virágszedés

Nyár.

A mélységélesség kiválasztásával sikerült egy olyan képet létrehozni, ami ezzel a kis gyermek kézzel, aki nyújtja nekünk a virágot, jó értelmezést ad ennek a leckének, pluszt ad hozzá az, hogy nem csak egy természeti megfigyelést adunk, ráadásul ezek a személyes történetek azok, amik felébresztik a nézőben az együttérzést, és ez egy fontos eszköz. Ami most ellene dolgozik ennek, az a háttér. Ha ezt lehetne, akkor azt mondanám, hogy ismételjük meg azzal a megkötéssel, hogy figyeljünk arra, hogy hol zajlik ez a jelenet. Mindennel egyetértek, az is jó, hogy életlenben van tartva a kéz, de amennyiben a modellel tudunk ilyen játékokat még játszani, akkor én azért mondanám, hogy ismétlés, mert rendezettebb háttér előtt ez a gesztus még erősebb tud lenni. A másik az, hogy most a kép vágásánál, a fölső résznél és a bal oldalnál, hogy belevágunk ezekbe a virágokba, ez most nem annyira szerencsés. Pont a kis esettségében kellene ezt a pár leszedett virágot ábrázolni ahhoz, hogy ez a gesztus működjön. Nem csak ez a két élesben tartott virág kell ehhez, hanem kiegészítésként a társak is. Ismétlés. (hegyi)

Új hozzászólás