3. Természetfotó

Emlék

Szeretem ezt a képet, sok képen, elsősorban az első lecke motívumrendszereiben jelentkezett már az árnyékkal való kapcsolat, nagyon jó az, hogy az épített környezetet használja fel a fénnyel való munkában, és a külső, valós fény, a Nap fénye, ami árnyékokat hoz létre, és ezt használja egyedi fényforrásnak, és az így megjelent árnyékok játékát, ezeket az absztrakt formákat használja fel a valós felületeken. Fúziós képről kell, hogy beszéljünk, ez itt azt jelenti, hogy nem elsősorban tájkép, de nem is absztrakt kép, hanem a kettőnek a fúziója, dokumentummegfigyelés, és egyben átlép azon a kategórián, hogy egyszerűen csak dokumentáltam valamit, bizonyítja ezt az a bátorság, hogy az épület valós felületeiből az alkotó nem használ fel, azt mondja, hogy az árnyék üzen annyi tartalmat, amiből egy teraszt, egy korlátot, a fotós emberi alakjának formáját egy füves területen jól látjuk. Véleményem szerint tehát ez a fúzió itt jól működik, mert a fotós tudatosan átszűrten, jól átgondoltan kezdi a látványelemekben a filozófiát, és a valóságot összhangba hozni. Ezért a 18. lecke, nyár kategóriájában ez egy háromdisznós kép.
Volt egy hosszú vita a kommentekben erről a háromszögről itt, mert van aki azt mondja, hogy ezt Photoshop-pal kivéve el lehetne tüntetni, merthogy ez hiba. Oda tart ez a lámpaoszlop. Oda mutat minden, és ez jól visszafogja ezt az egészet a másik oldalon. Éppen az a jó, hogy ott nincs fű, hanem oda mutatnak az irányok és sematikussá válna a felület. Éppen azért, mert a számítógép manipulatív eszköztára ami segít nekünk, az nagyon sokszor éppen a valóságban rejlő rendezetlenséget-játékosságot azt tünteti el. Ha elvesszük azt a járdát vagy mit onnan, akkor elvesszük a szocio-tartalmát is. Rendezett lesz, korrekt lesz, szalonképes lesz, de elveszik minden, amitől a szerelmeskedés is egyedi, és jólfésült lesz. Az jelzi ott, hogy a valóságban vagyunk. (szőke)
értékelés:

Kalap

Én nagyon szeretem ezt, nagyon kedves kép, tényleg fantasztikus modellje van a Barának. Én a kisgyermeki testből egy picit többet adnék, tehát nem csak a kalapra koncentrálnék, hiszen ennek a képnek a titka a felnőttéválás, a kacérság, anya kalapjával, viszont az anya kalapja attól tud még dramatikusabb színezetet kapni, hogy az emberi testből, a játszó színész testéből többet láthatunk, hiszen ezeknek a viszonyából jön létre a felnőttkor megtanulása című játékos helyzet. (szőke)
értékelés:

Mielőtt megkérdeznétek: az Afsluitdijk Hollandiában a tengert és az IJselmmer nevű nagy tavukat elválasztó 26 km-es nyílegyenes gát, amelyen az autópályán kívül csak egy bicikliút van.

Fekvő formátumú kép, land-art volt az a stílus, amiben ez nagy divat volt, meg a japánoknál volt a tájkép ilyenfajta értelmezése, a japán kertépítészetben a víznek és a köveknek nagyon nagy szerepe van, nagyon szépen, jó ritmusban van osztva a kép, és talán annyi megjegyzés, hogy a kép alsó szakaszánál, ahol ezek a fehéres kövek véget érnek, ott valahol vágni kellene a képet, tehát ez az egészen világosszürke tónus az igazából erre a harmadik osztatra nincs szükség, mert tökéletesen működik az a tagolás, hogy az ég 1/5-öd, a víz vagy tenger 3/5-öd, és az az 1/6-nyi, 1/7-nyi rész... nem vagyok jó matekból na, csak most ez a köves rész ugyanannyi, mint az ég, holott nem kellene ugyanannyinak lennie. Meg ha struktúrájában nézzük meg, akkor nagyon szép az, ahogyan a nagyon sötétszürkéből elkezdenek ezek a fehérek kicsillanni, és most ez úgy visszasüllyed ebbe a szürkésbe – és ezt a visszasüllyedést nem kellene engedni. Egyébként meg három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

délidőben

Nekem Szabó István filmjei, talán a Te című filmje idéződik ide, amiben az Esztergályos Cecília játszik, és azt a fajta időszakot jelzi ez a fekete-fehér kép ezekkel az éles árnyékokkal-fényekkel ez a kép, nem tudom, hogy Budapesten készült-e ez a kép, a háttérben az épület hozza ezt a furcsa hatvanas évekbeli asszociációt, és mint érzet ez nagyon is benne volt a hatvanas években ez a nyár-fíling, ugyan a kövezet nem ilyen volt akkoriban, de mégis, valahogy ezt a hangulatot közvetíti nekem a kép. Ami még izgalmas, hogy ezt az óriási világos felületet ezt nem felülre komponálja, mintha kvázi látnánk egy mezei tájat, házakkal, földdel, és egy nagy fehér éggel fölötte; hanem ez az épület szinte rázúdul, ráomlik erre a fehér felületre, amiben ott úgy úszik ez a szinte álomszerű bicikliző kislányalak. Én nagyon szeretem ezt a képet, csak egyetlen bizonytalanságom van, hogy ezt az épületet hol kellett volna vágni. De nem merem igazából ezt eldönteni, mert ez a felső falszegély, ahol a csatorna is lejön egyenesen, ott az első emeleti ablakoknál, ott a sarokpontnál kellett volna vágni, de akkor még jobban metsződnek az első emeleti ablakok. Ugyanakkor ha az épületből még többet adnánk, akkor ez a furcsa egyharmad-kétharmad arány megváltozna. Tehát bizonytalan vagyok, hogy kellene-e a felső felületen vágni – talán nem vágnék ebből a képből. Még el lehet mondani, hogy a kis emberi alak az árnyékával jobbra kifelé halad a képből, tehát még jobban jobbra kellene ritmizálni, de szerintem ennek ellenére ez a kép elég erőteljesen egyben van, és egy átgondolt üzenetet közvetít. Az kérdés, hogy miért a hatvanas évekből van, de erre nem tudom a választ.
A hozzászólások között felmerült, hogy akár teljesen levágni a felső részét a képnek, és ott erre direkt nem válaszoltam. A gyerek történetét, súlyát a kép a házzal együtt határozza meg. Enélkül ez a történet nem indul el. Ami nekem egy kicsit kérdéses, az az, hogy a horizont egy picit dől. (szőke-hegyi)
értékelés:

Izgalmas dolog, hogy egy felső gépállásból, egészen felülről, mint egy elemző gépállásból látjuk a gyermeki testeket, ezt a kis műanyag fürdőmedencét, a tégla járdát és nagyon szép, ahogyan a műanyag medencén átszűrődik a fény és a víz varázslatos mozgásai az emberi testek mellett ezeket a kis fodrocskákat és egymásba fonódó kis köröket ragyogtatja, létrehozza. Ha lehetőség lett volna rá, én egy kicsit bővebbet adtam volna ebből a körformából, ami izgalmasan kapcsolódik, mint egy ilyen absztrakt üzenet ezzel a balra dőlő téglajárdával, akkor talán erősebb tudott volna lenni a kép, de megadom rá a két disznót. (szőke)
értékelés:

Ez is nyár. Nem csak a Balaton.

Most jön a kedvencünk, ami mindent visz. Én erre öt disznót adnék. Én még nem sok ilyent láttam az estiskolán, ez biztosan véletlen, de ez a kép így nagyon üt - mondja Szőke. Az az egészben a nagyon furcsa ezzel a képpel kapcsolatban, amit az András is mondott az előbb, hogy nem sok ilyent látni, hogy ennyire eszköztelenül, ennyire puritán és mégis lírai, drámai módon, ennyire elemelten és összefogottan mesél nekünk egy történetet. Merthogy ezen a képen embereket látunk. Ez a kép nagyon sok mindent el tud indítani bennünk. Tényleg mindenkinek a saját hozott anyagából, a saját múltjából dől el, hogy mire gondol, hogyan asszociál, megmarad az napraforgóknál, vagy mondjuk ez egy vert hadsereg Rómában, vagy pedig ez egy háborút felidéző kép, a csata után keressük az elveszett szabadságot, vagy akár azt is mondhatom, hogy ez egy gyülekező egy táborban – mindenkinek más élményeket hozhat vissza. De annyira jól eltalált, jól szerkesztett pillanat, mind fényeiben, mind kompozícióban, mind perspektívájában, hogy erre tényleg nem lehet mást mondani, és csak azt, hogy aki tudja kiről van szó, az talán értékeli, hogy Sebastiao Salgadonak a munkásságát juttatja eszembe ez a kép, és nemcsak a tónusaiban és hangulatában, hanem mert ő emberekkel mesél el ilyen sorsokat, vagy hasonló sorstörténeteket - Hegyi.
Nem rúghatjuk fel a szabályainkat, pedig erre a képre én öt disznót adnék. Maradunk a három disznónál, de én csak annyit tudok mondani, hogy Gábor, én nagyon szépen köszönöm ezt az üzenetet, és csak abban tudok reménykedni, hogy nem az történt, hogy túl jó az új gép, és helyetted észrevesz mindent mert jó számítógép van benne, ami kép és ami történet, hanem reménykedem, hogy amióta ideérkeztél az estiskolára, azóta ilyen változások történtek benned. Ez egy nagyon összefogott vers, és egyszerre egy zenekari mű is. Nagyon jó az asszociációs rendszere, és mégegyszer nagyon köszönöm, hogy elküldted ezt a képet nekünk. Büszke vagyok rá, hogy ezt az alkotást itt, az estiskolán publikáltad. (szőke-hegyi)
értékelés:

Szomjoltó

Fekete-fehér kép, nagyon szeretem azt, hogy a modell bensőséges helyzetében megintcsak azt mondom, a hatvanas évek gesztusa, a vízzel való játékkal van itt egy kis emlékkép. Azt had ne merjem már mondani, hogy érdekes, hogy Bara ezekkel az obeliszkekkel mennyit foglalkozik, tudom, hogy ez a kép erről a kisemberről szól, de valahogy mindig benne vannak ezek a rudak. (szőke)
értékelés:

Hangulat

Bara nagyon szépen tud dolgozni ezekkel a fényekkel-árnyékokkal, és gondolom ez annak is köszönhető, hogy ad magának időt, hogy ezekkel találkozzon és ne csak találkozzon, de ezeket magán át is tudja szűrni. Nagyon jót tud tenni a képnek, ha az alkotó tudja, mit akar. Itt azért én kompozícióban annyit hozzátennék, hogy ha a Bara egy picit elmozdulna a fa körül az óramutató járásával egyező irányban, talán csak egy lépésnyit, és megtartja a irányt, tehát a fa körüli kőből kirakott védőformáját a felső sarkba teszi ki és az árnyékot a sarokba futtatja ki, akkor izgalmasabb, koncentráltabb helyzet alakulna ki. Nyilván ezt a helyszínen lehet látni, hogy esetleg milyen tereptárgyak lógnának akkor bele, ami miatt ezt a kompozíciót mutatja a Bara, mert itt elindulnak vonalak a kép határain kívülről, másrészt nagyon érdekesek az árnyékok, és az utca felületén ezek a roncsolódások is, tehát ez talán kompozícióban úgy jobban összefogódna, de azért szerintem ez is egy háromdisznós kép a nyár leckére. Bár lassan ez már kezd az ősz leckébe is belelógni. (szőke)
értékelés:

Az ég két fele

Nagyon szeretem ezt a képet, és nagyon sokáig kellett azon gondolkodnom, hogy milyen trükköt alkalmazott az alkotó, aztán egyszercsak beugrott, hogy jahát ez egy visszapillantó tükör, mégis attól válik a dolog izgalmassá, hogy ezt a képet kompozíciójában, tónusában és élességében is olyan szinten tudja tartani az alkotó, hogy nem bukik le egyből, nem konkretizálódik a belső tér, hogy ülök a kocsiban és nézem a vihart meg az alkonyi eget, hanem egybekomponálódik a két tér, a két sík, az előttem és mögöttem lévő történet – ennek van egy filozófiai mondanivalója is számomra – mindenesetre szerintem egy nagyon jó és sokáig nézegethető képet kaptunk. Pont az benne az izgalmas, hogy a két világ, a fekete és a sárga, az előttem és a mögöttem, nagyon nagy különbséggel, de mégis a kompozíció és Vera segítségével közös képpé szerveződik. David Lynch filmplakátja is lehetne. (szőke)
értékelés:

Hajnal a vizesés mellett

Abban a helyzetben vagyok, hogy a Vera utazási történetének képeiből kaphattam ízelítőt, amikből a Vera rámbízta, hogy mi az, amit ide beemelhetünk, és abban talán megegyezhetünk, hogy ez egy fontos kép. Itt egy enteriőrt látunk, ez egy lakóautó belseje, amiben egy reggeli közbeni állapotban vagyunk, kakaóval, kávéval, pirítósokkal, és ezt az alkotó az előtérben tartja, hogy igen, ezt ettük, de ugyanakkor az ő szeme által a mi szemünk is elkezd az üvegen, ezekkel a párafoltokkal, vízcseppekkel tarkított üvegen keresztül a tájra kinézni – és érdekes, hogy pont középen, ahol akarnánk kinézni, ott van egy osztat és pont ott nincs letörölve a pára. Nyilán ez azért is van így, mert ebben a reggelizőszerepben ez a két ember, aki ezt a reggelit elkölti, a maga kis részét tisztította meg, ezek a kéznyomok látszanak, amivel a pára el van törölve, és ettől egy nagyon személyes hangulatot, kötöttséget kap a kép. Szerintem ezek a struktúrák mutatják legszebben az alkotói jelenlétet ezen a képen, én nagyon szeretem ezt a képet, és hozzám nagyon közel áll. (szőke)
értékelés:

Párolgó erdők

A nyár leckéjére nem véletlenül mondtam pár képpel előbb, hogy igenis a Vera tud higgadt, tud úgy zavarbaejtő lenni, hogy egy képen belül sűrít. Ehhez olyan szituációk kellenek, hogy a belső létállapot is megfelelően működik. Az biztos, hogy ebben a képben ott van a Vera-féle szarkazmus, hogy a nyár kategóriájára küld egy akár még angol tájképfestészetben megjelenő, őszi hangulatot tükröző fénytant – ettől függetlenül a párák és fényeik jelen vannak a nyárban, tehát jó, hogy nem a bícs and szansájnt küldi el, hanem ezt a tónusvilágot, mert rá ez jellemző, belőle ez tükröződik. A másik meg az, hogy úgy fényképez, hogy valójában tényleg egy XIX. sz-i olajfestmény lazúrokkal, foltokkal, erről beszél Leonardo a Trattato della picturában, hogy levegőoszlop, fátylak mögött fátylak, ahogyan a szufi költészet is jelzi a teret, megfigyelhetjük, hogy ugyanazok az erdők, egy-egy hegy, egy következő völgy és hegy kapcsolatából létrehoznak egy ilyen árnyjátékszerű játékot, ritmust. Én ezt a képet jónak tartom, három disznó. (szőke)
értékelés:

Kapcsolat

Egy átlós kompozíciót látunk, amiben a fényekkel próbálja az alkotó érzékeltetni azokat a formai kapcsolódásokat, ami a kép üzenete, a fő irány, és amit a cím is sugall, hogy kapcsolat. Ugye látunk két darab biciklistát, és az egyik a másik árnyékában halad, és ez az árnyék az, ami kiemeli a kép alsó részén, hozzánk közelebb eső biciklikereket, míg a másik kerékpáros az maga az árnyék felső részén helyezkedik el. Az talán még segített volna a kép elkészülésében, ha egy kicsit kevésbé szűkre van komponálva, tehát többet kapunk akár a felső, akár az alsó kerékpárosból, merthogy így a fő hangsúly az árnyékon van, de az is el van vágva, miközben a képi értelmezést segítené, ha többet kapnánk a többi formából is. Tehát szerintem ha ez egy vágott verzió, akkor az eredetit, a nyers változatot jó lenne megnézni, ha meg nem, és adódik egy hasonló szituáció, akkor próbálja meg a Jóska, sőt még azt is, hogy mi van akkor, ha egy kicsit lejjebb kerül a kamera, és nem ennyire fentről exponálódik a történet. Úgy a két kerékpáros között méretkülönbség is fellépne, ami a perspektívát, azon keresztül a haladást, a haladást irányára jobban tudna utalni. De maga a meglátás, a fények, a formák nagyon szépek, én azt mondom, hogy két disznó megvan rá. (szőke-hegyi)
értékelés:

Kimossa a foltot

Nagyon sokat nézegettem ezt a képet, az az érdekes, hogy szívem szerint azt mondanám, hogy igen, valami hiányzik innen az előtérből, mert az adná meg a dinamikáját ennek a történetnek, akkor lenne ennek valami mozgása meg viszonyítása – és mégis, minél tovább nézem a képet, annál inkább úgy érzem, hogy nem, ezzel semmi ilyen problémám nincs, tehát jó ez a nagy üres tér. Ugyanakkor talán a kamera ha jobban odafordul ezekhez a napernyőköz vagy mikhez ott a parton, akkor szerintem dinamikusabb lenne ez a helyzet. Nagyon-nagyon szuggesztívek a kép színei. Nagyon szépek ezek a kék-sárga átmenetek. Én ennél nem tudok többet mondani. Három disznó. (szőke-hegyi)
értékelés:

Szitakötő
Szintén a kedvenc oszlopom tetejéről ;)

Szerintem ez nem szorgalmi. Nagyon is jól lehet látni a szitakötőt, meg egyébként is, ez a kép a nyár kategóriájába kerül át. Nagyon jól asszociálható a kép ezzel a fekete-fehérrel, a felső gépállással, a bicikli kerekével, Béla kalapjával – tényleg ez az a mesebeli szitakötő, ami a Béla lelkében ott lehet, úgyhogy én ehhez olyan nagyon sokat nem is tudnék hozzáfűzni; az asszociáció vizuálisan tökéletesen kódolható, a nyár kategóriájában abszolút három disznó. (szőke)
értékelés:

Napfürdő
Nem szoktam napozni, de néha jólesik megfürdetni az arcomat a fényben. :-)

Hát, a Mácsai Feri megnyalhatná mind a tíz ujját... én azért szeretem ezt a képet, mert – nem tudom, hogy kell ilyen képet csinálni, mert nem vagyok fotós – mert őszinte. És ott van az a fajta gondolkodásmód, az a fajta állapot, az a kiterjesztés, az a fajta vágy, pontosan megfogalmazva abból, hogy itt is az arc, a fej, egy alsó gépállásból, mint egy furcsa trón vagy angyalfigura, ami így besuhan a képbe, mintha ő fújná ezeket a felhőket. Van az egészben egy nagyon spanyolos vagy portugálos, barokkos hatás, Velazquezt lehetne itt említeni. Nagyon izgalmas az, hogy egy ilyen dekomponált képet hozott létre a Nóra, és én ezt nagyon szeretem. Meg lehetne jegyezni még, hogy ha a Björk látná, akkor lehet, hogy valamelyik albumára akár használhatná is ezt a képet. Szokott az albumaira fotókat használni, azt hiszem. (szőke)
értékelés: