Zsolt, érdekes amit írsz. Amikor először kidolgoztam ezt a képet, én is megvágtam, nagyjából úgy ahogy írod. De most, amikor elővettem, úgy éreztem, hogy maradhat a teljes kocka. Nem érzem, hogy kifutna a jobb szélén.
Köszönöm Sándor!

Maradhatna így is, de akkor is tónusban le kell zárni a jobb oldalt, mert ott azzal, hogy a fény kinyitja jobbra a kis tujafát, elindulni látszik egy új, másik, nem látható történet, tehát osztódik a figyelem, és ezáltal a néző nem tud foglalkozni azzal a finomsággal, amiről beszélsz. Nem muszáj a humorra vinni, maradhat ez, de akkor 1-2 értékkel legyen visszavéve a tuja jobb fele.

Zsolt, amit írsz, az úgy igaz, szóról szóra, ahogyan írod: egyből erősebbé válik a belső világ, és humora is lesz a képnek. Van egy képünk, melynél alig pislákolóan jelenik meg a belső világ, gyengén, esendően, de mégis bíztatóan, szembe a nagy, erős téli világgal. Nem maradhatna így?

Köszönöm Sándor. Ha már én nem, legalább te építed a portfólióimat.

Mindkét most feltett képed szépen építi két, nekem nagyon kedves portfóliódat. A zöld kép hangulatilag párja a „Most színes tintákról álmodom” vörös monokróm hármasnak, ez a belesős-havas kép pedig a finom szekszárdi enteriőrjeiddel rokonul. Nagyon tetszenek.