Az ég két fele

Nagyon szeretem ezt a képet, és nagyon sokáig kellett azon gondolkodnom, hogy milyen trükköt alkalmazott az alkotó, aztán egyszercsak beugrott, hogy jahát ez egy visszapillantó tükör, mégis attól válik a dolog izgalmassá, hogy ezt a képet kompozíciójában, tónusában és élességében is olyan szinten tudja tartani az alkotó, hogy nem bukik le egyből, nem konkretizálódik a belső tér, hogy ülök a kocsiban és nézem a vihart meg az alkonyi eget, hanem egybekomponálódik a két tér, a két sík, az előttem és mögöttem lévő történet – ennek van egy filozófiai mondanivalója is számomra – mindenesetre szerintem egy nagyon jó és sokáig nézegethető képet kaptunk. Pont az benne az izgalmas, hogy a két világ, a fekete és a sárga, az előttem és a mögöttem, nagyon nagy különbséggel, de mégis a kompozíció és Vera segítségével közös képpé szerveződik. David Lynch filmplakátja is lehetne. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

... égi tünemény... ahogy a költő megírta :DD

Én már sokszor próbálkoztam a visszapillantó tükörrel, de vagy tömegbaleset lett belőle (na jó nem is) vagy inkább akkora fényerő különbség volt a tükör és a háttér között, amit nem bírtam egybefotózni. Neked nagyon szépen sikerült, jó lett.

Új hozzászólás