Szeretem ezt a képet, sok képen, elsősorban az első lecke motívumrendszereiben jelentkezett már az árnyékkal való kapcsolat, nagyon jó az, hogy az épített környezetet használja fel a fénnyel való munkában, és a külső, valós fény, a Nap fénye, ami árnyékokat hoz létre, és ezt használja egyedi fényforrásnak, és az így megjelent árnyékok játékát, ezeket az absztrakt formákat használja fel a valós felületeken. Fúziós képről kell, hogy beszéljünk, ez itt azt jelenti, hogy nem elsősorban tájkép, de nem is absztrakt kép, hanem a kettőnek a fúziója, dokumentummegfigyelés, és egyben átlép azon a kategórián, hogy egyszerűen csak dokumentáltam valamit, bizonyítja ezt az a bátorság, hogy az épület valós felületeiből az alkotó nem használ fel, azt mondja, hogy az árnyék üzen annyi tartalmat, amiből egy teraszt, egy korlátot, a fotós emberi alakjának formáját egy füves területen jól látjuk. Véleményem szerint tehát ez a fúzió itt jól működik, mert a fotós tudatosan átszűrten, jól átgondoltan kezdi a látványelemekben a filozófiát, és a valóságot összhangba hozni. Ezért a 18. lecke, nyár kategóriájában ez egy háromdisznós kép.
Volt egy hosszú vita a kommentekben erről a háromszögről itt, mert van aki azt mondja, hogy ezt Photoshop-pal kivéve el lehetne tüntetni, merthogy ez hiba. Oda tart ez a lámpaoszlop. Oda mutat minden, és ez jól visszafogja ezt az egészet a másik oldalon. Éppen az a jó, hogy ott nincs fű, hanem oda mutatnak az irányok és sematikussá válna a felület. Éppen azért, mert a számítógép manipulatív eszköztára ami segít nekünk, az nagyon sokszor éppen a valóságban rejlő rendezetlenséget-játékosságot azt tünteti el. Ha elvesszük azt a járdát vagy mit onnan, akkor elvesszük a szocio-tartalmát is. Rendezett lesz, korrekt lesz, szalonképes lesz, de elveszik minden, amitől a szerelmeskedés is egyedi, és jólfésült lesz. Az jelzi ott, hogy a valóságban vagyunk. (szőke)
értékelés:
:-):-) Nóra, ez a második mondatod azért elég kétértelműre sikerült.:-):-)
Egyébként nekem a kis lopás ugyan olyan nagy bűn mint a nagy lopás. Következésképp ha már bele kell nyúlni fotószerkesztővel a képbe akkor mindegy hogy kicsit vagy nagyon. Még egy apróság: A digitális képnek nem sok köze van a valóság színeihez, ugyanis az tiszta matematika. Innentől fogva meg akkor én megkérdőjelezem ezt a makacs fotószerkesztő ellenességet.
Az analóg képnek se sok köze van a valóság szineihez, az meg tiszta kémia. Aki ért hozzá, csodákra képes a laborban.
Egyébként én nem hiszem, hogy hűde PS ellenes lennék, csak
- lusta vagyok, egyszerűbb exponálás elött szerkeszteni, mint utána tökölődni,
- nincs gyakorlatom, ezért kéne sokat tökölődni
- kihívásnak tekintem, hogy ne kelljen utólag sokat szabni varrni.
De semmi gondom nincs azzal, aki sokat matat. Csak adott esetben már átcsúszik a dolog a fotózásból a grafikába. Pl az a common road kép nálam már azon az oldalon van. Node a grafika is szép mesterség. Csak én nem azt csinálom.