Land art, vagy minek hívják ezt, amely a 70-es, 80-as években nagyon közkedvelt stílus volt. Ugye itt alapvetően ritmusokat látunk, táj-ritmusokat, terepjáró csíkot a picit behavazott tarlón, a másikon pedig hát az elektromos oszlopok amely itt mint egy obeliszk, mint egy égbenyúló forma jelentkezik. Tehát talán nem véletlen, hogy egy A-B párhuzamot küldött be a Jóska, egy nőiséget és egy férfi attitűdöt. Mind a két kép önállóan is megélne, és itt jól is egészítik ki egymást. Én azt gondolom, hogy a három disznó megvan, Jóskától megszokott precizitás van itt jelen. Annyit megkockáztatnék, hogy azért jó lenne hogyha néha egy kicsit engedne annak a Kepes Jóskának is, akiben benne van a lágyság, benne van a játékosság és akkor most vess meg, benne van a nőiség is, tehát a mostani munkák, amiket kapok azok egyszerűen vitathatatlanok, tehát nem tudok vitatkozni semmivel, csak annyi - itt súgva mondom - a problémám, hogy így "rendbe vannak" és én ismerem a Jóskát, láttam a Jóskának azt a részét is, amelyben a Jóskában az esendőség is ott van. Tehát várnám ezt. (szőke)
értékelés: