Az a helyzet, hogy abban kerestem a fogódzót, hogy vajon mi az a rend, ami ezt a képet érvényessé és megismételhetetlenül egyedivé teszi, azaz elkészítendővé, magyarán miért fényképezte le ezt Tamás, és bevallom, gondban vagyok. Ugyanis ha árnyjáték, akkor ezek a fűszálak így most nekem túl sokan vannak és ettől nem tudok választani, ha a teljes képmező, akkor a felhők és a füvek túl távol vannak formailag, ha a ritmika, ami a horizonton létrejön, akkor meg valahogy lötyög, bekerül olyan is, ami zavar, ami zaj, ami lazítja a kompozíciót. Tamás, segíts, mert most itt elakadtam. (hegyi)