Izgalmas ez a kép, olyan mintha egy kirakósjáték lenne, hogy na most ide teszem az egyik medencét, oda a másikat, teszek egy apát is, meg teszek egy fűzfát is. Ez nyilván nem Ágnesen múlik, ez a tervezésnek a szépsége, úgymond. Olyan kis célszerűnek tűnik az, hogy hogyan vannak ezek a medencék egymáshoz képest elhelyezve. Kedvelem ezt a képet. Egyetlen egy javaslat: ha picit mocorog Ágnes a fejével föl-le, föl-le irányban, akkor elképzelhető, hogy egy olyan pontot talál ennek a két szögesdrót hálónak, ami hangsúlyosabbá teheti a jelenlétüket. Ha egy kicsit följebb emeli a fejét, akkor ez a szögesdrót ketté fogja vágni a fűzfát, bele fog vágni a vízbe, a jelenléte erősebb lesz: hogy én egy kívülálló vagyok. Most főképp az alsó szögesdrót nagyon el van tűntetve. Nyugodtan bele lehet ezekbe a formákba vágni, mert az is egyfajta érvényes vélemény és voks, hogy én azt mondom, hogy engem innen kizártak, és ezért állok a kerítés mögött. Ahogy most ez a két kerítésdrót átmegy a képen, az fölveti azt a kérdést, hogy ha picit előrébb mozdultál volna, akkor nincsenek benne. Ha határozottan, erőszakosan belekomponálom ezt, hogy vágja csak szét azokat a formákat, akkor nem kétséges, hogy ez miért került oda. Ennyit tudok én hozzátenni meglátásként. Kettő csillag, mert egyébként a kép rendben van, csak most ezzel nehéz mit kezdeni. (hegyi)
értékelés:
Nekem is kell a képhez a szögesdrót és ahogy az elemzés is mondja, méginkább kell.