Az előző lakótelepi macskás sorozatod indítása nem volt egy tíz pontos dobás, de ez abszolút rendben van, teljesen olyan, mintha egy angol tájban egyszer csak találnánk egy macskát, és Rosemary macskája köszön itt nekünk. Nagyon izgalmas ez az egész. Egy kicsit a kép bal oldalából lehet, hogy vágnék, hogy feszesebb legyen ez az egész, a sárga háznál valahol. De nagyon jó, a hangulat is fantasztikus, én nagyon kedvelem ezt a képet. Olyan, mintha egy macskás naptárnak ez lenne az Október című lapja. Én ismerem Ágnes viszonyát a macskákhoz, ő nem egy nagy macskabarát, és ez külön jót tesz a képnek, hogy nincs rajta az az érzelmi sokkírozás, hogy engem most meg akarnak arról győzni, hogy macskákat kell szorongatnom, és szeretnem. Mondom ezt én, akinek négy darab macskája van. Nem véletlenül nem fotózok én túlságosan sok macskát, mert nem tudom magam érzelmileg függetleníteni tőle, és ha nem megy a függetlenítés, abból giccses-csöpögős valami lenne. Ebből kifolyólag kedvelem azt, hogy Ágnesnek megvan ez a távolságtartása, és ez a képen is rajta van. (hegyi)
értékelés: