Néhány képpel ezelőtt elmondtam egy viszonylag sarkosabb véleményt arról, ahogy a Bara az ő modelljével, Hannával dolgozik, hogy sok olyan képet kaptunk már, ahol hasonló ábrázattal, hasonló gesztusokat kapunk. Most itt a dolognak a különbsége a virággal van abban, hogy olyan, mintha egy virágbolt ablakán benézett volna a modell, és ott tükröződik valami. Nekem most így ez zavaros. Ahogy az előző képnél, a vízi helyzetnél a madarakkal pontosan a kompozíció, és annak az izgalmassága mentette meg a képet, attól lett kép, itt ez most kuszaság kompozícióban. Az, hogy mi mit fed, hogy miből mennyi látszik, hogy mi van a fölső és az alsó rétegen ez most olyan esetleges nekem. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy az jó, hogy a te modelledet folyamatosan egy ilyen zord helyzetbe akarod hozni. Ezt már ismerjük, és ha ezt nem tudod fokozni, ha erre nem tudsz rátenni mindig még egy kicsit, akkor egyszer csak elhasználod a modelledet. Pedig ez nem lenne a cél, mert nagyon jól tudtok együtt dolgozni. Kicsit hagyd őt lélegzethez jutni abban, hogy ő mégiscsak egy gyerek, aki nem kötelezően kell mindig összevont szemöldökkel nézze a felnőttek világát. (hegyi)