Feri, te nem olvasod, amit írsz, vagy nem érted, nem érzed, amikor lekezelően nyilatkozol?
" csak azért, hogy jól látsszon miért olyan lesújtó olykor-olykor a véleményem egyik-másik képről."
ezt te írtad. Én nem kellek ennek az értelmezéséhez, mert olyan rendkívül egyszerűen értelmezhető. A táborokban azért gyakoroljuk az elemzést, hogy ne ez legyen az irány. Mert lesujtani éppúgy kurva egyszerű, mint nice shoot-ot írni.

http://href.hu/x/70kh

(kösz viktor, ha majd használod a hrefet hogy ne túrja szét az oldalt a link.)

Zsolt! Sajnálom, ha ilyennek látsz. Azt hittem jobban ismersz már.

Még egy kiegészítés Ferinek.

Feri, nehogy azt gondold, hogy mi nem így fogadunk el vagy nem így szeretünk akár téged, ahogy vagy. :) Mosolygok azon, hogy ezek szerint amit írsz, lassan két év után se biztos, hogy 100%-ig érted, miről szól az Estiskola. Ez nem kirakat Feri. Ide az emberek azért jönnek, hogy a kétségeiket megoszhassák másokkal. Ha nagy szavakat akarok használni, azért jönnek, hogy bővítsék ismereteiket. Te nem ezért jössz? Dehogynem. Az, hogy olykor lekezelőnek hat, amit írsz, biztos nem azért van, mert lenézed azokat, akik még nem tartanak ott a fotóban, ahol szerinted te tartasz. Néha nyersebben fogalmazol a kelleténél, Jóska jól mondja, mintha 17 éves kamasz lennél. De azért mi még szeretünk, Feri. :)

Feri, én elfogadom a véleményed. Ha te azt hiszed, úgy fogsz tanulni, hogy csak a szerinted kész képeid mutatod meg, tedd ezt. Ha téged nem érdekel a közhely, a giccs, semmi baj. De akkor miért fényképezel közhelyet és giccset? Úgy akarsz tanulni, hogy nem fogadod el, hogy a tanuláshoz rontott képek ezrein át jut el az ember? Azt hiszed, hogy az önkifejezés megelőzheti a dolgok elsajátítását? Mondtam a táborban is Feri, hogy egy szabályt akkor lehet felrúgni, ha ismerem. Te akkor is elmondtad ugyanezt, hogy téged ez meg az meg amaz nem érdekel. Én akkor is elfogadtam. Most is elfogadom. De engedd meg, hogy ne értsek egyet vele, mert a te nézőpontod nem a tanítás és az ismeretátadás nézőpontja.

A másik bejegyésedben írod, hogy azért írod, amit, hogy értsük, miért olyan lesujtó a véleményed némely képről. Feri, azt hiszem, értem, ha nem is biztos, hogy azt, amit te gondolsz. Kérdezhetek? Azért olyan lesujtó a véleményed, mert te már ezen túl vagy? Azért, mert te már nem hibázol? Azért, mert te már tudsz szelektálni, hogy mi a jó és mi nem? vagy miért, Feri? Cálfolj meg, mert olyan érzésem van, hogy pökhendinek akarsz tűnni. Miért Feri?

a képről amit énlátok:vagy nagyonrégi kerítés vagy valami újgazdagé de akkor meg minek.Jó az a lámpa az oszlop közepéből nő ki.a fű foltos,ami beton az lehet akár a balaton is és az úgy már hangulatos.van még itt egy 3 águ ördögvilla aminek egyik ága az alkotó.átló lefele, meg rács ,meg ződ meg fekete amit szeretek együtt.van benne utazás kis szomorkodás a foltos fű végett,meg nyugtalanító valami, mer nekem is megkéne csinálni ithon a keritést Jóskabácsi felől már rendesen.

Csókoltatom a véleményed, ha megtartod magadnak. Ha esetleg megírnád nekünk is, tanulhatnánk belőle.
Például erről a képről eddig annyit tudtunk, meg, hogy téged nem zavar az, amit én betonnak látok.

Sok ember van aki komp akart lenni, de aztán mégsem lett komp. Vagy épp fordítva.

Feribátya sújcson rugdosson csak nyugodtan,kell az nekünk.én meg addig csak lapulok mint sz@r a fűben.úgyis én vok king,láccik a :{)

Na hallod azt mondok amit akarok
ma holnap felnőtt ember vagyok.:)
Szóval jelentősen el tértünk Bara képelemzésétől, és itt mindenki hozta a foltozgatott idegiológiáját, hát gondoltam néhányat én is megosztok veletek, csak azért, hogy jól látsszon miért olyan lesújtó olykor-olykor a véleményem egyik-másik képről.

A zönkifejezés a zaz amikor Ön kifejezi sajátmagát. A zérzéseit, gondolatait, me gilyesmi.
És most én is önkifejezek: Szerintem Te kiskorodban komp akartál lenni.:-):-)

Feri, mintha egy öntudatos tizenötévest hallgatnék ;)
új oldaladról mutatkozol öreg Rocker ;)

Ön kifejez? Én befejez.
Mi a fene az a zönkifejezés?
Én eddig minden képemet csak azért csináltam, mert az nekem tetszik. Valószínűleg maradok is ennél.

Itt ütközik először a véleményünk jelentősen Zsolt. Ha nincs mondanivalód minek fecsegsz, nem érdekelnek a közhelyek, a giccsek, az öncélúskodások. Nem érdekelnek engem sem, mást sem, mert unalmas, és nem lehet tanulni belőle, nem ad semmi újat, szórakoztatót. Érdekel viszont, az önálló gondolatod, ami csak a tiéd, ha van újdonságtartalma, ami csak Te vagy, amivel adsz valamit, amit eddig még nem kaptam, amivel szórakoztató vagy, és amiből tanulni lehet. Szerintem az nagyon fontos kérdés, hogy tudjuk, mit akarunk magunkkal kezdeni. Vagyis arra a képedre nincs szükségem amit csak azért csináltál mert neked tetszik, azt már én is megcsináltam, és mindenki képes rá. Vagy mutasd magad, vagy add el a géped, mert nincs rá szükséged!!! :)

Ferikém, ejnye no. Balla se úgy kezdte, hogy tudta. Az első tekercs filmjét B-vel a vonaton végigkattintgatta, majd kinyitotta a gépet hogy megnézze, mi lett az eredmény. :)

Én azt mondom, hogy nem kell ezt az önkifejezősdit erőltetni. Kell fényképezni. Jót, rosszat, mindenfélét. A többi jön magától. Főleg, ha rendszeresen megy a gyakorlás. HA már eleve önkifejezésre gyúrsz, könnyen lehet, hogy a kudarcok el fogják venni a kedved, mielőtt begyakorlódhatna bármi. tessék fényképezni. Ez a titok.

Egyébként az én purista hozzáállásom épp arról szól ebben az esetben, hogy inkább a fotót kell gyakorolni, mint a fotosopot. Hiszen fényképezni akarunk megtanulni, ha jól érzem, ehhez pedig fényképezni kell. A labor, a fotosop is fontos, hogy "meg legyen tanulva", de a fontossági sorrend nem mindegy.

Mos akkor én osztom kicsit az észt. :-)
Szóval kell azt látni, hogy a digitális technológia beletenyerelt a fotográfiába is. Először a hangok világában hozott változást, és most a film kezdődik majd, de előtte még a fotót formálta-ja át. Talán nem árulok el vele nagy titkot, hogy a képalkotásban minden technológia váltás változást okozott. Nagy valószínűséggel így történik ez most is. Hogy melyik lesz az irány, Karcosé, Laané, vagy Digitálisszamurájé, vagy valaki másé-e azt nem tudom, lehet, hogy többféle irányzat indul, talán indult máris el, az viszont biztos, hogy hoz változást a digitális technológia. DE EZ IS CSAK EGY technológia, amely az ÖNKIFEJEZÉST segíti.
Én meg azt látom ebben a vitában, hogy Ti nem akarjátok magatokat kifejezni, hanem el mentek mondjuk egy fotósétára, és ha elétek kerül valami ami megtetszik akkor le nyomjátok a gombot. Nincsen ezzel a fotózással sem semmi baj, csak mutassatok a Balla féle albumokban vagy más albumokban legalább egy olyan képet ami nem elképzelés. Vagyis csak kattogtatóművészek vagytok. Szándékos a provokáció, mert úgy tűnik az előző hozzászólásomon (2008. szeptember 22. - 17:40) át siklottatok. :(:(

Én össze tudtam belőle második olvasatra is rakni, hogy mit gondolok. :) A digit art esetén nem baj az hogy paramparamm, csak akkor gáz, ha paramm.

Mert nem azt írod, amit gondolsz:
"Nem baj az, hogy digit, csak akkor gáz, ha fotónak hazudjuk"

Nóra, miért olvasol mást, mint amit írok?

Elolvastam az elsőt, azt mondtam magamban, oké, én túlhúztam magam, félreértettem némileg, meg izé.
Elovastam a másodikat, most megint felhúztam magam, de már bölcsebb vagyok, nem mondok semmit arra, hogy mármeg a digitális az nem is fotó. Ennyi, kész, nem fotó. Most már ezt is tudjuk. :-/

Én az én milyenista, purista? fejemmel egy dolgot nem nagyon értek. Segítsetek.

Van ugye a festészet, mint a vizuális ábrázolás alapja. A festménynél már csak a technika miatt is, egy kép nem rittyrotty készül el. Napokig vannak ülések, előtte vázlatok, aztán pepecselés, mire lesz valami a vásznon, és még az is lehet, hogy a festő átmázolja a végén az egészet. Az eszközök, ecset, vászon, hígító, keret, meghatározzák a lehetőségeket.

Van a fotográfia, ami egy teljesen más eszközzel egy más megközelítés. Ebben vannak stációk, a lemezes géptől a 36-os kisfilmig. Az eszköz, a felhasznált anyagok itt is meghatározzák a lehetőségeket. A két terület között van áthallás, vannak festői szemléletből készített fotók és vannak fotorealista festmények, de az eszközhasználat által elég jól behatárolható, hogy amikor előtte állsz a múzeumban, akkor az fotó vagy föstmény.

Aztán a technikai fejlődés nyomán lett a digitális képalkotás. Itt ez két irányt mutat. Az egyik irány ugyanúgy fotóz, mint analóggal, csak a nyersanyag változik. Itt sem hagyható figyelmen kívül hogy a nyersanyag és a technika változása meghatározza az ábrázolást.
Aztán van a másik vonal, aki digitális művészetet hoz létre, nem tudok jobb szót, aminek csak indítéka a fotó, de nem végterméke, amiben erősen jelen van a manipuláció és a virtualitás. Ez is jó, és értékes, és meghatározó a technika.

Tehát van három terület. Ha a fotó le tudott válni a festészetről, és önálló ágként tudott értékeket felmutatni, és kitaposni a saját útját, miért van, hogy a digitnél főleg a másodikként említett digit art nem akar nagyon leválni semmiről se, hol grafikának, hol festészetnek, hol fotónak akarja eladni magát?

Én ezt nem értem. Miért kell akarni a digitet másnak mondani, mint ami? Nem baj az, hogy digit, csak akkor gáz, ha fotónak hazudjuk. Attól, hogy a mechanika hasonlatos, még nem kellene a végtermék okán keverni a kettőt.

Mondom, semmi baj a retussal, semmi baj a manipulálással. Nem új dolog ez, volt ilyen digit előtt is. Nem egy alakja ezeknek a vonalaknak igen jót és maradandót alkot. Ha baj van, azzal van baj, hogy zavar van a fejekben a retust, a hibák javítását, és a teljes újrakreálást illetően, és abban is, hogy vajon mi az értékteremtés mércéje.

A beszélgetés elején volt egy bölcs idézet. Hazudj, csak rajt ne kapjanak. tehát tessék nyugodtan photoshopolni, de azt ne tessék hinni, hogy egyszerűsödik vele az élet, mert azt éppúgy meg kell tanulni, mint laborálni. A szarul laborált kép éppúgy zavaró, mint a szarul soppolt.

Jóska, természetesen vannak olyan helyzetek, amikor valami addig nem látott dolog kerül előtérbe, és exponálás után alakítja a kontextust, tehát ezzel nincs baj. Én ott érzem a problémát, ha egy rossz képből photoshoppal akarunk jobbat fabrikálni.

Nóra, egyrészt én semmit se akarok tenni az estiskolával. Én és András elmondjuk - a sokszor nem mindenben egyező - véleményünket, ti meg kezdtek vele, amit tudtok, nincs ércből faragva a szobrunk. (Még. :) ) Az, amit mondok, mindig elv, amit a gyakorlat felülírhat. Természetesen ha Írországban készítesz egy képet, ami nem 100-as, akkor ezért nem fogsz visszamenni. De tanulsz belőle remélhetőleg. És legközelebb a Kanári szigeteken már nem követed el a hibát. Ha meg okulás helyett az jön, hogy de hát ez soppal leszedhető, akkor legközelebb más helyzetben lehet más hiba jön elő, ami már nem szedhető le, de a nézőpont miatt nem biztos, hogy van tanulás. De ezt leírtam, tehát én magam is utalok rá, ha olvasod, hogy bizony a legnagyobb fotósoknál is előfordul, hogy bár felkészült, tudja mit akar, de a körülmények okán valami becsúszik. Meglökik a kezét riportnál. Bemozdul valaki a képbe. Akkor erre azt mondjuk: EZ VAN. És ebből kell kihozni a legtöbbet.

De azt gondolom egyértelműen lehet tudni erről a beszélgetésről, hogy
1. ez egy beszélgetés és nem észosztás, vélemények ütköztetése, és eszmék cseréje, a részemről a legnagyobb jóindulat és segítőkészség okán.
2. Nem a fentebb vázolt kikerülhetetlen bakikról szóltam, azokkal nincs mit kezdeni. Én arról beszélek, ami nyugiban az exponálás előtt kiküszöblhető. Ennek gyakoroltatására vannak a leckék, elemzések - apropó, az elemzések lényege épp az, hogy egy szem, egy szempont miképp lát, és a tapasztalatunkat megosztva milyen irányokat javaslunk a javításra. És ezekre nem megoldás a photoshop. Ezért szoktam mondani, hogy ha tehetném, egy évig aktív fotózá mellett nem engednék csak FF-ben dolgozni, egy 256-os kártyával, photoshop nélkül. Még vágásra se. Azért, hogy a kompozíció, amiről annyit dumálunk, a formák, a tónusok, a fények, világítás rutinszerűen beidegződjön. A színes a FF-re épül.

Még valami, de azt gondoltam, hogy értelemszerű, amit írok. Én egy fotóügynökségnél, az egyik legnagyobbnál jártam. Oda Náncsinéni nem ad be képet. Az pedig, hogy nekem fájna, hogy ma 10 helyett 100 millióan fotóznak, már bocsánat, de ellentmond az estiskolával. Ha fájna, nem volna estiskola. Éppenhogy nem fáj, sőt. Csak nem mindegy, hogy a dolog mennyiben ösztönös (kell az, nagyon!), mennyiben tudatos, mennyiben véletlen - ez mind fontos - és ezek hogy arányulnak képkészítéskor. Amit a számokról írtam, az a félprofi, profi vonal termése. Ez egybecseng azzal, amit akár Gárdi Balázs barátom mondott, hogy munkára neki a világ végén kitűnő a digit, de ha saját szakállra dolgozik, akkor analóggal dolgozik, és hogy ő maga a saját munkájában is azzal szembesült, hogy több képet gyárt a digittel, de nem lesz belőle végeredményként több jó kép.
Mellesleg erre elég egyszerű magyarázat van, ha gondoljátok, beszélgethetünk erről, picit filozófia, picit emberi működés és picit tehcnika. De talán tényleg jobb erre a fórum, hogy ne Bara kapja a millió mailt. :)

Gábor: :)
én a tavaszi Stirlicre gondoltam ;)
Mióta a fotó megszületett, a festészetről lehullott a teher, hogy feltétlenül 'ábrázolnia' kell valamit.

különben érdekes, hogy a képpel kapcsolatban az alkotó sem nyilatkozott eddig
pedig hogy mit és hogyan abban ő a legautentikusabb

Sajnos már elég öreg vagyok, hogy meg tudjam különböztetni a a stiglicet a tengelictől.
És valóban, milyen érdekes. Annak idején a fotózásnak le kellett magát vállasztania a festészetről, az addigi egyetlen képalkotási művészetről. És most, a digitálissággal ami egyszer már elszakadt, most megint összekeveredett.

Idáig azt hittem, van humorérzékem, de most látom, már megint el hagytam valahol.:-)

http://www.masters-of-photography.com/S/...

1910. Buffalo. Egy Alfred Stieglitz nevű fotóművész (aki ekkor még nem a festőnő férje volt) valami ilyesmit mondott: a fényképek azok fényképek. Eredetiben "photographs look like photograph". Vagyis nem a festészet fattyú hajtása, a fotókat fotóként kéretik nézni és értékelni.
Ja, és ő volt az is, aki elsőként készített képeket addig inkább fedett emberi testrészekről művészeti szándékkal.

Feri, érdekes módon mindig képek alakulnak ki olyan eszmecserék, ami nem csak a képről szól, hanem a fényképezést is érinti. Bár lenne ilyen minél több.
- Bara érti amit kell.
- Nóra: Már megint igazat kell adnom a Pedellusnak (pedig nem szeretem ;-) ) mert a digivel a özönlenek a képek, és
sokkal rosszabb, hogy az emberek nem tudnak (nem is akarnak) válogatni. Utalnék családommal folytatott napi fénykép törlési vitáimra.
- Csak egy naiv kérdés: Kinek hány expo van a gépében? (valami Harry Callahan mondta, hogy: 'csináltam vagy 40000 negatívot életemben de abból 800 képet ha szeretek')

- Steigiltz és nem Stirlic (Gábor, éltél te már akkor?)
- Steiglitz a nagy kedvenc festőnőm (aki valami kefe) férje.

19:36. Berlin. Stieglitz nem is sejti milyen közel állt a lebukáshoz, amikor tangóharmónikával, kozák népdalokat énekelve nyitott ajtót Begman oberhauptbanhofnak.

1&2 relatív, szerintem ennyit már nem triviális hihetően odapingálni és szerintem jobb lenne a beton nélkül.
Viszont a 3 meg a digitális-analóg összevetés nagyon összefügg.
A keresőben az ember nyilván nem lát meg mindent. Még akkor se, ha figyel. Node digit gépen azért ott a lehetőség az azonnali kontrollra. És ezért olyan nagy dolog a digi. Analógban nagyon figyelve lőttem hármat, aztán a papíron láttam meg, hogy hol rossz mind a három. Itt van lehetőségem azonnal kontrollálni és újra lőni, ha kell. Lehet, hogy ellövök harmincat, de jobb esélyem van rá, hogy a végére lesz közte jó.
Nyilván az anyakrálynő feláll és leporolja magát, nem várja meg, hogy jobb kompozícióban is megörökítsem hasonfekve. De hát épp azért kell (szerintem) ezzel a ráccsal, a lámpával, az árnyékkal meg a gyeppel újra meg újra eljátszani, azért fényképezem a szottyadt csészét három órán keresztül, hogy amikor az anyakirályné az orrom elött esik hasra, akkor az exponálásra rendelkezésemre álló másfél másodperc alatt is elfogadható kompozíciót tudjak csinálni. A csésze ott marad, lehet vele szüttyögni. Ha az embernek a szemébe megy a komponálás, akkor a királyné könyökét nem fogja levágni a képről és a kiborult táskája megfelelő ellenpontot képez a leesett kalappal. Ha a csészét PS-al farigcsálom képpé, akkor a királynét is azzal kell majd, csak vacak lesz hozzá a nyersanyag.

Összegezés (Barának).

Gábornak nem tetszik az a valami amit betonnak néz, ezért újra fényképezné.
Nekem nincs bajom a "betonnal", de inkább retusálnám.
Zsolt véleményét a képről nem tudtuk meg, viszont villanyretus ellenes.
Nóra véleményét sem tudtuk meg a képről, viszont Ő ellenzi a villanyretusellenességet.
Bíró Roland szerint a képet kell szemelőtt tartani. A taorminai görög színház romjai c. Csontváry kép kb. 5 és fél méter hosszú. Hogyan tartsam a szemem elé?
Kepes Józsitol sem azt tudtuk meg, hogy mit gondol a képről, hanem azt hogy elmosódnak a határok.
És végül Bobák Csaba leragadt Stieglitznél. (csak azt tudnám, hogy az kicsoda)

Remélem ez tanulságos volt, és sokat tanultál.:-):-)

1. Ennyit könnyedén le lehet retusálni.
2. Nem ez a kérdés. Nekem tetszhet így is, úgy is.
3. Élőben ha nem látom meg, akkor menjek vissza írországba? Nem minden kép készül elérhető, újra visszamehető helyen, időben, fényviszonyokban, hangulatban. Van amit soha nem fogok tudni megismételni. És ez nem lustaság, hanem realitás. Könnyű azt mondani, hogy menj vissza, ne haragudj, túl könnyű. És igazságtalan is.

És: Nincs 'valid, érvényes út' a PSP-hez, legfeljebb az, amit te annak gondolsz. Nekem valid és érvényes út kiretusálni amit ki akarok. Vagy puristává akarod tenni az estiskolát? Megteheted.

Ésmég: 'gonosz dolog'. Egyjófrancot. Hamis összehasonlítás, hiszen az 1000 digitális képből 900-at Náncsi néni meg Berci a szomszédból készít, hogy megmutassa a családjának meg a rokonainak, hogy hol járt. És Náncsi néni bizony sosem akar fotóművész lenni, csak amíg analóg volt, addig ő nem fényképezett. Ezért van több digitális fotó. Mert egyszerű emberek hobbiból egyszerű fényképeket IS készítenek vele. Ettől fotós vagy aki az akar/szeretne lenni, az ugyanannyi van, mert nem a népességen változtattál, hanem az elérhetőség szintjét vitted lejjebb. Ez meg miért is gonosz dolog? Konkurencia neked Náncsi néni vagy akár az én fotóim? Fáj az neked, hogy tízmillió helyett manapság 100 millióan fotóznak, többségük a maga kedvére, szórakozására?

Zsolt,

nagymértékben egyetértünk abban, hogy jó, ha az expo pillanatában (de inkább előtte) készen van a kép az ember fejében. Nem elsősorban a kompozíciójára gondolok, mert azt ha nem is jól, de valahogy látom a keresőben.
.
De nem voltatok még úgy, hogy egy képet a gombnyomáskor pontosnak éreztetek, a képernyőn nézve meg kiderült,
hogy nem úgy van az. De egy másik, akkor készült képen észreveszel valamit, olyat, ami az elkészültekor még nem volt nagyon hangsúlyos, és abból lett az a kép, amit később szívesen mutogatsz.
Szóval az expo után szembesülsz olyan dolgokkal, amelyek utólag változtatják meg (egészítik ki, árnyalják) az érzést, amelyet gondoltál ábrázolni. (Most nem akarok belemenni Antonioni Nagyítás című opuszába)

Na! Szal. Leülünk egy asztal köré néhányan, mikrofonokat teszünk középre, és vitatkozunk. majd megkérjük a Nórát, hogy gépelje le, aztán ki adjuk mint "A fotográfia aktuális kérdései" c. művet kötve-fűzve 3 000-ért. :-):-)

A kérdés szerintem lényegesen egyszerűbb, mint amilyennek most kinéz. Ha egy képhez azért nyúlok hozzá, mert az hozzáad, az rendben van. Ha azért, hogy eltüntessem azt, amit amúgy megcsinálhattam volna, de valami okból nem tettem, akkor szerintem az gáz. Egyébként: természetes, hogy a kérdés akkor és úgy merül fel, ha az alkotó úgymond lebukik, hogy valamit machinált. Ha nem bukik le, járhat a susnyásban. :) Amíg le nem bukik. Ugye itt azzal kezdődött a beszélgetés, hogy a klónozóval lehet-e ezt a problémát megoldani. Szerintem nem. Pontosabban lehet próbálkozni, de:
1. a klónozó nem adekvát eszköz ehhez, a folt mérete miatt, az eszköz milyensége miatt.
2. kérdés, hogy ha sterilizáljuk a képből a betont, eredményre jutunk-e.
3. Ha meg már mindenképpen kellene, akkor meg azt mondom, hogy meg lehet ismételni a képet. Hiszen nem az anyakirálynő véletlenül elkapott portréja, ami örülünk hogy sikerült ahogy sikerült és nem ismételhető. Ez ismételhető, ha az alkotó azt mondja, hogy szerinte nincs a kép kész így.

A bajom azzal van, hogy ahelyett, hogy ismételnétek, mondjuk nekiálltok bindzsizni a soppal. Miközben én azt mondom, hogy a photoshoppal két valid, érvényes út van.
a) kijavítom a szkennelés hibáit, kipontozom mondjuk a zavaró bőrhibát, állítok a színen, tónuson, vágok a képből, tehát képelemet nem veszek el, nem adok hozzá, legfeljebb addig megyek el, ameddig ecsettel és laborral el tudnék menni,
b) szabadon használom a photoshopot, a fotó csak kiindulási alap, de a fantáziám és kézügyességem által egy sosemvolt világot hozok vele létre.
nincs nagyon c verzió. azért nincs, mert az megcsinálható úgy, hogy ismételsz.

Ha egész szigorú akarnék lenni, akkor ugye az ember egy hobbit, egy szakmát azért akar elsajátítani, mert örömét leli benne, mert jobb és jobb, pontosabb és pontosabb akar benne lenni nap nap után. Ha nem így van, szóljatok. Már ha így van, akkor meg ennek ellentmond, ha lusta vagyok kimenni újra a határba, elgyalogolni újra az isten háta mögé, és ülök inkább be a gépbe és varázsolok a soppal. Miért? Mert a visszacsatolás és az ismétlés kurva fontos. Ezzel lehet tanulni.

A másik: sokan soppoltok. De ha már sophoz nyúl valaki, akkor azt nem árt készség szinten használni. Mert az alatt ront a képen. Akkor már inkább valóban ismételje mechanikusan, vagy komponáljon fejben előre. Ha jól csinálod, a soppolás se egyszerűbb meló, mint maga a fényképezés. Csak a sop sok esetben úgy csinál helyetted, mintha megoldott volna egy problémát.

És tudjátok mi a fő baj? Hogy a tapasztalatom azt mutatja, hogy aki rendre az ismétlés helyett a sophoz nyúl, az lassabban halad előre, mert időről időre ugyanabba a hibába esik bele. Nem válik rutinná, aminek azzá kéne válnia.

Ferinek igaza van. A kép a fontos, nem a duma. Csakhogy amíg nincs kép, addig duma van. :) Ráadásul nézzünk magunkba. Nem sokkal jobb érzés-e az, ha mi tudjuk, hogy a kép manipulációtól mentes, úgy készült, ahogy és úgy sikeres, ahogy van,mintha ezt a sikert úgy éri el, hogy mi tudjuk, hogy hát, azért a torka az véres a cuccnak, de ügyesen soppoltunk. Mondják, hogy Capa Milicista képe igaz. Azt is, hogy kamu. Én meg azt mondom, hogy a kép készen van és a néző el tudja hinni az igazságát. Mi kell ehhez? no, ebben van valami megfoghatatlan. egy szó. hitelesség. Ez az, ami a fontos. Hiteles az alkotó vagy sem. Ha az, oké. És ezt idő elérni. Capa, Bresson, Avedon vagy más nem arról volt híres, hogy ült a komputter előtt és a szarul exponált képeiből faragott baltával valamit.

A digitális fényképezés nagy kincs. Rögtön ott a visszajelzés, nem kell heteket várni. Igen. De a kérdés az, mire használod ezt az előnyt. Felfogod-e, hogy ez arra való, hogy megismételd a képet, ha szarnak érzed, vagy inkább bidzsizel vele. Mivel arról kevesen beszélnek, hogy a digitális képkészítés semmivel se egyszerűbb az analógnál. Ott laborálni kell tudni, itt photosoppolni. De fényképezni mind a kettőnél a "nem árt, ha tudsz" kategória.

A digitális emellett gonosz dolog. Miért? Mert gyors. gyorsabb a felfogó és megtanuló képességünknél. Ontjuk vele a képet. Voltam az Axel Springer képügynökségénél. Ott elmondta a vezető hölgy, hogy egy darabbal több használható kép se született azóta, hogy digitre dolgoznak az emberek. Analógban 100 képből volt 10 jó. Digitben 1000 képből lesz 10 jó. Ez van. Érdemes a miérten elgondolkodni.

Úgy gondolom, valamit tisztáznunk kellene már, és elsősorban mindenkinek magában kellene a következő kérdésre válaszolnia. Van-e mondanivalóm a világ számára? Akarok-e, tudok-e ÚJAT mondani a környezetemnek. Mi az az eszköz amivel a legjobban ki tudom fejezni magam? Ha ezekre a kérdésekre kíméletlen őszinteséggel válaszoltam, fel sem merül pl. az a kérdés, hogy hazudok-e azzal a képpel vagy sem, vagy pl. milyen mértékben használhatok egy önkifejezést segítő programot. Másképp, folyamatosan mellébeszélünk akkor amikor a különböző irányzatokról-filozófiákról beszélünk, mert a látvány a lényeg, pontosabban még az sem, hanem az a fontos amit a látvány kivált a nézőből, persze csak akkor, ha akarunk mondani másoknak valamit.

Stieglitz új értelmezést kapott. Hajrá GG. :-)

Erről az egészről a sziklamászók jutnak eszembe.
Ott is vannak extrém puristák, akik semmilyen eszközt nem használnak. Vannak olyanok, akik biztosításra használnak eszközöket, kötelet, szögeket, meg ami kell, de elveik ellen való, hogy a biztosítószögre rá is álljanak, vagy hogy a kötelet a felfelé haladáshoz használják. Merthogy a hegyet úgy kell megmászni, ahogy van, ha minden jól megy, akkor a biztosítás kiépítése csak plusz nehezítés, semmit nem könnyít. Ha meg a kötél szerepet kap (életet ment) akkor a mászás szépségének már úgyis mindegy, leestél, de legalább nem halsz meg. És aztán vannak, akik úgy tekintik, hogy a cél a csúcsra feljutás, ha ehhez lépcsőt kell vésni, vagy szögre állni, vagy bármi más, az is csak a cél felé segít. És akkor még nem beszéltünk a magashegyiekről, szabad-e oxigént vinni, sherpával menni, vagy se, stb.
És ezek pont így vitatkoznak azon, hogy mit szabad, mit nem, pedig hát nyilván mindent szabad másoknak, magának meg ki-ki olyan szabályokat szab, amit jónak gondol.

érdekes a Capa kép példája.
Nézem azt a képet, eddig úgy tudtam hogy a fronton készült, hű de jó.
Ha ugyanezt egy műteremben csinálta, fúj hazudik.
Ez nem annak a idejétmúlt szemléletnek a folyománya, hogy a fotó a valóságot ábrázolja?
érdekes, hogy a fotótól elvárja az ember, hogy 'igazi' legyen, teszem az hogy a fronton készüljön (a milicista halála esetén legalább).
Ha ugyanez egy festmény lett volna, azzal mi a helyzet?
Ott eszembe sem a jut a a hülyeség (már elnézést) hogy a festő (vagy Capa esetén a fotós) a valóságot ábrázolja.

Biztos félreérthetően fogalmaztam. Én most konkrétan erre a képre gondoltam: http://szakkor.estiskola.hu/2008/04/13/e... Ezzel marha sokat molyoltam, hogy olyan legyen, amilyennek akartam. Öt perc után volt olyan verzióm, amiből PS-ben ki tudtam volna hozni ugyanezt, vagy hasonlót. De úgy éreztem, hogy ilyet rajzolni bárki tud (na jó én nem, de biztos van aki igen) de én nem rajzolni szeretném ezt, hanem fotózni. Azt gondolom, hogy azzal adom meg a tiszteletet a képnek, hogy ráfordítom a szükséges energiát, hogy exponáláskor amennyire csak lehet már kész legyen. Legjobban szeretem, ha csak átméretezni kell és küldhető, esetleg csak vágni kell, mert az oldalarány ugye kötött.
Persze én is szoktam laborálni, de jobban szeretem a gépben megoldani amit csak lehet. Ebbe vígan belefér, hogy pl ezen: http://tabor.estiskola.hu/2008/05/17/ket... néhány túlságosan belógó gallyat lekapjak, mert a fáról mégse akartam letörni az ágat.
De ami a legfontosabb: ezek a háklijaim saját magammal szemben érvényesek. Ha azt mondom, én ekkora gyepet már nem tapétáznék le klónmeszelővel, az szó szerint azt jelent, hogy én nem csinálnám. Bárki más megteheti.

Gábor, ez nem hazugság, vagy ha igen, akkor az egész fotózás az. (Most nem a Capa-képről beszélek, a hír, ha műteremben készül, az persze, hogy hazudik).

Mit nekem a világ, hö? Vén hülye konzervatív vagyok.
Jobb szeretem azokat a dolgokat, amik annak látszanak, amik. Ha Capa a milicistát műteremben fotózza és mögévágja a hátteret, azért az nem ugyanaz. Még akkor se, ha a kép pixelről pixelre ugyanilyen.
Küldtem már ide képet, amin órákat szöszöltem, mire olyan lett, amilyennek akartam. Annyi idő alatt PS-ben háromszor kész lett volna. Te nem látnád a különbséget, de én tudnám, hogy hazugság.
Van az a fajta manipuláció, ami kihozza a nyersanyagból, ami benne van és van az, ami megváltoztatja. Nincs baj egyikkel se, csak én jobb szeretm tudni, hogy mi micsoda.

tetszik, nem tetszik, egy digitális korban követünk el mindenféle 'alkotás'-nak is felfogható dolgot. Hogy az eredeti anyag egy fényképezőnek hívott eszközből (vagy telefonból, egy kamkorderből stb.) jött ki és azt alakította (használta kiindulásnak, manipulálta) az alkotó, teljesen mindegy, és egyre inkább nehezen szétválasztható. de a lényeg a vége, a kép. Van üzenete, megállítja a nézőben az ütőt?
Gábor, mi az hogy, ami grafika az ne akarjon fotónak látszani és fordítva? Ezen már évtizedekkel túl van a világ.
Máshol meg azon dohognak magukat fotósnak hívó emberek, hogy a canon egy új fényképezőgépébe HD video felvételi lehetőséget tett. Minek az, kérdik.

Ez így van.
A saját gusztusom szerint annyit tennék hozzá, hogy a fing az legyen fingszagú.
Szóval ami grafika, ne akarjon fotónak látszani és ami fotó, az meg legyen fotó. Aki ért hozzá, eszelős dolgokat tud digitálisan rajzolni, akár egy fotóból elindulva, de én úgy gondolom, úgy korrekt, ha az többé kevésbé egyértelmű, hogy fotót nézek, vagy grafikát. És persze Ferinek igaza van, minden eszköz mehet, de gyorsúszó tempókkal nem illik a mellúszók közt repeszteni. Csak itt nem ennyire tiszták a határok. Ettől élednek aztán fel a puristák, akik a területeket annyira tisztán akarják elhatárolni, hogy az már túlzás. Vagy azok (pl. Zsolt) aki valamilyen homályos oknál fogva a határvonalat holmi ósdi technikai határvonalhoz kötnék (.. hát itt csak maszkolok, ezt az analóg laborban is simán megcsinálom...)
Szegény Bara, itt egy kép, manipulációnak semmi nyoma, oszt mégis az ő levlesládáját tömjük a sok zőccséggel.

szerintem mindig a képet kell szemelőtt tartani és nem az ideológiákat..
mert az megöli soxor az alkotást (pl. a konceptuális művészet, persze hangsulyozom csak szerintem)
eleve "hülyeségek" ezek a katagóriák, hogy fotós, festő stb..(nyilván azért vannak, hogy tudjunk róla beszélni meg mert imádunk sablonokat gyártani, persze hogy megértsük egymást azért ezek fontosak azért :) )
mind képalkotó csak különbözők az eszközök..és az eszköz meg nyilvám bármi lehet..
szerencsére bámulatos az ember mint alkotó és szinte bármivel tud maradandó és befogadható alkotást létrehozni..
akár klón bélegyzővel is :))
hu, de okosat mondat megint :)

Zsolt, miért bűn az, ha valami könnyebb és/vagy egyszerűbb?

Szerintem ha nem lett volna a betonszegély, akkor hiányoltál volna oda valamit, ha meg nincs ez a vita, akkor hibának mondanád. Mert bármely kép nemcsak egyféleképpen lehet jó SZVSZ.

"és be is kell avatkozzon. de nem utólag, fotosoppal " tehát ha laborban retusálsz, módosítasz az jó, ha PSP-vel, az bűn... ez eléggé álszent hozzáállás nekem, mert miért? Mert a labor száz évvel régebbi, mint a PSP? Mert más különbség nincs köztük. Mindkettő utómunka, még ha te le is nézed a PSP-t.

Ha kitakarom a bal szélét, nekem csak a tér hiányzik a bal szélén, nem ellenpont. A lámpa, meg az ember elég a bal oldalon.
Szerintem.

csak egy kérdés. az nem lehet, hogy ha nincs a beton, akkor nincs határ, nincs, ami a másik oldal fekete tömegét ellenpontozza? csak kérdés.

"Én ezt a betonszegélyt leszedtem volna, ha már a kép így sikerült. Szívfájdalom meg lelkiismeret-furdalás nélkül."

Én meg (ha ez lehetséges) visszamennék, és megcsinálnám betonmentesre. Nem azért, mert ekkorát lopni már bűn, vagy gyötörne a lelkiismeret, hanem mert valószínűleg nem tudnám úgy kifoltozni, hogy ne lássam a helyét.

Volt aki ezt tömörebben is tudta:
„Költő hazudj, de rajt' ne fogjanak”
/Arany/

a klónozó nem arra való, hogy ilyen hibát, vagy hibának vélt dolgot javíts vele. ki lehet vele herélni egy képet. nem kell sterilizálni. nem kell görcsösen keresni valami sosemvolt tökéletességet. amikor exponálsz, a kép már kész, csak formába öntöd, életre hívod.

ami a lopást illeti vagy a csalást: a fénykép nem a valóság. soha nem is volt az. a fénykép egy pillanatnyi, igen erősen redukált lenyomata a valóságnak. Nem az a dolga a fotográfusnak, hogy a valóságot akarja utánozni. Az a dolga, hogy a képével megmutasson valamit, amit csak ő lát, amit ő érez és gondol. ehhez módjában áll beavatkozni a történésekbe. és be is kell avatkozzon. de nem utólag, fotosoppal - vagy ha igen, csinálja úgy, hogy ne vegyem észre, ne okozzon hiányérzetet. engem nem érdekel, hogy labor vagy elektronika. el tudod hitetni, vagy sem. a fotó elhitetés.

ott van sok fotós gondolkodásában a kérdéses pont, hogy azt hiszi, hogy az a jó kép, amihez az exponálás előtt nem kell hozzányúlnia, nem kell instruálnia. ennek a tévhitnek több oka van. az egyik az, hogy kényelmes ezt hinni, hiszen ezzel az aspektussal nem kell bevallani azt, hogy ott előtte nem vette észre a gondot. a másik ok, hogy hamisságnak gondolja a fotós, ha odébbtesz egy rossz fűszálat. miközben maga a fotó nem a valóság. már eleve a két dimenziós redukció sem igazi.

a fotósnak a dolga az, hogy képkerettől képkeretig olyan világot teremtsen, amit a néző elhisz, de nem csak elhisz, hanem bele akar kerülni abba az univerzumba, részese akar lenni, nézni, befogadni, magába szívni akarja. ez a fotó ereje. mindezt előre el lehet érni, exponálás előtt - az exponálás tulajdonképpen a megfelelő pillanatra várás következménye. de előtte már a kép készen van.

nóra kimondott valamit. könnyebb és egyszerűbb. kulcsszó. csakhogy nem kell könnyűnek és egyszerűnek lennie.

feri is kimondott egy kulcsszót. minden megengedett. igen Feri, minden megengedett, ha értelme van, indoka és ha a használata nem ront a helyzeten.

gábor is kimondott egy nagyon fontos dolgot. kihívás. ugyanis a kép kész van exponálás előtt - ezt sokadszor mondom - és utána ezen már csak akkor és úgy lehet hitelesen változtatni laborral vagy miegyébbel, ha az az exponáláskor is tudott volt. Ha tudom, hogy nem fogom tudni kiszedni a villanydrótot, mert az életünk olyan, hogy nincs olyan, hogy nincs drót a levegőben, de az én ábrázolásomhoz, vagy mondanivalómhoz ellentétes a léte, akkor exponálok, utána kiszedem. de hogy azért kelljen kiszedni, mert vak voltam, meggondolatlan, figyelmetlen és mondjuk a drót a modell fején megy át, az gáz. akkor is, ha pillanatnyilag a nézőt be tudtad vele csapni. merthogy a nézőt egyszer csapod be. de magadat minduntalan becsapod, amíg nem tudatosul, hogy a kép exponálás előtt kell kész legyen, és nem a retusasztalon.

(mindezek nem vonatkoznak értelemszerűen mondjuk a bőrhibák javítására például, vagy az eleve digitális alkotásnak (nem fotó!) kezelt munkáknál. sajnos a baj az, hogy ez a digit-art sok esetben a fotó farvizén úszik. jó lenne végre, ha a digit-art alkotók vennének egy nagy levegőt és mint új közlési forma, leszoknának róla, hogy magukat fotográfusnak mondják vagy akarják hitetni.)

Feri, csak akkor, ha kétértelműnek akarod olvasni. És ugye te is tudnál olyan körülményeket elképzelni, ahol a kis lopás nem bűn?

Gábor: Pontosan. A fényképezés teljes egészében mesterséges dolog, és ki hol húzza meg a saját határait, az mindegy; azok ott vannak, ahol. Vannak puristák, akik még az analóg film befűzőlyukait is rajtahagyják a képen, hogy bizonyítsák, mégcsak nem is vágták; és van, aki egy újfajta alkotást készít, filmmel, géppel, fotoshoppal. Én azt tudom, hogy apu a laborban ugyanúgy retusált, montázsolt, szűrt meg mittudoménmiket csinált, mint én ma a PSP-vel; csak nekem könnyebb, egyszerűbb. Én ezt a betonszegélyt leszedtem volna, ha már a kép így sikerült. Szívfájdalom meg lelkiismeret-furdalás nélkül.