Valós szinű világ
a jókedvre Derítő-tónál, Tata mellett

Hát, nem vagyok 100 %-ig biztos ennél a képnél sem, hogy az a horizont az párhuzamos, illetve vízszintes, valamiért nekem ez is billen egy picit balra, lehet, hogy ez már érzéki csalódás, de nekem úgy tűnik, mintha egy picit billenne, nem sokat, talán pár fokot. Egy nagyon szép képet látunk, egy nagyon szép megoldást látunk, amiben nekem egy kérdésem van, ugye a víz tükre osztja a képet a horizontnál, és ez az osztás biztosan jó-e, hogy 50-50 %-ban van-e. Merthogy számomra izgalmasabb lenne, ha meghozódna egy döntés, hogy engem mi érdekel jobban, a valóság, és ennek csak egy szimbolikus ismétlése a víztükörben, vagy a tükröződés, és akkor a valóság nem kell. Ha én lennék a Tóth Béla, akkor engem valószínűleg jobban érdekelne az, amit a víztükörben, mint egy pointilista festmény ismétlődik, és a felső részből én nem is adnék, csak a háztetőkig, vagy még egy nagyon minimálisat és a többit vágnám, és amit fent vágok, azt adnám még lent. Tehát én itt érzek egy pici kérdést. De szeretem ezt a képet, mert nagyon szép, és két disznó. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Mintha a házakat is őszre színezték volna :-)

Nagyon szeretem a színeit. Az őszét általában, és ezen különösen szép, melegek, életteliek a színek. Könnyű az őszt is giccsesre fotózni, de szerintem itt szép, hangulatos és nem giccses.

Új hozzászólás