3. Természetfotó

Gime, fantasztikus kép, a hölgy, aki áramszedőnek használja a májusfát, és közben érdekesen szagolgatja is a virágokat rajta. Szemmel láthatóan nem tud szabadulni ettől az élménytől, rákapcsolódott a hálózatra. Nagyjából ennyit tudok a képről elmondani, zseniális, három csillag.
   Ja, hogy ez nem a Humor leckébe jött? Mert oda még talán el tudnám képzelni. Nem tudok vele mit kezdeni, Gime. Nem nagyon értem, hogy mit miért csinálsz, hogy van egy faág, amibe belekapaszkodik valaki, de olyan erősen markolja, hogy megőrülsz, az látszik, hogy az ízületek, a csont, a bőr feszül. Aztán ez a valaki itt van ebben a farmerkabátban, ami elég fontos neked, miközben a tavasz illatáról beszélsz, gondolom, ő itt szagolja ezt a virágot, de mit nem látunk? Na mit? Az orrát. Sikerült egy olyan portrét csinálnod, egy olyan profilformát választanod, ahol nagyon erős az állkapocs. Ha ez valami ételreklám lenne, akkor szuper lenne, mert azt mondom, hogy biztos szét tudja rágni a vasszöget is, de itt orra nincs. Aztán még beleraktad a hajába ezt a villanydrótot is, amit megint nem tudok értelmezni. Miért fontos ez a villanydrót ebben a kompozícióban? Nem értem. Ha a szagolás a fontos, akkor miért hagytad meg a kép alján azt a rendetlenséget, ami ott van a faágakkal meg a kerítésdarabbal meg a villanylámpával. Gime, ez nekem nem kép, de ha akarod, akkor a Humor leckébe áttéve, három csillag. (hegyi)

diana próba 2.

Az érdekes, hogy ezt a képet Bara a Víz leckébe küldte, és fontosnak tartom azt is, hogy itt ellentétpárok jönnek létre: a tűz és a víz ellentéte. Most, ha akarom, akkor a vizet a tűzzel is lehet ábrázolni, és itt ezek a színek inkább a tűzről szólnak. Ezekkel a színekkel olyan, mintha valami forróság, valami robbanékony helyzet lenne ábrázolva. Van egy primer kapcsolódási pont is: a szappanbuborék-fújás. Nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy erre szükség van, ez most lehet, hogy gyengíti az üzenetet. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy abból a szögből, ahonnan ezt a képet megcsináltad, István, abból sajnos az a helyzet, hogy igen, de ilyen fa nálunk, a kerületben is van, meg máshol is látok ilyen fát, amikor kiszárad szegény, és ezek a különböző élősdi növények meg is fojtják a fát, még halálában is szorítják. Ez egy távolságtartó megközelítés. Korrekt, de nem több. Ez egy fa, meghalt, le vannak töredezve az ágai, de mintha féltél volna attól, hogy a fejedre esik egy ág, és nem mertél volna közelebb menni. Azért ennek a fának a környezete annyira nem fontos. Itt arról kellene beszélnünk, hogy mi az, ami téged érdekel. Ha a környezetével is foglalkozni akarsz, akkor az lett volna jó, ha egy olyan fát keresel, ami a sok-sok élő és virágzó fa között áll halottan, vagy valami nagy pusztaságban árván, egyedül, de mindenképpen jellemzően. Itt ez nem adatott meg. Ha pedig nem, akkor foglalkozz a fával, de miért vagy ilyen távolságtartó? Ha a pusztuláson, az elmúláson akarunk végigmenni, akkor nem lehetünk ennyire visszahúzódóak, azt az élményt valahogy át kell adni, így nem fog sikerülni, ha ennyire kidekázod azt, hogy ez milyen szép átlós kompozíciót hoz az ágakkal, és milyen kusza. Én ezt a képet visszaadom ismétlésre, és szeretnélek arra kérni, hogy menj újra el a fához, tölts időt vele, és gondold végig azt, hogy mi közöd van hozzá. Próbáld meg ezeket az érzéseket magadban felhozni, és az meg fogja adni azt a formát és helyzetet, hogy mikor és hogyan fogod őt lefotózni. Egy biztos: így nem, mert ehhez nincsen közöd. Nem érzem azt, hogy bármi közöd lenne. Biztos vannak az életedben olyan szituációk, amik veszteséggel, fájdalommal, gyásszal jártak, tessék ezeken elgondolkodni ott a fa környezetében, és lehet, hogy majd ezek egymásra találnak. István, én itt mondom neked, hogy az első három leckét nem kellene abbahagynod. Nagyon fontos lenne, hogy az önismereti részét még egy kicsit gyúrjuk ennek a dolognak, mert nagyon gyorsan túlléptél rajta, és én úgy érzem, hogy ott van a kulcs. Amint ott, azokat az ajtókat ki tudjuk nyitni, ott fel tudjuk szabadítani a dolgokat, onnantól kezdve fog eljönni az a pillanat, amikor már ez már bármi más leckénél is hivatkozási alap tud lenni, addig nem, addig csak korrekt képeket fogok kapni, de ez nem annyira érdekes. Ismétlés. (hegyi)

Tulajdonképpen ez a bogár fázisfotó lehetne film is, sőt, lehet, hogy filmnek jobb lenne, mert mozgóképnél kevéssé akadunk el a részleteken a szem tehetetlensége okán, mint fotóban. Annyira a rovarra koncentráltál, hogy közben a háttér ide-oda rángatódik, ettől nekem ez így zaklatott lesz és elveszíti a líráját. Emellett az is igaz, hogy ezek a tavaszi zsongás képek ha nem tudnak felülemelkedni a konkrét ábrázoláson, akkor olyan nagyon nem tudnak lekötni. Oké, bogárka mászkál. Képileg ennél mélyebbre kéne menni szerintem ennél a leckénél is, hiába adja magát evidens megoldásként a virágba boruló világ, mert igen gyorsan közhelyessé válik a dolog, tizenkettő egy tucat és már lapoz is tovább a néző. Valami kell, ami megfog, ami egyedi, ami "aha!" pillanat. (hegyi)

Érdekes az a szempont, ami alapján Balázs ezt a képet elkészítette, nevezetesen hogy a sétáló, andalgó párok, turisták mint díszítések vannak jelen és mi ezt mintha akár a vízben állva néznénk, hogy de buták is ezek az emberek, hogy nem mártóznak meg a vízben. Persze aztán az ember körbenéz, és amikor látja, hogy egyedül didereg, lehet, hogy revideálja nézeteit, de a büszkeség nem engedi a gyors menekülést. Jó sztori, és a vízhez is jól kapcsolódik, hiszen olykor egyszerre vagyunk lázadók és turisták is, néha elmaradunk, lehagynak, előreszaladnak a társak, és mi ott maradunk a parton, a vízben, ott, ahonnan más optikája van mindennek, aprók és jelentéktelenek lesznek a figurák és a gondok is, és picit az idő is mintha nekünk dolgozna, bár van egy pici félsz is ebben, hogy vajon bevárnak-e, vajon utolérhetjük-e őket, vagy egyedül maradunk mindörökre... (hegyi)
értékelés:    

Ott vagyok. Körülöttem rengetegen... én azonban elvagyok veszve. Keresem magam...

Azt hiszem, hogy azt a hatást, amit érzelmileg a leirat, formailag pedig az árnyékok mutatnak az utómunkával lehetett volna megteremteni a képnél, mert ennek az elhagyatottságnak, a mindenki tudja, hol a helye, csak én maradtam egyedül érzésnek ellentmond most az a fény és szín, amit a fák között látható táj mutat. Picit kevesebb szín, és máris működni kezd az üzenet. (hegyi)
értékelés: