3. Természetfotó

Fűben, virágok közt
Tavasz az, amikor - szimbólumoktól mentesen - az ember a langyos napsütésben leheveredik a fűbe, és lustán bámulja az orra előtt a fűszálakat. Tudom, verbálfotó. Meg azt is tudom, hogy én se vagyok egy üde, tavaszi jelenség. Akkor is. :-)

A kép irányelveiben letisztázott, a kompozícióban a pici kis virágok mellett a szemeknek van nagyon fontos szerepe, ami beletekint az optikába és ezen keresztül belénk néz, és ettől, hogy egy ilyen fűben hasaló, a kamerát is a fűszálak között tartó, fekvő, közeli, intim helyzet, amit látunk, az arc formái, ritmusai is megváltoznak. Emberivé, esendővé, de valahogy a szemek mégiscsak egy kis játékosságot és reményt, kérdést tartalmaznak. Az alkotó egészen biztosan megnézte ezt a képet, mielőtt elküldte nekünk, és attól a puritán, nagyon egyszerű, nagyon esendő ábrázolástól erőteljes a kép. Érdekes, hogy ha már formákat is nézünk, akkor picit talán a széltől kócos hajszálak, ahogyan rendezetlenül az arc formájába belelógnak, hasonlatosak lesznek a fűszálakhoz, és ebből láthatjuk, amint felénk tekint a szem. Ha nem lennének az arc előtt ezek a hol éles, hol életlen vonalak, virágok, akkor álló, statikus képet látnánk, de ettől mivel a kép hatására mi, nézők is befeküdtünk a fűbe, közelebb és közelebb akarunk kúszni Nórához, hogy átlépjünk, átjussunk ezeken a füveken, és a szemébe nézhessünk, azokba a szemekbe, amik egyszerre kíváncsiak, de bennük van a kérdés is, amik egyszerre nyitnak felénk és teszik fel a kérdést, hogy ugye nincs semmi baj, ugye vigyázol rám? Nagyon jó, hogy ezek a jegyek, tehát a gondolati és a formai jegyek ebben a környezetben az ember és a növényzet azonosulását is mutatják. Talán, ha a szerző szöveges üzenetét is olvassuk, akkor a kép megfejtése az "akkor is". (szőke)
értékelés:

Várakozás
Egy kis magyarázat: a képet alapvetően egy absztrakt kompozíciónak szánom, a fényekkel és a színekkel.
Valós tartalma a harminc éve becsomagolt ruha és fátyol, amit viselője életében először és egyetlen alkalommal egy hét múlva visel, és ezzel vége annak az időszaknak, amit tavasznak neveznek egy ember életében. A ruha erre vár. Ez utóbbi tartalmat nem szánom közlésre, csak a lecke és a cím magyarázata.

Ezzel nagyon nehezen tudunk mit kezdeni, beszéljünk róla, mert absztrakt ide vagy oda, egy nejlonzacskóra rámegy a fény, ott van még valami, de csak a magyarázatból tudunk elindulni, és elhinni neki, hogy az ott van a képen, de ha megvertek minket, akkor se látjuk a ruhát, a fátylat, sőt semmi konkrétat, csak sötétben zavaros formákat. Az is jó lenne, ha csak formák lennének, mondjuk akkor ne zavarjuk össze a nézőt, hogy mint egy feladványt, keresse meg hol rejtette el a fotós a ruhát, mert a ruha nem látszik. Az is szép lenne, ha mondjuk a nejlonba csomagolt ruhát láthatnánk, hiszen ez szép struktúrákat adhatna, de nem látjuk. Az a probléma, hogy nem a szövegmagyarázatoknak kell értelmeznie a képet és a magyarázatok nélkül is meg kell állnia a képnek a talpán. Kompozíciós rendjében pedig ez a kép, még ha elvont, absztrakt is, nem áll össze, a formák nem kapcsolódnak, a súlypontok nem érezhetőek. Hogy mindebbe hol kapcsolódik bele a tavasz, az még nagyobb rejtély, és kérnénk segítséget! (szőke)

Bóbita 2008
tavasz vetkezik a télből. vagy fordítva?

Itt egy fotóban megfogalmazott filmverset látunk, azért is használja az alkotó a szendvics, vagy egymásra emelt különböző képrétegek összeépítését, gondolok itt a matyóládika virágmotívumára, vagy a disznóölésből félig látható megpörzsölt állattorzóra és a számomra meghatározhatatlan háttérfelületekre, mert ez egy asszociációs összeg. Erre utal a cím is, gondolom, azért, mert "Bóbita bóbita álmos, körben az angyalok ülnek", erről nekem Bódy Gábor Psyché című filmje jut eszembe, ahol szárnyat igéz a malacra, röpteti és kikacagja, és tényleg ott kidobálnak az ablakon egy disznót, vagy többet, és ráadásul még a képhez tartozó képaláírás is egy új asszociatív réteget hoz. Összességében a képre azt tudom mondani, hogy ez egy szubjektív asszociációs üzenet, mivel nem tudom megfejteni a kódjait ezen túl, hogy elénekeltem ezt a dalt, csak azt kell feltételeznem, hogy abban az asszociációban, amiben az alkotó küldte a témát, nyilván tényleg ez jelenti a tavaszt az alkotónak. De nem nekem, és nem azért, mert nem akarom elfogadni ezt tavasznak, hanem azért, mert olyan rejtett kódokkal dolgozik a kép, amiket nem tudok megközelíteni. (szőke)
értékelés:

Műfelhők Zsoltnak

A barokk imaház, amely le van fényképezve és mellette a korpusz a jobb oldalon nagyon szép fényben lett fotózva, a jobbb fölső sarokból kapja a fényt ez a felület, amitől nagyon szép lesz a bejárati része az imaháznak. Innentől két irány van. Ha ez egy kollázs, akkor azt kell mondjuk, hogy mivel pontosan lehet következtetni arra, hogy a megvilágítás honnan érkezik az épületre, így a kollázsban egy olyan háttér ég van felhasználva, ahol a fény, ami az égből érkezik, akkor ott egyértelműen a fény forrása az épület mögött kavargó felhőzetből érkezik. Egyszerűbben mondva ezen a képen két Nap van. Az ötlet jó, de érdemes lenne, ha ez nem volt tudatos cél, odafigyelni erre, olyan szórt fényt választani az imaháznál, ahol nem ennyire konkrét a valódi fényforrás az épületnél. A másik vonal, ha ez nem kollázs, hanem a valóság kimetszett felületében ez a felhőjáték így jelent meg, akkor azt kell mondjam, hogy a fotós szemének, kiválasztásának kell lennie az irányadónak. Mindenképp, ami az imaház mögött jelentkezik, felkavarja a kép egészét, már csak megformáltságában is, mert a háttér egy kavargó fátyolrengeteg, az előtér meg tele van konkrét motívumokkal. Két részre válik a kép ezáltal, van ez a furcsa háttér, ami szerkezetében előbbre kívánkozik, mint az imaterem, a kettős párharcból tulajdonképpen a felhőrendszer előbbre lép, mint a tárgyakat körbehatároló előtér és az ott lévő formák. Ezáltal az egész kép nyugtalan, a két felület helyzetet kér és folyamatosan viaskodnak. Ez nem tesz jót a képnek. Abban az esetben tényleg érdemes elgondolkodni ezen, ha ez a kettősség belülről fakad. Ha az épületet nézem, akkor megvan a tavasz lecke, de így most ez a kettősség megzavar. Mi legyen, Feri? (szőke)

kukucs... Kikirics
Hívószavak: napfény, öröm, fény...

Igazából itt egy portrét látunk, alapvetően amit látok a képen, az egész képre egy zöldes tónus jellemző, mintha egy fátyolként rajta lenne a képen, és ha nincs is rajta direkt, akkor is a mögötte lévő keki színű tapétafal nagyon domináns a szemre elhelyezett pitypangok virágjával és most így az egész képet ez a sárgászöld uralja, ami nem feltétlen egy dinamikus szín, hanem inkább valami csökkentett ha nem is melankólikus, de kesernyés ízt ad a képnek. A két virágszirom egy geg, amitől humorosnak kellene lenni ennek a képnek, de valamiért mégsem érzem oldottnak és könnyednek a képet, hanem olyan, mintha egy csak az ötlet kedvéért kimódolt helyzet lenne, nem a tavasz kategóriájában érzem ezt a képet. A szín, a szűkre vágott kompozíció, szóval olyan, mintha nem egy játék lenne ez a csillagszem. A fal reflexel az arcra is, a kéztartás is problematikás, szóval bár lehetne ez tavasz is, de így ez most nem áll meg. Mivel Barát jó fényképkészítőnek gondoljuk, ezért ismétlésre kérjük. (szőke)

Fülembe suttog
hívószavak: napfény, fák, lányok

Ez egy demerungos kép, vakuval. A kép elsődleges érdekessége, hogy az alapvetően sötét háttérben megvillanó kisebb virágfoltocskák jelennek meg a kép bal alsó sarkában és a női alak ruházatán is ilyen vibráló rajzolatok vannak jelen, ugyanebben a rendszerben egy elszáradt pipacs formái, ezek a ritmikák folytatódnak a karperec díszítésein és a kézbe vett, fül mögé tűzött virágban. A kép furcsasága, ami az érzékiséget jelzi, ami nyilván a vaku fényei miatt még erőteljesebbnek tűnik és az egészben van valami seherezádészerű, ugyanakkor azt érzem, hogy mint ahogy már más üzeneteknél is, talán ezek nem kellően tudatosult és elhelyezett formai szimbolikák. Egyszerűbben fogalmazva, valószínű véletlenszerű, hogy a hölgy dekoltázsa erőteljesebben látszik, talán a mozdulat és a vaku hatása miatt, határmezsgyén mozog az egész. Egyszerre olyan a kép, mintha szűzies lenne, de mintha örömlány is lenne, egyszerre van benne a tartózkodó romlatlan és a kihívó provokatív, mindez a dekoltázs miatt, szóval a kérdés, hogy miért vetet a fotós fel a modellel egy ilyen ruhát, amikor így ez a megoldás formailag egészen más irányba vihet minket. Ha pedig ez volt a cél, akkor fogalmazzunk pontosabban ebben az irányban is. (szőke)

Barának és barátjának
Bara rácsos képei miatt mentem közelebb és láttam meg ezt...van még egy de azt majd később.
Azé tavasz leceke és nem szorgalmi mert nekem a tavasz a húsvét-pünkösd tengelyen erősen meghatározott és mert még a húsvét nekem tágabb "pogány" rituálé is (természet és életünep) keresztény mivoltában pedig emberi, egy emberi sorsról hitről és bátorságról, forradalomról szól ami "pogány" módon összeköti a művileg szétszakított szent ás profán világot addig a tavasz végi pünkösd a teremtésről és a teremtő helyeslő visszajelzésről e forradalomnak, szóval nekem Jézus a tavasz mint az emebertől független de az embert is magábafogadó életfolyamat helyretétele az emberi gőg kiigazítása.

Nagyon érdekes, amit Dénes megtalált, de ebben is az a helyzet, hogy van egy jó alap, de a második és harmadik réteg már kevésbé érthető, ehhez picit a fotósnak bele kell manipulálnia a történetbe, hogy ez a tavaszba beleférjen. Ez így önmagában izgalmas, de nem tavasz. (szőke)
értékelés:

Kimozdulunk
A virágoknál és a szerelemnél is sokkal jellemzőbb a tavaszra az, hogy ilyenkor mintha mindenki testületileg kivonulna a természetbe. Legalábbis az első néhány szép tavaszi hétvégén. :-)

Mivel már sokszor elmondtam, hogy szeretném, ha eljutnánk egy olyan mélységre, hogy nem a Képes Újság válogatás rovatából látunk ízelítőket, szóval mélyebb szintre kellene eveznünk, legfőképp azért, mert tudom, látom, hiszem, hogy bennetek van az a mélység is. Senkinek se bántásból írjuk, amit írunk, még akkor sem, ha pillanatnyilag utáltok is érte, de el kell kezdeni a belső impulzusokkal is dolgozni, minden lecke egy-egy ilyen belső útnak is felfogható, ha nem mondjuk meg, hogy ez nem az, ez sem az, akkor becsapnánk benneteket. A szöveg leírás fontos dolog lehet segítségképpen, egy hangulat felelevenítésére, de nem arra való, hogy az mondja el a történetet a kép helyett. (szőke)

Pihenő
Csak automatikus szintkiegyenlítést csináltam a fotószerkesztővel.

Van egy alapunk, ami nem rossz, hogy egy víz tükröződésben mutatja az embert és a fákat. De ez akkor lenne izgalmas, ha azon a vízfelületen történne is valami, mert így ugyan eltorzítja a teret, de a valós térélményt nem kapjuk meg. Kacsa, kis papírhajó, virágszirmok a cseresznyefáról, mert ettől, hogy egy pocsolyát látunk, még nincs tavasz. Ismétlés. (szőke)

Félúton
Tavasz Dalmáciában:)

Tulajdonképpen szeretem ezt a képet, mert 1973 április másodika délután 13 órakor készült képet látjuk, majdhogynem azt mondhatnánk erre a teljesen a hetvenes éveket idéző képre, hogy akár az Új Tükör egyik képriportja is lehetne, már ha mond ez még valakinek valamit. Érdekes, és ezt talán mondtam is a Pedellusnak, hogy vajon miért van az - nem baj ez - hogy sokszor idéztek 10-20-30 évvel ezelőtti időt megidéző képet, és érdekes, hogy ezeket a retro érzeteket főképp fiatalok küldik be, de mégegyszer mondom, ez nem baj.
A képről annyit, hogy nagyon szeretem rajta az emberi párost, akik a napközi után a fiú még a német nyelvleckét elolvassa, a kislány pedig egy mikroszkopikus felvételt vizsgál a nadrágszáron, szóval nagyon szép az egész és egységes az emberi pár együttléte. Ami picit zavaró, az a bal oldali lépcsőformák arányítása ehhez az emberpárhoz. Persze ezekben a szituációkban ha a fotós beleszól, hogy ugyan, üljetek már picit odébb, nem biztos, hogy nem töri meg a varázst. Mindemellett ezt figyelembe véve kapja meg a 3 disznót, mert emiatt a kompozíciós bizonytalanság miatt ebben az esetben nem vonhatunk le malacot. (szőke)
értékelés:

A tavasz ébresztése
Felhasznált hívószavak: öröm, szerelem, kitárulkozás, születés, lányok.

Nekem van egy javaslatom. Úgy érzem, hogy Tamás azt a vonulatot dolgozza fel, amit már elemeztünk, és az a javaslatom, hogy dolgozhat, foglalkozhat ezzel a Tamás, de akkor mondjuk azt, hogy ő most kap egy kis laufot és a köldök leckében egy kicsit elmélyül a marcipánmaciban, a biedermeyer varrottas rózsaszín felületekkel, a köldökvízzel, feldolgozza ezt az egészet, picit békén hagyja a tavaszt és foglalkozik a köldökkel. Ezt a képet a malac rántja helyre. Mélyebb dolgokat ne kérjél. (szőke)

Tavasz

Kell egy kis időt eltöltenem a házi feladattal, mert a mostani sorozatban többször olvashatjátok, hogy nagyon kérem, hogy a tavaszt ne tavasszal ábrázoljuk. És ugye most meg lehet fogni a Szőkét, hogy ugye a Szőke azt mondja erre a képre, hogy átgondolt, működik, nagyon ott van a tudatalatti, de hát egy tavaszi képet látunk, mert ott vannak a rügyező bokrok. De nagyon kérem, hogy figyeljük meg azt, hogy a háttér felhői, kékjei, amik, az utcai rácskerítésen is megtalálhatóak, az egész tavaszi hangulatot, nem beszélve a kép közepén elhelyezkedő furcsa városi, urbanizációs, de mégis a 70-es éveket idéző szocializmus büszke jelképe, csak füst nélkül, a gyárkémény ott van középen, és hogy mindez majdnem kapcsolódik a rácshoz, mindez 2/3 1/3 arányban elmozdítja a megszokott természetfotóhoz képest és azt teszi idézőjelbe, hogy a kis leveleket elindító faágak körbe vannak ágyazva ebben az urbanizációban. Ha a fát és a kis leveleket tekintjük az élet kezdetének, a születésnek, az érzelmeknek, akkor ennek az ellentétpárja, a racionális, praktikus, egyenes is rajta van a képen, az építészeti formákkal és a kerítéssel. És ezért az én véleményem szerint ennek a párkapcsolatáról szól az egész, és ennek az ábrázolásnak nem végcélja, csak tárgya a virág. És a pedellus mondta, hogy többen észrevettétek a férfi princípium megjelenését a képen és hogy talán Márti azt mondta, hogy ez tudatosan neki nem volt meg, és én erre azt tudom mondani, hogy addig semmi baj nincs, amíg az alkotó tudatalattija ilyen jól tud működni egy képen. (szőke)
értékelés:

Barack porzók
A képet úgy készítettem, hogy egy helios objektívet megfordítva simán csak a digitális gépem objektíve elé szorítottam, kézzel.

Engedtessék meg és mindenkitől elnézést kérek, hogy ez most egy kicsit talán furcsább lesz és ez nem csak a Ferinek szól. Nekem az lenne maszekba, ha egy kocsmaasztalnál ülnénk, a kérésem, hogy lehet az objektívet ide is, meg oda is fordítani. De hogy a hatvannyolcadik bibeporzót nézem végig a tavasz kapcsán, hogy a kis lepke hova megy és hogy beszélget, éntőlem akármi mikromakro előtétet oda lehet rakni, de hogy az asszociáció, hogy az egész sűrítménye ez lesz, hogy én még december huszonharmadikán is azt fogom nézni a tavasszal kapcsolatban, hogy mit csinált a bibeporzó a kis dingődongóval, ez úgy elgondolkodtató. Hogy miért nem tudunk ettől elemelkedni, miközben olyan erős és olyan sűrített képei vannak az alkotónak más témakörben, miért kell legörcsölni attól, mert a házi feladatnak az a neve, hogy tavasz? Az lesz vége, hogy nem hogy nem adok pontot egy házi feladatra, hogyha ezt csináljátok, hanem visszaveszek pontokat. (szőke)

Tavasz

Érezzük azt, amikor kiszabadulnak a biciklisták, mint a cserebogarak az útra és közben nincs akkora edzettség, és belefáradnak a tekerésbe. Kicsit szétszórt a kép széle, de fontos, hogy a bogarak és biciklisták képet ez a fotó gerjesztette Zsoltban, ezért a két disznó mindenképp megvan. (szőke)
értékelés:

Újjászületés
Hát, azért morfondíroztam pár napot, mire eldöntöttem, hogy feltöltöm ezt a képet, ráadásul pont a tavasz leckéjére. De majd - remélhetőleg - meglátom ki mit szól hozzá.

Egy absztrakt tükröztetős kompozíciót látunk, nem tudom, mi lehet ez, talán orr, vagy más, úgy látszik, hogy ez egy ilyen időszak, hogy nekem ilyen kvízeket kell megfejtenem, és ahogy mi is egy-egy leckét feladunk, az alkotók is igyekeznek nekünk is egyre komolyabb feladatokat adni. Egyetértek azzal, hogy Nóra morfondírozott, és én is morfondírozok, hogy mi köze ennek a tavaszhoz, gondolhatnék itt arra, hogy ez egy tojás lehet-e, én szívem szerint nem fogadnám el ezt a tavasz kategóriára, várom tehát a tavaszra a megfejtést. (szőke)