a lombjuk nem ér össze. Abban nem vagyok biztos, hogy szerencsés, hogy pont erről a pontról lett ez a kép készítve. Azt írja az András, hogy a Városligetben is terjed az ősz, hát értem én, csak ez a terjedés ez ennél a képnél nem nagyon jön ki; én ezt a képet visszaadom ismétlésre, lesz, ami lesz, csak nem haragszik meg az András, mert... szép, szép, szép háttér, régen a lakótelepi lakásunkban volt ilyen tapétaposzter, amit az ember felragasztgatott, de sosem értek össze a darabjai, és elétoltuk a kanapét meg az éjjelilámpát. Az is a kérdés, hogy jó, mondhatjuk, hogy ne szerepeljen ember a képen, és ilyen elidegenítő módon próbálunk egy érzésről hangulatjelentést adni, de ennek meg ellentmond az a fajta fény és vitalitás, ami erről a képről sugárzik – és ami azért az ősznek is ellentmond. Tehát szerintem itt a kérdések nincsenek jól tisztázva és kimondva, hogy miről is akarok beszélni. (hegyi)

Ősz

Volt már valami hasonló, valakinek volt már egy hasonló képe az estiskolán, amikor valami két fű vagy mi között az élességgel volt különbség téve, és ugyanígy fordított olt a helyzet, hogy ami érzetben közelebb volt, az volt az életlen és ami messzebb, az az éles... Nagyon érdekes ez a játék, ad neki egyfajta ilyen ezoterikus vagy földöntúli érzetet ez a szivárványos fénysugár, a Harmadik típusú találkozások film jut eszembe, ott voltak talán valami hasonló fénysugarak, szóval nekem ez nagyon… szeretem ezt a képet, még akkor is, ha igen, nagyon jó meglátás a Feritől, nagyon finom, de kompozícióban olyan szinten szűkre van ez is komponálva, hogy nem hagyunk teret élni ezeknek a tárgyaknak, mert amikor ennyire apró gesztusokkal és ennyire szordínóban, lefojtva fogalmazunk, annak kell, hogy legyen tere, különben szétfeszíti a képhatárokat, és pontosan az a nyugalom ami egyébként ebből a képből sugárzik, az a melankólia, annak nagyon is ellentmond ez a szűk kompozíció. Ha ezt más küldi be, aki még csak most ismerkedik a fotográfiával, akkor az három disznó vagy kettő, de Feri, ez most egy. És tessék ezt megismételni bővebben. (hegyi)
értékelés:

Parkoló
'üres' olvastam most valahol

Én nagyon szeretem ezt a képet, hát, az idősebb korosztály az, aki tudhatja, hogy a Kálvin téren, amikor még nem épült fel az a szálloda azzal a sóhajok hídjával, akkor volt ott egy parkoló, azzal szemben egy City Grill, ahol amikor mentünk a Ráday klubba koncertre, előtte lehetett jó melegszendvicseket kapni, de ez mindegy is, azon a falon volt egy ilyen mosóporreklám, ami egy fát ábrázolt, és a fa ágain, mint egy karácsonyi függők, mosóporok voltak – ez volt a szocialista szürrealizmus egyik megnyilvánulása – én nem tudom, ezt ki követte el, de valami nagyon átbulizott éjszaka után jöhetett neki ez a vízió. Mindenesetre ez egy nagyon jellegzetes pontja volt Budapestnek, és ezt mind azért mondom el, mert bennem ezt az emléket hozza vissza, ezzel a fával és a tűzfallal, és ennyi a kapcsolódás. Tehát egy nagyon szép kompozíciót látunk, a két függőleges vonallal, az organikus formával, két autóval, amiből az egyik csak egy részlet, minden nagyon szép, csak én ebből a kompozícióból tudnék egy picit vágni, a baloldalból még egy félujjnyit, és akkor dinamikusabb lenne, mert nekem az ott már kiürül a fa mögött ez a rész. Nem teljesen a fa ágáig, de majdnem, és akkor nekem ez a kompozíció feszesebb lenne. De el tudom fogadni ezt a megoldást is, nagyon szépen mutatja ezekkel a rövid árnyékokkal, ezekkel a helyzetekkel a nyár érzetét az alkotó, úgyhogy ez három disznós. (hegyi)
értékelés:

Nyugdij

Ugye egy-két elszáradt falevelet látunk almi zöldes, gondolom parkrészlet hátterében, amit az alkotó ehhez hátterül választott;és itt most azt mondom, hogy azt kell megfigyelnünk, hogy ezzel a két síkkal dolgozik az alkotó, a két vagy három száraz levél és a háttér. Próbáljuk meg ezt a kettőt mintha két ilyen réteg lenne, először lehántani egymásról, és külön-külön szemlélni. Ugye a hátteret nézve az egy ilyen zöldes-sárgás háttér, alul valamilyen utat talán, felül pedig a fák lombkoronáját, amelyek kilyukadnak, és átszüremlik rajtuk a fény. Ha ezt nézzük, akár még egy valamilyen arcformának is felfoghatjuk, két szemgödörrel, orral. Az előtérben látunk egy faágat, összesöndörödött leveleket, amiken valamennyire átszűrődik a fény, némileg ellenfényben vannak, még kis élfényeket is látunk. Ez a két réteg, amikor egymásra kerül, akkor én azt mondom, hogy ez a két réteg közlésében és játékosságában és formáiban konkurál egymással. Tehát ha az a fontosabb, amire a cím is utal, akkor ahhoz egy nyugalmasabb hátteret kellene választani, olyant, ahol pl. nincs az a két szemlyuk, mert az elviszi a figyelmemet, és folyamatosan oda akarok belenézni, abba a két negatív szemgödörbe. Hogy ha ezt letakarom, és ott vágnék, akkor már jobban elkezd élni a kép, és a képen a központi helyzet, a fókusz rákerül azokra a főszereplőkre, akikről a cím is akar beszélni. Ugyanakkor azt mondom, hogy ha pedig tónusban nézzük, akkor sokkal világosabb a háttér tónusa, mint az előtéré – és ez önmagában még elfogadható, ugyanakkor ezeknek a tárgyaknak is van térbeliségük, és ezt a térbeliséget a fénnyel, az élességgel lehet létrehozni. Ha azt választottam, hogy a hátterem életlen, akkor itt már a mélységélességgel nem tudunk tovább játszani, itt csak a fényekkel tudunk játszani; hogy ez egy kis tükör, egy zseblámpa vagy egy fehér póló, alufólia, vagy bármi, amivel reflexeket vethetünk, ezt nem én fogom megmondani, de az lenne itt a megoldás, hogy valamilyen kis ellenfénnyel megpróbáljam mozgásba hozni, élővé tenni ezeket a formákat. Mert most egyszerűen két-három levél, ami lóg a fán, és nincs meg az a meseisége, ami ahhoz kellene, hogy a történet elinduljon. Úgyhogy egy disznó, és mindenféleképpen ebből kérnék egy ismétlést a Barától. (hegyi)
értékelés:

Nudizmus nyáron

Akár az állatvilág vagy a növényvilág is, most ez hogy zöldség... ugye ismerjük mind azt, amikor elmegyünk a piacra, és látunk ott olyan répát, aminek van oldalt egy kinövése, és azt megfelelően elforgatva asszociálhatunk akár a férfi szimbólumokra, vagy egy repedt paradicsomnál a női szimbólumokra, tehát ezek az asszociációk az ember fejében ismert formákhoz kötése megjelenik, és ezt látjuk ezen a képen. Azt nem látom igazán, hogy ez mennyiben nyár, mert ezek a fények ezek nagyon élesek, nagyon világosak az alsó levélen, másrészt akár ha akarom, akár a nyárhoz is köthető – mondjuk számomra ez nemigazán pesti fickó révén ez nem hétköznapi növény, én ezt nem tudom beazonosítani, hogy ez most milyen évszak, én elfogadom a Barától, de nem olyan nagyon meggyőző. Kérdés számomra ennél a képnél is, hogy itt is létrejön egyfajta síkra redukció azáltal, hogy a képnek a mélységélessége olyan tág, hogy éles a közel eső rész, éles a háttér, minden éles, és ez nekem egy picit kérdéses, hogy ha síkra redukálunk egy ilyen helyzetet, miközben a cím is arra utal, hogy a nudizmus, azaz erotikus tartalom, és egy fallikus forma, akkor szerintem igen, ezt látom, de a térbelisége nem olyan határozott, hogy odavonzza a tekintetemet, sokkal inkább nézem azokat a hajladozó szép színeket a felső levélen. Még azt is mondhatnám, hogy az alsó levélen lévő erős árnyéknak a kontrasztja az a finomság, ami a felső levélen megjelenik, és ennek a két levélnek a különbségei miatt nekem ez nem áll össze egy képpé, szétrobban a kompozíció. Én ezt el tudom fogadni a nyár leckére, és egy disznót tudok rá adni. (hegyi)
értékelés:

Szem

Egy hosszú expozíciós képet látunk, ami ezt a vízesést vagy csobogót és a vizet nagyon szépen megfesti, és ez adja azt az érzetet, amire a cím is utal, hogy mintha nagyon hosszú szempillák lennének, és utána ennek a barlangnak vagy kupolának a felső íve adja a szem felső részét. Úgyhogy ez egy nagyon szép történet, nagyon jó megfigyelés is, jól megválasztott az expozíciós idő is, szépek a színek, nagyon tetszik ez a vöröses háttér, ezekkel a zöldes pacsmagokkal és a kék türkiz vízfolyam. Egy picit a kép a tetejénél bizonytalan nekem, az ott nekem nagyon világos; nem mondom, hogy le kellene vágni, mert nincs meg akkor a felső íve ennek a szemnek, sőt még egy pici hiányzik is nekem fentről, tehát ez nem oldható meg máshogyan, mint utólagos laborálással, manipulálással, tehát ebbe bele kellene nyúlni, ott egy kicsit maszkolni kellene ahhoz, hogy az ott ne konkuráljon ezekkel a gyönyörű vízfolyásokkal, és ezeknek az íveivel. Úgyhogy ez két disznó. (hegyi)
értékelés:

Hazafelé

Egy álló formátumú képet látunk, valószínűleg egy park sétányát, ahol egy idős ember egy szatyorral sétál a fák között, és látjuk azt is, hogy az utat már lehullott levelek borítják, tehát megvan az utalás az őszre, ráadásul egy enyhe ködös-párás helyzetben vagyunk. A fák között átszűrődő párarétegekből is látszik, hogy ez egy őszi felvétel. Ami egem egy picit zavar az a kép jobb oldalán ez a kilyukadás, nemigazán értem, hogy az alkotó miért azt választotta, hogy ide a fa oldalához áll, itt az út szélére és onnan fényképez skurcban, hogy miért ez a döntés. Mert így most a jobboldali fák között ki lehet látni, és ez úgy elviszi a tekintetet; ahogy elkezdünk barangolni a képen a fák tetejénél, nézzük a bácsit, ahogy ott bandukol, de mindig valahogy oda jobboldalra húzódik a tekintet, onnan várnánk valamit, és ez egy feszültségforrás. Úgyhogy nekem ez nem igazán indokolt ebben a helyzetben, mert nem elég határozott a döntés. Mert ha azt mondom, hogy igen, ott valamilyen drámai történet elkezdődik a fákon kívül – utalhatnánk itt a Nagyítás c. filmre – hogy ott kereshetnénk a megfejtést, mintha egy Agatha Christie regényben elrejtve találnánk a megoldást – de ebben én ezt a megoldást nem látom, úgyhogy segítséget várok a Feritől, hogy mi az oka ennek a döntésnek. Én ezt most nem látom, és noha az ősz leckére abszolút el tudom fogadni, de ettől nekem maximum két disznós kép. (hegyi)
értékelés: