Ez is nyár. Nem csak a Balaton.
Olyan a kép, mint a SZÍNház, nem találok szavakat, egyszerűen csodás...
Ez is nyár. Nem csak a Balaton.
Most jön a kedvencünk, ami mindent visz. Én erre öt disznót adnék. Én még nem sok ilyent láttam az estiskolán, ez biztosan véletlen, de ez a kép így nagyon üt - mondja Szőke. Az az egészben a nagyon furcsa ezzel a képpel kapcsolatban, amit az András is mondott az előbb, hogy nem sok ilyent látni, hogy ennyire eszköztelenül, ennyire puritán és mégis lírai, drámai módon, ennyire elemelten és összefogottan mesél nekünk egy történetet. Merthogy ezen a képen embereket látunk. Ez a kép nagyon sok mindent el tud indítani bennünk. Tényleg mindenkinek a saját hozott anyagából, a saját múltjából dől el, hogy mire gondol, hogyan asszociál, megmarad az napraforgóknál, vagy mondjuk ez egy vert hadsereg Rómában, vagy pedig ez egy háborút felidéző kép, a csata után keressük az elveszett szabadságot, vagy akár azt is mondhatom, hogy ez egy gyülekező egy táborban – mindenkinek más élményeket hozhat vissza. De annyira jól eltalált, jól szerkesztett pillanat, mind fényeiben, mind kompozícióban, mind perspektívájában, hogy erre tényleg nem lehet mást mondani, és csak azt, hogy aki tudja kiről van szó, az talán értékeli, hogy Sebastiao Salgadonak a munkásságát juttatja eszembe ez a kép, és nemcsak a tónusaiban és hangulatában, hanem mert ő emberekkel mesél el ilyen sorsokat, vagy hasonló sorstörténeteket - Hegyi.
Nem rúghatjuk fel a szabályainkat, pedig erre a képre én öt disznót adnék. Maradunk a három disznónál, de én csak annyit tudok mondani, hogy Gábor, én nagyon szépen köszönöm ezt az üzenetet, és csak abban tudok reménykedni, hogy nem az történt, hogy túl jó az új gép, és helyetted észrevesz mindent mert jó számítógép van benne, ami kép és ami történet, hanem reménykedem, hogy amióta ideérkeztél az estiskolára, azóta ilyen változások történtek benned. Ez egy nagyon összefogott vers, és egyszerre egy zenekari mű is. Nagyon jó az asszociációs rendszere, és mégegyszer nagyon köszönöm, hogy elküldted ezt a képet nekünk. Büszke vagyok rá, hogy ezt az alkotást itt, az estiskolán publikáltad. (szőke-hegyi)
értékelés:
Jaj, muszáj még valamit. Megmutattam Máténak a fotót (Máté tanított engem fényképezni), és miután egy darabig csöndben volt (neki nem szokott elakadni a szava), utána meg megbeszéltük a képet, azután azt üzente neked, hogy van itt egy hatalmas, kövér, szőrös kandisznó a kertben, mi akkor azt szeretnénk felajánlani.
Most, hogy így mondja, van a disznóról egy képem, beküldöm, és majd az léesz a címe, hogy neked, meg az lesz a kategóriája, hogy... a barátom, na?
Gábor, már nagyon régen akartam hozzádfűzni valamit, amit évekkel ezelőtt írtam. Bemásolom őket. Köszönöm, hogy lefényképezted az érzéseimet (szerencsére már nem kell napraforgómezőket néznem).
2006 07 31
A szárító folyadékkal, gyomirtóval lepermetezett, valaha boglárka-sárga napraforgók
most
elgyötört, megperzselt, alvadt-vér barna tekintetüket a földre szegezik,
és
kutatják a gyomos, éledező repedezett rögök között, amit belőlük már visszafordíthatatlanul kiszippantott a puffadozó emberi önzés.
2006 09 08
Túl gyorsan telnek a napok
a napraforgók pokol-fekete arcán a kétségbeeső reményvesztettség nem enyhül akkor sem, ha kis, egykori létük tudata megmelengeti a szívemet. Bocsánatot érzek... Megbocsátom nekik hogy ilyen semmiségért vesztegették el az életüket. Hiszen nem ők tehetnek róla. Én. Nyomorúság.
Egyébként biztonságban tudhatom magam.
Jelzem én felajánlok két disznót a készletemből, mert ez a kép megérdemli az ötöt. A szabályok meg azért vannak, hogy felrúghassuk őket. :-)
Köszönöm, hogy ilyen szépeket mondtatok rá. A kép még a régi gépemmel készült, úgyhogy nem a technika csinálta, hanem én.
Ja, és volt már itt az estiskolán kép, ami meg is kapta az öt disznót. De nekem az is szuper, ha szerintetek járna az öt, de csak három jut.
Szerintem nem kell neki cím, meg áll ez a kép cím nélkül is. Jó az, hogy a hibás vetési részt fotóztad le, ettől (is) válnak a napraforgók emberekké. Tényleg: Érdemes talán elgondolkodni azon, hogy mi adja ezt a furcsa asszociációt, amitől ezek a növények bóklászó, tántorgó, támolygó emberekké válnak. Szerintem az estiskola eddigi legjobb képe. Drakula! Izé.. Gratula.:)
Két (tudatos) okból lett gyász a címe, a kitudja mennyi egyéb mellett. Az egyik a látványos hiány. A naprafogótábla egyik legfőbb jellmzője a szabályos sorbarendezettség, zárt alakzat. Itt ez teljesen felbomlott, rengetegen hiányoznak. A másik jellemzője a szabvány napraforgótáblának, hogy mindenki egyfele néz, tudják mit akarnak. Itt ez is összeomlott, mindenki tanácstalanul keresi a helyét az új helyzetben. Szerintem mindkét dolog nagyon erősen jelen van a gyászban. A hiány, illetve a tanácstalan helykeresés.
Ez már a szines eredetiben is benne volt. Ezt próbáltam a laborálással még jobban előhozni. És ugye próbálja az ember a nézőt is segíteni, hogy merre lehet elindulni a gondolkodással, ezért próbálkoztam valami rávezető címmel.
Ez lett belőle.
De persze a te asszociációd nyilván pont annyira érvényes, csak nekem nem az jött elő.
mint kép nagyon tetszik, de miért gyász? ha a napraforgók "szemszögéből" nézzük, akkor sem az elmúlásra gondolnék. amúgy az ugrott be amikor először megláttam, amikor egy nagyobb koncertről elindul kifele a közönség, és talán emiatt is inkább amolyan boldog fáradságot sugall.
Csatlakozom én is a kalapemeléshez; ez nagyon ott van!
Holt lelkek a túlvilág mezein bolyongva, fejük lehajtva, céltalanság, végtelenség...
Első látásra bevallom azt hittem, hogy valahogyan ráerősítettél a napraforgók fejére, hogy ilyen fekete legyen, de ahogy belegondolok, ilyenkor már tényleg ilyenek. Nagyon jól észrevetted, gratulálok a képhez!
...továbbra is elbűvöl... határozottan a kedvenceim egyike ez a kép, majdnem megszólal.