Őszi csendélet almákkal (I)

Én nagyon örülök ennek a képnek, éspedig azért örülök, mert végre valaki kezdi komolyan venni azt, hogy a fotóstanulmányoknak egy nagyon szerteágazó bázisát tudja megadni a csendélettel való foglalkozás. Ugye három almából látunk itt beállítva egy csendéletet. És erre mondhatnánk rögtön azt, hogy ez egy nagyon szépen beállított, nyugalmas kép, köszönjük, és három disznó – meg elkezdhetjük fénytanilag, kompozícióban, térbeliségben is elemezni. Ha túllépünk azon, hogy pontosan azáltal tud meghökkentő lenni, hogy mennyire egyszerű eszközökkel dolgozik akkor azt mondom, hogy itt van három tárgy, és ennek a három tárgyból két almának nagyjából egyforma színvilága van, nem tudom milyen fajta alma, de kettő az nagyjából egyforma, és van egy harmadik, amin rajta van hagyva a kis levélszár meg a levelek is, és ezen egy mélyebb bordó szín jön rajta létre, és kevésbé sérült is, mint a másik kettő alma. De meghozott egy döntést a Jóska, hogy ezt az almát tette a háttérbe, és a másik kettőt egy kicsit előrehozva. Ezt én el tudom fogadni, de felmerül egy kérdés, hogy mi van akkor, ha ez az alma kerül az előtérbe, és a másik kettő a háttérbe, hiszen itt fényekről is van szó, és ha megnézzük, akkor pontosan attól, hogy ez hátérbe van rakva, az egyébként is sötét alma még hátrébb kerül. Tehát a térbeli helyzetén túlmutatva kerül a másik két almához képest hátrébb; a színe miatt, a tónusa miatt. Ha ez megfordulna, akkor lehet, hogy pont kiegyenlítődne ez a különbség. Ezzel nem mondom azt, hogy meg kell fordítani, csak az egy kérdés számomra, egy megfigyelés, hogy mit tudunk létrehozni a színekkel, a világosságértékekkel, a tónusokkal. Úgyhogy ezért is tartom én ezt egy nagyon fontos tanulmánynak, mert ezzel a kérdéskörrel tud foglalkozni, és én arra tudnám sarkallni őt, hogy csak így tovább, és szeretnék látni még megoldásokat és gyakorlatokat, merthogy ezek fognak visszaköszönni, például ha majd egyszer három modellel dolgozunk, akiknek különböző színű a ruhája, más a haja, más tónusú az arcbőre, akkor ugyanezekkel tudunk ezekre a differenciákra vagy ráerősíteni, vagy pedig ezeket kiküszöbölni. Ha inverz beállítást alkalmazunk, tehát mint itt, az kerül hátra, ami fényben és tónusban előre kívánkozna, ez egy tökéletesen működő megfejtés, de akkor ennek valami konkrét indokának kell lennie - mondjuk, hogy az esendő, nem épp kelendő két sérültebb almát emelem piedesztálra, míg a szép és tökéletes példány minden szépsége ellenére úgymond a szép, de üres kategóriába kerül, vagyis az önmagáért való szépség élményénél fontosabb a tartalmas, megélt, ettől akár sérült világ, szóval ez egy jó irány lehet, de akkor ennél is határozottabbnak kell lenni. Ezért mint tanulmány ez a kép nagyon fontos, és köszönöm, három disznó. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Az első csendéleted jutott eszembe a horgolt terítővel, az újsággal, a fénytörő vázával és az almákkal. Itt egy koncentráltabb képet látok, ahol a kevesebb több.
Egy-egy dolgot hadd emeljek ki a nemtetszik és a tetszik oldalról. Először a jobb oldali árnyék, vagyis hogy a középső alma "rá van ültetve" a bal szélső alma árnyékának hegyére. Lehet az az árnyék híd, kapcsolat közöttük, de (talán a monitorom képe miatt) nálam egybeolvadnak a formák, ami kissé megzavarja az összképet. Utóbbi az almák válogatása és előkészítése: a középsőt két esztétikailag visszafogott társ kíséri, akik tiszta csillogással, emelt fővel mutatják önmagukat.

Igazad van Nóra, miután megcsináltam, nekem is kicsit gyanús volt, hogy jobb lenne a sárga folt nélkül.

Szép. De most én is kötözködni fogok: az a pici sárga levéldarab a két alma között, az zavar benne.

Remek. Németalföldi festők tudták ezt. Szép a háromszög szerkezet, a szinek, textúrák. Príma.

Új hozzászólás