Nagyon szeretem ezt a képet. Pontosan kifejezi ezt az egész hangulatot Galyatető környékén. Hiányolom az előtér történetet, az egészen közeli történetet, az erősítené föl ennek a drámaiságát, ezt a Japán harcművészeti filmekben látható vésztjósló, befelé mozgó teret. Ennek nagyon jót tett volna, hogyha az előtérben valami megjelenik. Legyen az gally más megvilágításban, emberi alak, bármi. A távlatait is erősítette volna a képnek. Kettő disznó megvan. (szőke)
értékelés:
en sem erzem borulosnak. A nyil utani "uresseg" olyan a kepen, mint amikor egy portren latoteret hagysz az alanynak...
De Csaba nagyon szepen megfogalmazta
Koszik!