A barokk imaház, amely le van fényképezve és mellette a korpusz a jobb oldalon nagyon szép fényben lett fotózva, a jobbb fölső sarokból kapja a fényt ez a felület, amitől nagyon szép lesz a bejárati része az imaháznak. Innentől két irány van. Ha ez egy kollázs, akkor azt kell mondjuk, hogy mivel pontosan lehet következtetni arra, hogy a megvilágítás honnan érkezik az épületre, így a kollázsban egy olyan háttér ég van felhasználva, ahol a fény, ami az égből érkezik, akkor ott egyértelműen a fény forrása az épület mögött kavargó felhőzetből érkezik. Egyszerűbben mondva ezen a képen két Nap van. Az ötlet jó, de érdemes lenne, ha ez nem volt tudatos cél, odafigyelni erre, olyan szórt fényt választani az imaháznál, ahol nem ennyire konkrét a valódi fényforrás az épületnél. A másik vonal, ha ez nem kollázs, hanem a valóság kimetszett felületében ez a felhőjáték így jelent meg, akkor azt kell mondjam, hogy a fotós szemének, kiválasztásának kell lennie az irányadónak. Mindenképp, ami az imaház mögött jelentkezik, felkavarja a kép egészét, már csak megformáltságában is, mert a háttér egy kavargó fátyolrengeteg, az előtér meg tele van konkrét motívumokkal. Két részre válik a kép ezáltal, van ez a furcsa háttér, ami szerkezetében előbbre kívánkozik, mint az imaterem, a kettős párharcból tulajdonképpen a felhőrendszer előbbre lép, mint a tárgyakat körbehatároló előtér és az ott lévő formák. Ezáltal az egész kép nyugtalan, a két felület helyzetet kér és folyamatosan viaskodnak. Ez nem tesz jót a képnek. Abban az esetben tényleg érdemes elgondolkodni ezen, ha ez a kettősség belülről fakad. Ha az épületet nézem, akkor megvan a tavasz lecke, de így most ez a kettősség megzavar. Mi legyen, Feri? (szőke)
És a fene tudja hányszor, és hányféle képpen kellene mutatnom, hogy a Márice nénit, milyen aljasul vezeti a pap, stb-stb.
Mutattad, de színház. Mutasd ahogy neked rossz.