tavasz vetkezik a télből. vagy fordítva?

Itt egy fotóban megfogalmazott filmverset látunk, azért is használja az alkotó a szendvics, vagy egymásra emelt különböző képrétegek összeépítését, gondolok itt a matyóládika virágmotívumára, vagy a disznóölésből félig látható megpörzsölt állattorzóra és a számomra meghatározhatatlan háttérfelületekre, mert ez egy asszociációs összeg. Erre utal a cím is, gondolom, azért, mert "Bóbita bóbita álmos, körben az angyalok ülnek", erről nekem Bódy Gábor Psyché című filmje jut eszembe, ahol szárnyat igéz a malacra, röpteti és kikacagja, és tényleg ott kidobálnak az ablakon egy disznót, vagy többet, és ráadásul még a képhez tartozó képaláírás is egy új asszociatív réteget hoz. Összességében a képre azt tudom mondani, hogy ez egy szubjektív asszociációs üzenet, mivel nem tudom megfejteni a kódjait ezen túl, hogy elénekeltem ezt a dalt, csak azt kell feltételeznem, hogy abban az asszociációban, amiben az alkotó küldte a témát, nyilván tényleg ez jelenti a tavaszt az alkotónak. De nem nekem, és nem azért, mert nem akarom elfogadni ezt tavasznak, hanem azért, mert olyan rejtett kódokkal dolgozik a kép, amiket nem tudok megközelíteni. (szőke)
értékelés: